A gyümölcs cefréből pálinkává lényegül

A szertartást a főzdés celebrálja, a tudat fura ura. Hatalma volt, persze van ma is

Embernek találták azt ki! Az ember alatt régen a férfiakat értették ezen a vad szatmári vidéken, de másutt is. Az asszony az asszony volt, a középkorban egyenesen asszonyi állat, de azért hol tartana az emberiség asszonyok nélkül? Ugye? Az űrben? Egy másik bolygón, mondjuk a Vénusz dombjain? Nem folytatom, mindenkinek a fantáziájára bízom a folytatást.

Triku Rozinak híjták régen azokat a nőszemélyeket, akik sűrűbben emelgették a poharat. Önmagában nem volt ez gond, hiszen a „kontyalávaló” kifejezés sem új keletű. Az érték a mérték volt. Persze nem mindig sikerül értékén kezelni a józanságot. A józanság nem a részegség hiánya, hanem pont fordítva: a részegség a józanság hiánya, jelentsen ez bármit is. A Katzenjammer, azaz a macskajaj eligazít az emlékezet útvesztőjében, a tegnapi oly egyszerű gondolatok „másnap” kétségbeejtő labirintusában. 

Most, hogy a cefrés hordók nem győzik kapkodni a fejüket, a főzdék meg csúcsra vannak járatva, gondolatban elidőztem egy kicsit egy nem is annyira mellékes dolgon. Van, ahol a pálinkafőzde pálinka manufaktúra, meg kézműves, meg reneszánsz, meg hangzatosabbnál hangzatosabb nevekkel illetik. Helyesen, mert nem árt értékén kezelni azt, ami tényleg az. 

Amikor az ember gyümölcsfát ültet, nem feltétlenül a lekvár jár az eszében. Legalább is első helyen nem a lekvár. Nem is az aszalvány, vagy a szörp. Amikor tegnap végignéztem a kis gyümölcsösömön, az jutott eszembe elsőként, hogy ezek az én teremtményeim. Nem akarok szentségtörést elkövetni, hogy én Teremtőnek gondolnám magam, de azok a gyümölcsök, amelyek az általam ültetett és gondozott fákon megteremnek, az én munkám valódi, kézzel fogható, szagolható, ízlelhető gyümölcsei. Az a nedű, ami ezekből készül, az valódi kézműves termék. Egyedi, hiszen két egyforma fa, két egyforma gyümölcs nincs kerek e világon. Hozzáadott anyagot nem igényel, teljesen természetes, mint a mezei virágok illata.

A hordókban gyümölcsöző kapcsolatban váltja egymást az eper, a meggy, a barack, körte, szilva, alma, szőlő, naspolya, kökény, meg minden, ami gyümölcs. Azt szokták mondani, hogy amiből nem lehet pálinkát főzni, az nem is létezik. Nehéz ezzel a megállapítással vitába szállni, hiszen az ellenkezőjét még nem bizonyította be senki. Nincs olyan, aki venné ehhez a bátorságot.

Persze a világ változik, a modernizmus beette már magát a hagyományos pálinkafőzdék világába is. A régi időkben a pálinkafőzés olyan volt, mint egy templomi szertartás. Eleinte lúfogattal, vagy éppen tehenfogattal, majd később már autóval, utánfutóval szállították a szentélybe a cefrével teli hordókat. Illett, sőt ajánlatos is volt kivárni a főzést. Az éjszaka alkalom volt egy kis baráti beszélgetésre, szalonnázgatásra, kártyázásra is akár. Na meg azért egy kis kóstolgatásra is.

Ahogy a gyümölcs cefréből pálinkává lényegült, úgy lényegült át a főzető tudatállapota is az éjszaka folyamán. Ó, azok a mámoros éjszakák! A szertartást a főzdés celebrálta, a tudat fura ura. Hatalma volt, persze van ma is. Ő rendelkezett a „Bölcsek kövével”, varázstudománya Harry Potteréhez mérhető. Reggelre elkészült a folyékony manna, jól adta, vagy nem jól, akkor már mindegy volt. 

Egyik alkalommal Elemér bátyámnak három napig tartott Becsen a ceremónia. Otthon úgy tudták, hogy Peti bátyámnál alszik, míg kifőzik a pálinkáját. Peti bátyám persze ebből semmit nem tudott, mert Elemér bátyám nem is háborgatta. Minek is tette volna, amikor olyan jól eliszogattak, elkártyáztak a becsi főzdében. Amikor Peti mit sem sejtve hazament Orosziba, Matild néném számon kérte rajta hites urát. Ő meg csak nézett, hiszen Elemér bátyám arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább beavassa, hogy falazzon neki. Így esett, hogy amikor visszament nagybátyja keresésére, rögtön meg is találta a jó hangulatban kártyázó „csellengőt”. Ez volt a becsi úri muri.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése