Csenger

Ha nemcsak egymás melletti házak sokaságát jelenti egy település, akkor a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán − fordíthatnánk le a költő sorait a hétköznapokra. A határszélre sodródott Csenger különösen sokat tesz azért, hogy értelmisége ne meneküljön el a nagyobb darab kenyér vagy a siker reményében nagyobb városba. Ma már a művelődésnek hajléka van a településen. Ám hiába a kacsalábon forgó vár, ha azt nem töltenék meg tartalommal. Ebben igen nagy szerep jut Déginé Bulyáki Editnek, aki a művelődési központ igazgatója.

Itt született Csengerben 1954. október 11-én. Édesapja Bulyáki Gusztáv, gazdálkodóként élte le az életét. Sajnos, 6 éve temették. Édesanyja Fazekas Erzsébet konyhai alkalmazottként ment nyugdíjba. Testvére Ibolya szintén Csengerben él. Általános iskolába itt járt, gimnáziumnak a mátészalkai Esze Tamást választotta. Egészségügyi szakközépiskolai osztályban érettségizett 1973-ban, majd a debreceni Sebészeti Klinikán két és fél évig ápolónősködött. Mivel a tanítói és az egészségügyi pálya egyaránt vonzotta, egészségügyi szakoktatónak készült.

Az élet azonban másképp rendezte Edit sorsát. Pályamódosítás után a Debrecenhez közeli Konyár művelődési házának igazgatásával bízták meg. Beiratkozott a debreceni tanítóképző főiskola népművelés-könyvtár szakára. Szolgálati lakásban élt, dolgozott és tanult egyszerre. 1980-ban, a diplomaosztás után a Hazafias Népfront Hajdú megyei szervezetéhez került, népművelőnek. Egy év után az üvegipari szövetkezet művelődését szervezte. Ezután az Alföldi Nyomda üzemi népművelője lett. Ott igen komolyan vették a dolgozók munkával és szabadidejével kapcsolatos teendőket. Ergonómus, pszichológus és három népművelő foglalkozott az Alföldi Nyomda munkásaival, alkalmazottaival.

Egy évbúcsúztató bálon ismerkedett meg Dégi Józseffel, aki ott többféle beosztást töltött be a korrektortól a személyzeti-szociális vezetőig. Az ismerkedésből szerelem, majd házasság lett, és 1983-ban hazaköltöztek Csengerbe. Annak ellenére eljöttek az alföldi nagyvárosból, hogy Dégi József lokálpatrióta debreceni, a nagyapja, Szabó Kálmán még a cívisváros polgármestere is volt egy ideig.

Edit egy asszisztensi állást kapott az egészségügyben, József az OTP-ben helyezkedett el. A tanult szakmáját 1985-től gyakorolhatta Déginé, előbb könyvtáros, majd könyvtárvezető lett, s amikor egyesültek a művelődési intézmények, pályázat után elnyerte az igazgatói megbízatást. Dégi József pedig szintén a nyilvános szereplést vállalta, egy egészen más területen: a már hatodik éve megjelenő Csengeri Hírmondó felelős szerkesztője. 1994-ben elvégezte az újságírói akadémiát. Főállásban a Colonia Biztosító helyi képviselőjeként dolgozik. Csenger ma már rangos eseményeknek teremt méltó körülményeket. A kétszázhúsz személyes színházteremben havonta egy felnőtt- és két gyermekelőadást tartanak. Moziba is jöhetnek az érdeklődők, ezt a szolgáltatást bérbe adták. Hat korcsoportban hirdettek balett- és dzsesszbalett-foglalkozásokat, és aki az alakját akarja karcsúsítani, aerobicra jelentkezhet.

Az pedig az új idők jele, hogy a társadalmi igényhez igazodva szerveznek gépjárművezetői tanfolyamokat. Hasonlóan közhasznú képzés a szabó-varró tanfolyam, de helyet adnak a munkaügyi központnak is, ha ők akarnak valamilyen képzést, átképzést megszervezni.

A művelődés centruma kisugárzó hatást gyakorol a környékre. Megyei rendezvényeknek is többször a házigazdája, s már nemzetközi programok is zajlottak a Makovecz Imre stílusában megálmodott falak között. Nekünk a határokon túl is vannak barátaink − ezt a címet adták a programsorozatnak, és számos kulturális, művelődési rendezvényre invitálták a megyebeli, a romániai és az ukrajnai vendégeket.

Mint Déginé fontosnak tartotta kihangsúlyozni: a művelődési központnak − amely egyesíti a könyvtárat, a múzeumot is − térségi feladatot kell felvállalnia. Az embereknek mostanában ugyanis jóval kevesebb a művelődésre, szórakozásra fordítható szabad idejük, ezért egy nívós programra még Mátészalkáról is kiruccannak. Általában ezer-ezerötszáz személyes programokat bonyolítanak le. Már rendszeresek a március 15., a gyermeknap, a majális, az augusztus 20., az október 23., és a karácsony alkalmával rendezett ünnepségek.

Bármennyire is elfoglaltak a művelődési központba látogatók, ha őket érdeklő programot kínálnak, szakítanak rá időt. Így tervezik az ifjúsági és a nyugdíjasklub indítását, lenne igény fotó-, bélyeg- és kismamaklubra. A mostanában földhöz jutott farmerek is örömmel vennék a gazdálkodói, pénzügyi, könyvelési ismereteket.

A Dégi házaspár szabad idejében sokat olvas, kirándul, zenét hallgat és kertészkedik. Mint mondják, az értelmiségiekre különösen kisvárosban hárul szerteágazó feladat − ők már otthont teremtettek Csengerben.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)