A gyümölcs cefréből pálinkává lényegül

A szertartást a főzdés celebrálja, a tudat fura ura. Hatalma volt, persze van ma is

Embernek találták azt ki! Az ember alatt régen a férfiakat értették ezen a vad szatmári vidéken, de másutt is. Az asszony az asszony volt, a középkorban egyenesen asszonyi állat, de azért hol tartana az emberiség asszonyok nélkül? Ugye? Az űrben? Egy másik bolygón, mondjuk a Vénusz dombjain? Nem folytatom, mindenkinek a fantáziájára bízom a folytatást.

Triku Rozinak híjták régen azokat a nőszemélyeket, akik sűrűbben emelgették a poharat. Önmagában nem volt ez gond, hiszen a „kontyalávaló” kifejezés sem új keletű. Az érték a mérték volt. Persze nem mindig sikerül értékén kezelni a józanságot. A józanság nem a részegség hiánya, hanem pont fordítva: a részegség a józanság hiánya, jelentsen ez bármit is. A Katzenjammer, azaz a macskajaj eligazít az emlékezet útvesztőjében, a tegnapi oly egyszerű gondolatok „másnap” kétségbeejtő labirintusában. 

Most, hogy a cefrés hordók nem győzik kapkodni a fejüket, a főzdék meg csúcsra vannak járatva, gondolatban elidőztem egy kicsit egy nem is annyira mellékes dolgon. Van, ahol a pálinkafőzde pálinka manufaktúra, meg kézműves, meg reneszánsz, meg hangzatosabbnál hangzatosabb nevekkel illetik. Helyesen, mert nem árt értékén kezelni azt, ami tényleg az. 

Amikor az ember gyümölcsfát ültet, nem feltétlenül a lekvár jár az eszében. Legalább is első helyen nem a lekvár. Nem is az aszalvány, vagy a szörp. Amikor tegnap végignéztem a kis gyümölcsösömön, az jutott eszembe elsőként, hogy ezek az én teremtményeim. Nem akarok szentségtörést elkövetni, hogy én Teremtőnek gondolnám magam, de azok a gyümölcsök, amelyek az általam ültetett és gondozott fákon megteremnek, az én munkám valódi, kézzel fogható, szagolható, ízlelhető gyümölcsei. Az a nedű, ami ezekből készül, az valódi kézműves termék. Egyedi, hiszen két egyforma fa, két egyforma gyümölcs nincs kerek e világon. Hozzáadott anyagot nem igényel, teljesen természetes, mint a mezei virágok illata.

A hordókban gyümölcsöző kapcsolatban váltja egymást az eper, a meggy, a barack, körte, szilva, alma, szőlő, naspolya, kökény, meg minden, ami gyümölcs. Azt szokták mondani, hogy amiből nem lehet pálinkát főzni, az nem is létezik. Nehéz ezzel a megállapítással vitába szállni, hiszen az ellenkezőjét még nem bizonyította be senki. Nincs olyan, aki venné ehhez a bátorságot.

Persze a világ változik, a modernizmus beette már magát a hagyományos pálinkafőzdék világába is. A régi időkben a pálinkafőzés olyan volt, mint egy templomi szertartás. Eleinte lúfogattal, vagy éppen tehenfogattal, majd később már autóval, utánfutóval szállították a szentélybe a cefrével teli hordókat. Illett, sőt ajánlatos is volt kivárni a főzést. Az éjszaka alkalom volt egy kis baráti beszélgetésre, szalonnázgatásra, kártyázásra is akár. Na meg azért egy kis kóstolgatásra is.

Ahogy a gyümölcs cefréből pálinkává lényegült, úgy lényegült át a főzető tudatállapota is az éjszaka folyamán. Ó, azok a mámoros éjszakák! A szertartást a főzdés celebrálta, a tudat fura ura. Hatalma volt, persze van ma is. Ő rendelkezett a „Bölcsek kövével”, varázstudománya Harry Potteréhez mérhető. Reggelre elkészült a folyékony manna, jól adta, vagy nem jól, akkor már mindegy volt. 

Egyik alkalommal Elemér bátyámnak három napig tartott Becsen a ceremónia. Otthon úgy tudták, hogy Peti bátyámnál alszik, míg kifőzik a pálinkáját. Peti bátyám persze ebből semmit nem tudott, mert Elemér bátyám nem is háborgatta. Minek is tette volna, amikor olyan jól eliszogattak, elkártyáztak a becsi főzdében. Amikor Peti mit sem sejtve hazament Orosziba, Matild néném számon kérte rajta hites urát. Ő meg csak nézett, hiszen Elemér bátyám arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább beavassa, hogy falazzon neki. Így esett, hogy amikor visszament nagybátyja keresésére, rögtön meg is találta a jó hangulatban kártyázó „csellengőt”. Ez volt a becsi úri muri.

Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2019. 08. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése