A fájós nap délutánja

Csiporka és Bíborka úton a könyvek birodalmába

A nagy izomláz- izgalom utáni pihentető szundikálásból csak kora délután ébredt fel a két bogárka.

–  Máris jobban érzem magam! – nyújtózkodott Csiporka.

–  Alig sajdul a lábam! – próbálgatta a mozgás Bíborka.

–  Már megint éhes vagyok! – tápászkodott fel kissé nehézkesen Csiporka.

–  Nézd csak! Ibi is elaludt, pedig neki nem is fájt semmije.

–  Aludni nem csak fájástól lehet! – nyitotta ki a szemét Ibi, a párbeszéd hallatán. – Mit szólnátok egy kései ebédhez, utána meg egy kis sétához?

–  Szupeeer! – sikkantották a lányok, és minden rosszról elfeledkezve egészen daliásan kipattantak az ágyból, és a virágbolt felé vették az irányt. Bíborka hamar megunta a gyaloglás lassúságát, és egy szempillantás alatt szárnyra kapott, ami csodák csodájára semmiféle eget verő nehézséget nem jelentett a fájós nap délutánjára.

–  Megint beborult az ég – jegyezte meg Ibi két falat között.

–  Akkor itthon maradunk??? – ijedt meg Bíborka.

–  Dehogy! Mindannyiunknak van esernyője! Biztos vagyok benne, hogy megint csak ez futó zápor, vagy zivatar közeledik, mint az éjjel.

–  Az éjjel senki nem futkározott! Ez biztos! Csak ordított az ég, és hatalmas fények villogtak, meg ömlött a víz odafentről – bizonygatta Bíborka nagy komolyan.

Ibi úgy döntött, nem bonyolódik bele egy újabb magyarázatba, hanem elpakolta az ebéd nyomait, majd előkotorta az esernyőket, és már útra készen is álltak.

–  Hová megyünk? – kíváncsiskodott Bíborka.

–  A könyvtárba – mosolygott rá Ibi.

–  Az a könyvek lakása? – kérdezett tovább a pille.

–  Olyasmi. A könyvtárban sok-sok könyv van, amit ki lehet kölcsönözni, hogy ne kelljen minden könyvet megvásárolni, mégis elolvashassuk őket. Általában három-négy hétre haza lehet hozni belőlük, és utána vissza kell adni őket.

–  És mi csak úgy bemegyünk, és adnak könyveket? – lepődött meg Csiporka.

–  Nem, bogárkám! Be kell iratkozni, és ki kell fizetni hozzá az éves tagdíjat. Aki mindezt megteszi, kap egy olvasójegyet, amin rajta vannak az adatai, meg egy sokjegyű szám, ami alapján nyilván tartják a tagokat.

–  Tartanak minket??? – döbbent meg Bíborka. – De hogy bírják el egyszerre minden olvasójukat?! Az nagyon nehéz lehet!!!

–  Nem az ölükben, vagy a karjukon tartják őket – magyarázta Ibi, ahogy a rátörő nevetéstől képes volt megszólalni –, hanem a számítógépeikbe beleírják, ki mit vett ki, mikor, és időben visszavitte– e.

–  Messze van még? – toporgott izgatottan Ibi vállán Csiporka az esernyőjét lóbálva. – Már annyira szeretnék odaérni! Ibi – komorodott el az előbb még vidám kis arc –, mi nem vagyunk beiratkozva!!!

–  De én igen! És ti bejöhettek velem. Kipróbáljuk együtt, milyen a könyvek között keresgélni, és mindenki választhat két– két könyvet hazahozásra. És, ha ez is, és az otthoni olvasgatás is megtetszik nektek, akkor benneteket is beíratlak – ígérte Ibi.

–  Az ott a könyvtár? – mutatott Bíborka egy hatalmas, kéttornyú épületre.

–  Nem, nem! Az a templom. Oda járnak misére az emberek, és a lelküket megnyugtatni.

–  Értem. Csak azért gondoltam, hogy az, mert ez az épület eddig a legnagyobb. Úgy vélem, a könyveknek jó sok hely kell – gondolkodott hangosan Csiporka.

–  Nézd csak! Ott a templom baloldalán van egy sokablakos épület, az elején lépcsővel. Az a könyvtár. Móricz Zsigmondról nevezték el nálunk.

–  És ő is ott lesz? – örült meg Csiporka, hogy egy híres emberrel is találkozhat.

–  Ő már meghalt, sajnos, de a mi városunk így is őrzi az emlékét – magyarázta Ibi.

–  Bemegyünk már végre? – vágott közbe Bíborka olyan hirtelen fordulással, hogy barátaira rázta kis ernyőjéről a vizet.

***

Szerző: 2019. 07. 23.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése