Hallod, milyen szépen szól az oroszi harang?

 Szalavényen, ahonnan augusztusi csillagos éjszakákon a végtelen is láthatóvá válik

Ahogy nyugat felé haladva kiérünk az Ecceri faluból, elénk tárul az a jellegzetes erdőháti táj, amely össze nem téveszthető a földkerekség semmilyen más tájékával. A Szalavény. A mi Feszty-körképünk. Gyönyörű legelő hagyásfákkal, bokrokkal. Szélein bozótokkal, fasorokkal, vackorokkal, kökény-, csipkebogyó- és galagonyabokrokkal. A panorámához hozzátartoznak körben a Kárpátok vonulatai. Lúdas Matyi is itt őrizte vajon a libanyájat? Meglehet. Talán abból az időből származik a mondás, hogy „Orosziba’ bőg a liba”. Azt mondják, hogy a „falucsúfoló” onnan ered, hogy ha valaki végigment a falun, azt láthatta, hogy a település közepén végighúzódó patak tele volt libákkal, akik éktelen lármát csapva „köszöntötték” az idegent. Róma történelme itt fonódik össze Vámosoroszi történelmével, ugyanis ott a Capitolium, itt meg a Tapolnok lúdjai vonultak be az emberiség kultúrtörténetébe. Erről egyelőre ennyit, mert a kutatások jelenleg itt megrekedtek.

Amikor Fazekas Mihály megírta örökbecsű munkáját, bizony már hasonlíthatott a Szalavény mai képéhez. Az első térképek ugyanis még egybefüggő erdőket mutatnak ezen a vidéken. A XVIII. század végén katonai céllal feltérképezték a Habsburg-birodalom területét, az Erdőháton a víz és fa volt akkoriban az úr. A zabolázatlan folyók, patakok, az év jelentős részében víz alatt álló területek és az egybefüggő erdőségek tarka kollázsa határozta meg a vidék arcát madártávlatból. Aztán az irtásos területek egyre inkább kezdték átformálni az ősrengeteg képét, az ember a maga orcájára teremtett egy új világot. A legelők akkoriban még növekedtek, táplálták a falu gulyáját, csordáját, kondáját, csürhéjét és nyáját.

Eke sosem bántotta, mióta világ a világ. Csak a jószág, az járta, legelte, gondozta. Mert ami elől bement, annak egy része hátul ki is kellett, hogy menjen. Ami kijött, az ápolt, s eltakart. De még hogy!

A termelőszövetkezetek előtti világban a Szalavény legelőtársulat használta a területet. A rangidős gazdák szava, ha nem is volt mindig szent, de azért számított. Ők voltak a falu elei. A vének tanácsa. Akkoriban azt tartották, hogy számít a kor, az élettapasztalat, annak kijár a tisztelet. Így működött a világ évszázadokon keresztül. Mára ezek az idők ködbe vesztek. Erre azonban nem vesztegetek több szót.

Volt itt bőven hely a szürkemarha csordának, na meg a magyar tarkának. Paciriék őrizték a csordát is, na meg kicsit odébb a gulyát. Voltak elegen: Milák 1, Milák 2, …Milák 11. Paciri a becenevük volt, így őrizte meg nevüket az emlékezet. Május elsején volt a kihajtás, akkoriban a gulya is kivonult, nem a munkát ünnepelték, hanem a szabadságot. Május elsejétől András napjáig kint is hált a gulya, a pásztorok paraszolvenciája a pálinka volt. Ha az Ecceri fiú kivitt egy butykost, akkor az ő jószága jobban fejlődött, „étkesebb” lett. Helye volt itt a mangalicáknak is. Valamikor különbséget tettek a kint háló és a „napközis” disznók csapatának elnevezése között. Előbbit kondának, utóbbit csürhének nevezték. Sorja volt mindennek.

A bárányok sem hallgattak, hatalmas juhnyáj legelte, és tartotta karban a híres-nevezetes legelőt. A kampós bot nemcsak a legelőn volt hasznos munkaeszköz, de olykor a korcsmában kialakult vitákat is rövidre zárta. Érveivel szemben nem nagyon volt ellenérv.

A legelő gémeskútjai figyelték egymást egész évben, vajon mennyi vize lehet a másiknak, hány marhát itathat. Az Ecceri falu templomának tornya egy állandó tájékozódási pont volt. A békésen délelő jószágok távolabbi falvak harangszavában is gyönyörködhettek, a muzikálisabb birkák mindenképpen. Hallod, milyen szépen szól az oroszi harang? Na és a borzovai? A kisszekeresi? A fülesdi, mándi, kömörei? Egyszer egy fiatal kos azzal hencegett, hogy ő bizony még a darnai harangot is hallja. Azt mondja, hogy bim-bam. Persze ezt ő úgy mondta, hogy beeeeee. Nem is hitték el az idősebb ökrök, mondták neki, hogy pont olyan okos, mint a darnai kos. E mondás eredetéről nem tudunk többet, a magyarázatot a rackák elvitték a sírba. Vagy a bográcsba.

A Szalavényt szegélyező Tapolnok girbegurba kanyarulataival vígan folydogált nagyobb és híresebb testvére a Túr felé, hogy aztán Túristvándi és Kömörő között egyesüljön vele. Ma már csak foltokban található medrében víz, az év túlnyomó részében száraz a nagy része. A patak mentén fűzfák, nyárfák, meg a kőrisek, égerek, az elmaradhatatlan akácosokkal. A víz és fák örök hűséget fogadtak egymásnak. A sűrű belsejében évszázados tölgyfák rejtőzködnek Stihl és Husqvarna pusztító seregei elől. Eddig megúszták, remélem még sokáig gyönyörködhet bennük a jó Isten, meg aki arra jár. Isten szeme mindent lát.

Mi meg gondolatban visszatérünk a Szalavényre, ahonnan augusztusi csillagos éjszakákon a végtelen is láthatóvá válik. Mert még az utolsó csillagon túl is van valami, ha jól gondolom. Ha fejünket felemeljük és elkezdjük bámulni a végtelent, a tücskök zenéjén kívül halvány nótaszót is hallhatunk odafentről. Az Ecceri fiú áll az egyik csillag szélén, ott áll a banda előtt és fejét félrecsapva húzatja a nótát, miszerint „van két lovam, mind a kettő deres, mind a kettő a lányokra keres.” A nóta szövegének ezernyi változata van. Ő ezt így énekelte egykor, amikor nyári éjszakákon a Szalavényre tekintve mosolygott a Teremtő.

Szerző: 2020. 01. 26.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése