A fájós nap délutánja

Csiporka és Bíborka úton a könyvek birodalmába

A nagy izomláz- izgalom utáni pihentető szundikálásból csak kora délután ébredt fel a két bogárka.

–  Máris jobban érzem magam! – nyújtózkodott Csiporka.

–  Alig sajdul a lábam! – próbálgatta a mozgás Bíborka.

–  Már megint éhes vagyok! – tápászkodott fel kissé nehézkesen Csiporka.

–  Nézd csak! Ibi is elaludt, pedig neki nem is fájt semmije.

–  Aludni nem csak fájástól lehet! – nyitotta ki a szemét Ibi, a párbeszéd hallatán. – Mit szólnátok egy kései ebédhez, utána meg egy kis sétához?

–  Szupeeer! – sikkantották a lányok, és minden rosszról elfeledkezve egészen daliásan kipattantak az ágyból, és a virágbolt felé vették az irányt. Bíborka hamar megunta a gyaloglás lassúságát, és egy szempillantás alatt szárnyra kapott, ami csodák csodájára semmiféle eget verő nehézséget nem jelentett a fájós nap délutánjára.

–  Megint beborult az ég – jegyezte meg Ibi két falat között.

–  Akkor itthon maradunk??? – ijedt meg Bíborka.

–  Dehogy! Mindannyiunknak van esernyője! Biztos vagyok benne, hogy megint csak ez futó zápor, vagy zivatar közeledik, mint az éjjel.

–  Az éjjel senki nem futkározott! Ez biztos! Csak ordított az ég, és hatalmas fények villogtak, meg ömlött a víz odafentről – bizonygatta Bíborka nagy komolyan.

Ibi úgy döntött, nem bonyolódik bele egy újabb magyarázatba, hanem elpakolta az ebéd nyomait, majd előkotorta az esernyőket, és már útra készen is álltak.

–  Hová megyünk? – kíváncsiskodott Bíborka.

–  A könyvtárba – mosolygott rá Ibi.

–  Az a könyvek lakása? – kérdezett tovább a pille.

–  Olyasmi. A könyvtárban sok-sok könyv van, amit ki lehet kölcsönözni, hogy ne kelljen minden könyvet megvásárolni, mégis elolvashassuk őket. Általában három-négy hétre haza lehet hozni belőlük, és utána vissza kell adni őket.

–  És mi csak úgy bemegyünk, és adnak könyveket? – lepődött meg Csiporka.

–  Nem, bogárkám! Be kell iratkozni, és ki kell fizetni hozzá az éves tagdíjat. Aki mindezt megteszi, kap egy olvasójegyet, amin rajta vannak az adatai, meg egy sokjegyű szám, ami alapján nyilván tartják a tagokat.

–  Tartanak minket??? – döbbent meg Bíborka. – De hogy bírják el egyszerre minden olvasójukat?! Az nagyon nehéz lehet!!!

–  Nem az ölükben, vagy a karjukon tartják őket – magyarázta Ibi, ahogy a rátörő nevetéstől képes volt megszólalni –, hanem a számítógépeikbe beleírják, ki mit vett ki, mikor, és időben visszavitte– e.

–  Messze van még? – toporgott izgatottan Ibi vállán Csiporka az esernyőjét lóbálva. – Már annyira szeretnék odaérni! Ibi – komorodott el az előbb még vidám kis arc –, mi nem vagyunk beiratkozva!!!

–  De én igen! És ti bejöhettek velem. Kipróbáljuk együtt, milyen a könyvek között keresgélni, és mindenki választhat két– két könyvet hazahozásra. És, ha ez is, és az otthoni olvasgatás is megtetszik nektek, akkor benneteket is beíratlak – ígérte Ibi.

–  Az ott a könyvtár? – mutatott Bíborka egy hatalmas, kéttornyú épületre.

–  Nem, nem! Az a templom. Oda járnak misére az emberek, és a lelküket megnyugtatni.

–  Értem. Csak azért gondoltam, hogy az, mert ez az épület eddig a legnagyobb. Úgy vélem, a könyveknek jó sok hely kell – gondolkodott hangosan Csiporka.

–  Nézd csak! Ott a templom baloldalán van egy sokablakos épület, az elején lépcsővel. Az a könyvtár. Móricz Zsigmondról nevezték el nálunk.

–  És ő is ott lesz? – örült meg Csiporka, hogy egy híres emberrel is találkozhat.

–  Ő már meghalt, sajnos, de a mi városunk így is őrzi az emlékét – magyarázta Ibi.

–  Bemegyünk már végre? – vágott közbe Bíborka olyan hirtelen fordulással, hogy barátaira rázta kis ernyőjéről a vizet.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése