Még az apostolokat is felülnézetben látom, és nem csak a tér oszlopcsarnokának körívét Szinte egész Rómát bejárja tekintetem. A rácsok mint egy térkép délkör vonalai, úgy osztják szeletekre előttem a... Tartalom megtekintése
Hallod, milyen szépen szól az oroszi harang?
Szalavényen, ahonnan augusztusi csillagos éjszakákon a végtelen is láthatóvá válik
Ahogy nyugat felé haladva kiérünk az Ecceri faluból, elénk tárul az a jellegzetes erdőháti táj, amely össze nem téveszthető a földkerekség semmilyen más tájékával. A Szalavény. A mi Feszty-körképünk. Gyönyörű legelő hagyásfákkal, bokrokkal. Szélein bozótokkal, fasorokkal, vackorokkal, kökény-, csipkebogyó- és galagonyabokrokkal. A panorámához hozzátartoznak körben a Kárpátok vonulatai. Lúdas Matyi is itt őrizte vajon a libanyájat? Meglehet. Talán abból az időből származik a mondás, hogy „Orosziba’ bőg a liba”. Azt mondják, hogy a „falucsúfoló” onnan ered, hogy ha valaki végigment a falun, azt láthatta, hogy a település közepén végighúzódó patak tele volt libákkal, akik éktelen lármát csapva „köszöntötték” az idegent. Róma történelme itt fonódik össze Vámosoroszi történelmével, ugyanis ott a Capitolium, itt meg a Tapolnok lúdjai vonultak be az emberiség kultúrtörténetébe. Erről egyelőre ennyit, mert a kutatások jelenleg itt megrekedtek.
Amikor Fazekas Mihály megírta örökbecsű munkáját, bizony már hasonlíthatott a Szalavény mai képéhez. Az első térképek ugyanis még egybefüggő erdőket mutatnak ezen a vidéken. A XVIII. század végén katonai céllal feltérképezték a Habsburg-birodalom területét, az Erdőháton a víz és fa volt akkoriban az úr. A zabolázatlan folyók, patakok, az év jelentős részében víz alatt álló területek és az egybefüggő erdőségek tarka kollázsa határozta meg a vidék arcát madártávlatból. Aztán az irtásos területek egyre inkább kezdték átformálni az ősrengeteg képét, az ember a maga orcájára teremtett egy új világot. A legelők akkoriban még növekedtek, táplálták a falu gulyáját, csordáját, kondáját, csürhéjét és nyáját.
Eke sosem bántotta, mióta világ a világ. Csak a jószág, az járta, legelte, gondozta. Mert ami elől bement, annak egy része hátul ki is kellett, hogy menjen. Ami kijött, az ápolt, s eltakart. De még hogy!
A termelőszövetkezetek előtti világban a Szalavény legelőtársulat használta a területet. A rangidős gazdák szava, ha nem is volt mindig szent, de azért számított. Ők voltak a falu elei. A vének tanácsa. Akkoriban azt tartották, hogy számít a kor, az élettapasztalat, annak kijár a tisztelet. Így működött a világ évszázadokon keresztül. Mára ezek az idők ködbe vesztek. Erre azonban nem vesztegetek több szót.
Volt itt bőven hely a szürkemarha csordának, na meg a magyar tarkának. Paciriék őrizték a csordát is, na meg kicsit odébb a gulyát. Voltak elegen: Milák 1, Milák 2, …Milák 11. Paciri a becenevük volt, így őrizte meg nevüket az emlékezet. Május elsején volt a kihajtás, akkoriban a gulya is kivonult, nem a munkát ünnepelték, hanem a szabadságot. Május elsejétől András napjáig kint is hált a gulya, a pásztorok paraszolvenciája a pálinka volt. Ha az Ecceri fiú kivitt egy butykost, akkor az ő jószága jobban fejlődött, „étkesebb” lett. Helye volt itt a mangalicáknak is. Valamikor különbséget tettek a kint háló és a „napközis” disznók csapatának elnevezése között. Előbbit kondának, utóbbit csürhének nevezték. Sorja volt mindennek.
A bárányok sem hallgattak, hatalmas juhnyáj legelte, és tartotta karban a híres-nevezetes legelőt. A kampós bot nemcsak a legelőn volt hasznos munkaeszköz, de olykor a korcsmában kialakult vitákat is rövidre zárta. Érveivel szemben nem nagyon volt ellenérv.
A legelő gémeskútjai figyelték egymást egész évben, vajon mennyi vize lehet a másiknak, hány marhát itathat. Az Ecceri falu templomának tornya egy állandó tájékozódási pont volt. A békésen délelő jószágok távolabbi falvak harangszavában is gyönyörködhettek, a muzikálisabb birkák mindenképpen. Hallod, milyen szépen szól az oroszi harang? Na és a borzovai? A kisszekeresi? A fülesdi, mándi, kömörei? Egyszer egy fiatal kos azzal hencegett, hogy ő bizony még a darnai harangot is hallja. Azt mondja, hogy bim-bam. Persze ezt ő úgy mondta, hogy beeeeee. Nem is hitték el az idősebb ökrök, mondták neki, hogy pont olyan okos, mint a darnai kos. E mondás eredetéről nem tudunk többet, a magyarázatot a rackák elvitték a sírba. Vagy a bográcsba.
A Szalavényt szegélyező Tapolnok girbegurba kanyarulataival vígan folydogált nagyobb és híresebb testvére a Túr felé, hogy aztán Túristvándi és Kömörő között egyesüljön vele. Ma már csak foltokban található medrében víz, az év túlnyomó részében száraz a nagy része. A patak mentén fűzfák, nyárfák, meg a kőrisek, égerek, az elmaradhatatlan akácosokkal. A víz és fák örök hűséget fogadtak egymásnak. A sűrű belsejében évszázados tölgyfák rejtőzködnek Stihl és Husqvarna pusztító seregei elől. Eddig megúszták, remélem még sokáig gyönyörködhet bennük a jó Isten, meg aki arra jár. Isten szeme mindent lát.
Mi meg gondolatban visszatérünk a Szalavényre, ahonnan augusztusi csillagos éjszakákon a végtelen is láthatóvá válik. Mert még az utolsó csillagon túl is van valami, ha jól gondolom. Ha fejünket felemeljük és elkezdjük bámulni a végtelent, a tücskök zenéjén kívül halvány nótaszót is hallhatunk odafentről. Az Ecceri fiú áll az egyik csillag szélén, ott áll a banda előtt és fejét félrecsapva húzatja a nótát, miszerint „van két lovam, mind a kettő deres, mind a kettő a lányokra keres.” A nóta szövegének ezernyi változata van. Ő ezt így énekelte egykor, amikor nyári éjszakákon a Szalavényre tekintve mosolygott a Teremtő.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A Szent Péter bazilika kupolájának a tetején
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése