Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A gyümölcs cefréből pálinkává lényegül
A szertartást a főzdés celebrálja, a tudat fura ura. Hatalma volt, persze van ma is
Embernek találták azt ki! Az ember alatt régen a férfiakat értették ezen a vad szatmári vidéken, de másutt is. Az asszony az asszony volt, a középkorban egyenesen asszonyi állat, de azért hol tartana az emberiség asszonyok nélkül? Ugye? Az űrben? Egy másik bolygón, mondjuk a Vénusz dombjain? Nem folytatom, mindenkinek a fantáziájára bízom a folytatást.
Triku Rozinak híjták régen azokat a nőszemélyeket, akik sűrűbben emelgették a poharat. Önmagában nem volt ez gond, hiszen a „kontyalávaló” kifejezés sem új keletű. Az érték a mérték volt. Persze nem mindig sikerül értékén kezelni a józanságot. A józanság nem a részegség hiánya, hanem pont fordítva: a részegség a józanság hiánya, jelentsen ez bármit is. A Katzenjammer, azaz a macskajaj eligazít az emlékezet útvesztőjében, a tegnapi oly egyszerű gondolatok „másnap” kétségbeejtő labirintusában.
Most, hogy a cefrés hordók nem győzik kapkodni a fejüket, a főzdék meg csúcsra vannak járatva, gondolatban elidőztem egy kicsit egy nem is annyira mellékes dolgon. Van, ahol a pálinkafőzde pálinka manufaktúra, meg kézműves, meg reneszánsz, meg hangzatosabbnál hangzatosabb nevekkel illetik. Helyesen, mert nem árt értékén kezelni azt, ami tényleg az.
Amikor az ember gyümölcsfát ültet, nem feltétlenül a lekvár jár az eszében. Legalább is első helyen nem a lekvár. Nem is az aszalvány, vagy a szörp. Amikor tegnap végignéztem a kis gyümölcsösömön, az jutott eszembe elsőként, hogy ezek az én teremtményeim. Nem akarok szentségtörést elkövetni, hogy én Teremtőnek gondolnám magam, de azok a gyümölcsök, amelyek az általam ültetett és gondozott fákon megteremnek, az én munkám valódi, kézzel fogható, szagolható, ízlelhető gyümölcsei. Az a nedű, ami ezekből készül, az valódi kézműves termék. Egyedi, hiszen két egyforma fa, két egyforma gyümölcs nincs kerek e világon. Hozzáadott anyagot nem igényel, teljesen természetes, mint a mezei virágok illata.
A hordókban gyümölcsöző kapcsolatban váltja egymást az eper, a meggy, a barack, körte, szilva, alma, szőlő, naspolya, kökény, meg minden, ami gyümölcs. Azt szokták mondani, hogy amiből nem lehet pálinkát főzni, az nem is létezik. Nehéz ezzel a megállapítással vitába szállni, hiszen az ellenkezőjét még nem bizonyította be senki. Nincs olyan, aki venné ehhez a bátorságot.
Persze a világ változik, a modernizmus beette már magát a hagyományos pálinkafőzdék világába is. A régi időkben a pálinkafőzés olyan volt, mint egy templomi szertartás. Eleinte lúfogattal, vagy éppen tehenfogattal, majd később már autóval, utánfutóval szállították a szentélybe a cefrével teli hordókat. Illett, sőt ajánlatos is volt kivárni a főzést. Az éjszaka alkalom volt egy kis baráti beszélgetésre, szalonnázgatásra, kártyázásra is akár. Na meg azért egy kis kóstolgatásra is.
Ahogy a gyümölcs cefréből pálinkává lényegült, úgy lényegült át a főzető tudatállapota is az éjszaka folyamán. Ó, azok a mámoros éjszakák! A szertartást a főzdés celebrálta, a tudat fura ura. Hatalma volt, persze van ma is. Ő rendelkezett a „Bölcsek kövével”, varázstudománya Harry Potteréhez mérhető. Reggelre elkészült a folyékony manna, jól adta, vagy nem jól, akkor már mindegy volt.
Egyik alkalommal Elemér bátyámnak három napig tartott Becsen a ceremónia. Otthon úgy tudták, hogy Peti bátyámnál alszik, míg kifőzik a pálinkáját. Peti bátyám persze ebből semmit nem tudott, mert Elemér bátyám nem is háborgatta. Minek is tette volna, amikor olyan jól eliszogattak, elkártyáztak a becsi főzdében. Amikor Peti mit sem sejtve hazament Orosziba, Matild néném számon kérte rajta hites urát. Ő meg csak nézett, hiszen Elemér bátyám arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább beavassa, hogy falazzon neki. Így esett, hogy amikor visszament nagybátyja keresésére, rögtön meg is találta a jó hangulatban kártyázó „csellengőt”. Ez volt a becsi úri muri.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése