Csenger

Nyíregyháza háta mögött, az aprócska Bujon látta meg a napvilágot dr. Nóta József 1932. november 27-én. Édesapja szintén erre a névre hallgat, gép- és épületlakatosként cséplőgépet javított, szikvízüzemet működtetett. Édesanyja Dobránszky Erzsébet szülésznő, sajnos, két éve már nincs közöttük. Egyedüli gyermekként a szülők minden szeretetét, törődését élvezte a cseperedő kisgyermek.

Általános iskolái a baljóslatú háborús évekre estek. Imádott tanulni, bújta a könyveket éjt nappallá téve már kora gyermekkorától. A református lelkész jóvoltából magántanulóként mégis elkezdhette a gimnáziumot. Az iskolák államosításáig eminensként tandíjmentességet élvezett, de a Sárospataki Református Főgimnázium, mint egyházi iskola, nem kapta meg az államtól a többi intézményt megillető tandíjmentességet.

Boldog ifjúkort zárt 1952-ben az érettségivel. Még abban az évben felvették a budapesti Állatorvostudományi Egyetemre és ’57 november 6-án kapta kézhez az oklevelét.

Hat hónapot kért az életéből a honvédség, majd gyakornokként Kisvárdán, Nyíregyházán dolgozott. Beszterecen körállatorvosi állást kínáltak neki. Még a drótostót is a világ végének tartotta, mert a Rétköz mocsaras vizei a falu utolsó házait nyaldosták és a faluból nem vitt út tovább. 1960-ban Gacsályba helyezik körállatorvosnak, majd ’73. március elsejétől kötődik Csengerhez az élete: körzeti állatorvosi állást kap. Ebben az évben baromfi-szakállatorvos lesz egy kétéves kurzus eredményeként.

Csenger meghatározó szerepet játszik az életében. Már csak azért is, mert gyakran bement a gyógyszertárba, ahol megakadt a szeme a csinos tyukodi gyógyszerésznőn: Sinka Viola azóta a felesége és vezető gyógyszerész ugyanabban a patikában.

Szakgyógyszerészi vizsgát is tett. A debreceni nagytemplomban vezette oltár elé szíve választottját 1975. szeptember 13-án. Házasságukat két gyermekkel áldotta meg a sors: István 18 éves és a debreceni református gimnáziumban tanul, József nyolcadikos.

Nóta József soha nem tudott kizárólag szűk szakmai kérdésekkel foglalkozni. Élénken érdekelte a történelem és annak napi gyakorlata, a politika. Szenvedélyesen gyűjti, és már tekintélyes könyvállományt mondhat magáénak a második világháborút feldolgozó dokumentumokból.

Még Gacsályban megszerette a labdarúgást, és a helyi futballcsapat intézőjeként dolgozott. A sport Csengerben is fontos szerepet játszik a mindennapjaiban. Természetesen itt is főként a focinak hódolt, előbb a labdarúgó szakosztálynak az elnöke, majd a helyi Lenin Mgtsz sportkörének alelnöke lett.

Kihívást jelent számára minden, ami megoldandó feladat. A nyolcvanas években Csenger az álmos, poros mezővárosból hihetetlen erőfeszítés árán, de hazai szemmel nézve is rangos kisváros lett. 1980-tól a nagyközségi közös tanács tagja, majd 1985-től végrehajtó bizottsági tagja a testületnek.

A rendszerváltozás az életében a közéleti munka folytatását hozta, a 90-es képviselő-testületi választáson is bekerült az önkormányzatba, és társai megválasztották alpolgármesternek.

Közéleti tevékenységét és fáradozását Csengerért kitüntetéssel ismerte el a testület 1990-ben.

Sokat meditál a vidéken élő értelmiség szerepén. Úgy érzi, hogy akármilyen szakmát, hivatást űzzön az értelmiségi, egyfajta közösségi szervező, vezető szerepet fel kell vállalnia a szűkebb környezetében. A helybeliek egy része ugyanis évszázadok óta a nadrágos embertől várja a közügyek irányítását, az életük alakításában fontos szerepet játszó kérdések megválaszolását.

Úgy érzi, számára a sors itt rendelt igen-igen sok tennivalót.

Ez persze, nem akadályozza meg abban, hogy kitekintsen Európára, a világra. Az öreg kontinensen talán csak Norvégiában és Svédországban nem járt, a többi földrészt a televízió és számtalan könyve hozza közel.

Az utazások, a világlátás segíti az eligazodásban. Történt ez már akkor is, amikor ádáz ideológiai harcot vívtunk a kapitalista országokkal, csak akkor azt nem tudta: a szemének vagy az itthon hallottaknak higgyen.

Ma már nincs ilyen gond, de azért bőven van dolga a társadalmi alpolgármesternek. A döntések előkészítésében, a koncepciók és azok várható hatásának kidolgozásában gyakran talál magának tennivalót. Szívén viseli Csenger sorsát, az itt élő emberek boldogulását.

Valójában azt sem gondolta, hogy az állatorvoslás a nap 24 órájának precíz beosztását jelenti. A készenlét, az ügyelet, no és a napi munka idegileg és fizikailag is fárasztó. Két éve kerületi főállatorvos, hat beosztottja munkáját koordinálja: nagyjából az egykori járáshoz igazodva a hatósági és a gyógyító munkát szervezi.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)