Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Huszonkét hónap laktanyafogság
A rúgkapáló hadnagyot az ajtóhoz vitte és szó szerint kihajította a korcsmából
A katonaság a Rákosi-rendszerben nem volt játék. Az Ecceri fiú is bevonult annak rendje és módja szerint a határőrséghez, mégpedig a valamikori jugoszláv határra. Mohács mellett fekszik Udvar község, ami arról nevezetes, hogy a trianoni diktátumban az országhatárt a falu mellett húzták meg. Így került a határ a kertek alá. Két doboz cigaretta meg az őrbódé eresze alá. Az Ecceri fiú ugyanis annak idején két doboz cigit otthagyott az eresz alá dugva. Bizonyára úgy tervezte, hogy majd az utolsó őrszolgálat után kiveszi és elszívja, vagy hazaviszi, vagy ki tudja. Ott maradt, talán még most is ott van. Ez a jelentéktelennek tűnő két doboz cigaretta az Ecceri fiú Seuso-kincse. Az értéke tulajdonképpen egyiknek sem meghatározható. Jó, a cigarettának volt és van fogyasztói ára, a Seuso-kincs is fel van becsülve, ezt aláírom, de az eszmei érték az nem mérhető forintban, vagy bármilyen pénznemben. Azt az emlékezet méri, a lélek árazza be. Kinek mi, ennyi, annyi. Lehet, hogy már a bódé sem áll, az is lehet, hogy már rég lebontották, vagy egyszerűen összedőlt, elporladt.
Annak idején a határ másik oldaláról Tito láncos kutyái vicsorogtak a magyar határőrökre. Az 1950-es évek elején feszült volt a helyzet a déli határszakaszon, ugyanis a „jugoszlávok” (a történelem azóta igazolta, hogy ezek a „csinált” országok mennyire életképesek…) bölcs vezére éppen fasírtban volt Sztalinékkal. Tehette. Az Ecceri fiú meg mit tehetett? Védte a határt. Egyszer még egy fegyveres „határsértőt” is elfogtak, de a beígért jutalomszabadság helyett mindössze valami oklevelet kaptak, amivel ki is törölhették volna, ha nem olyan kemény. Utána persze már nem voltak annyira motiváltak az „elfogásban”. Eriggy, ha menni akarsz. Úgy volt vele, mint később a kommunista szombatokkal. Mindig azt mondta, hogy persze, menni fog a kommunista szombatra, ha közbe nem jön valami. De valami mindig közbejött.
A jutalomszabadság jól jött volna amúgy, mert hősünk egy sajnálatos félreértés következtében 22 hónapig nem láthatta a szatmári csillagos eget. Történt egyszer ugyanis, hogy kimaradáson voltak cimboráival. Természetesen a korcsma felé vették az irányt, ráadásul éppen bál volt a faluban. A pultnál iszogattak, háttal a bejárati ajtónak. Egyszer csak belépett egy akkor már jócskán kapatos hadnagy és odalépett eléjük. Felszólította őket, hogy menjenek ki a korcsmából, majd visszatérve tisztelegjenek neki. Az Ecceri fiú ekkor vált „csillagszemű juhásszá”. Na, ő aligha. Ők hamarabb itt voltak, különben is ez egy korcsma. Az elöljáró egyre emelkedettebb hangon követelte, hogy márpedig így, meg úgy legyen, ahogy ő parancsolta. A legrészegebb természetesen ez a jópofa tiszt volt az italmérésben.
Az Ecceri fiú egy idő után úgy gondolta, hogy a tettek mezejére lép, mert a verbális eszmecsere parttalanná vált. A vita lezárása úgy történt, hogy megkapta a tiszt nyakánál hátul a zubbonyát, meg a nadrágszíját, a rúgkapáló hadnagyot az ajtóhoz vitte és szó szerint kihajította a korcsmából. Ezzel persze véget ért az addigi jó hangulat, hamar visszament társaival a laktanyába és jelentette az eseményt. Megúszta 22 hónap laktanyafogsággal. Abból a három évből, amit szolgált. Neki sem volt annyira könnyű, de az édesanyja még nehezebben viselte, hogy majd két évig nem látja drága fiát. A régi családi Biblia is tanúskodik erről, az édesanya esti imái bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy az Ecceri fiú mosolyogva gondoljon vissza később arra a 22 hónapra, amikor sokszor eszébe juthatott a katonaének: „…Csillagos ég merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám…”.
Egy másik erdőháti legény szerencsésebb volt a maga szerencsétlenségében. Őt ugyanis szintén besorozták, aztán rájöttek, hogy mindenkit előre engedett annak idején, amikor az eszet osztogatták. Budapesten akkor járt először, talán szülőfaluját is akkor hagyta el első alkalommal. Feltűnt a Nyugati pályaudvaron a vasutasoknak, hogy egy fiatalember már vagy két napja ott ül az állomás várójában. Amikor megtudakolták, hogy kicsoda-micsoda, mire vár, ő értetlenkedve rájuk nézett, majd szelíden közölte velük:
– Arra várok, hogy bemondják a hangosba, Orosziba mikor indul a vonat…
Talán még most is ott ülne és várna, mint a megboldogultak az utolsó trombitaszóra, de a vasutasok harsány nevetéssel eligazították, hogy oda innen bizony nem megy vonat. Nagy nehezen kiderítették, hogy merre is van az az „Oroszi”, majd a fiatalembert elkalauzolták és útnak indították, mint egy poggyászt. Ez volt ennek az oroszi legénynek a saját Odüsszeiája. Nagy nehezen aztán hazaért és talán azt követően soha nem hagyta el többet szülőfaluját, mert mindenütt jó, de legjobb otthon.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése