A hős tizedes a második világháborúból

Egy kulacs, egy ételes kantli, egy fél kés, meg egy kopott bicska – nagy idők tanúi

Erdélyi Miklós katona volt. Nem békebeli, hanem frontot megjárt. Nem is akármilyen frontot. Don-kanyar. Ez a helyszín nem szorul magyarázatra, egy generáció temetője. A nagyapám generációjáé. Ő szerencsés volt, mert túlélte és hazajött. Azután megint szerencséje volt, mert amerikai fogságba esett, ahol először látott (és evett) csokoládét. Persze ez aztán jó ürügy volt arra, hogy miért nem engedik szavazni az országgyűlési választásokon.

– Te az imperialisták kenyerét etted!

Így hangzott a zengzetes magyarázat a szavazati jog megfosztására. Soha nem feledem el 1990. tavaszát, amikor én már éppen szavazhattam, nagyapámnak meg negyvenvalahány év után ez volt az első szabad szavazása. 

– Majd Tordán megmutatja! – mondta. Nem mutatta meg, de ez nem nagyapámon múlott. 

A második világháború meghatározta nagyapám sorsát. Fagysérülést szenvedett, amely élete végéig kihatott, sógorát a szovjet áttörés éjjelén vesztette el örökre. Sógora felesége ekkor már áldott állapotban volt, megszületett unokaöccsét aztán saját fiaként nevelte fel. 

Nekünk élete végéig mesélte front élményeit, nevekkel, évszámokkal (nem pusztán évszámokkal, hanem pontos dátumokkal), adatokkal. Félelmetesen pontos memóriája volt. Mi sokszor bizony már untuk a százszor hallott történeteket, de persze meghallgattuk, ő meg még most is mondaná, de már nincs itt. 119 éves lenne csupán. Én órákig, napokig, hetekig hallgatnám, ha tehetném. Jó lenne akár csak egy pillanatra itt tudni magam mellett, hallva a jól ismert fordulatokat, jellegzetes mozdulatokat, de már csak emlékezetem színpadán látom.

Azt se bánnám, ha újra lecsapna legendásan kemény keze, akár ostorral is suhinthatna felém, vállalnám. Legfeljebb ráfognám az aktuális csínytevést Gyuszikára, unokatestvéremre. Ő is boldogan elvállalná, vagy boldogan rám fogná. Vagy Zsuzsára, aki egy szem leányunokaként úgyis megúszná verés nélkül. Kemény ember volt. Az ő meggyőzési eszköze a makarenkói pofon volt. Elsőre. Ha ez nem vált be, akkor jött a beáztatott kenderkötél. 

Hét évesen maradt árván három testvérével, elözvegyült apja új családot alapított, négy féltestvérrel ajándékozta még meg. 

Nagyapám meg dolgozott, ahogy majd’ mindenki akkoriban, gyerekkorától hajlott koráig. Közben cseperedett, fiúból férfi lett, büszkén mesélte, hogy még Csekébe’ is mert udvarolni. Akkoriban ez egy átlagos halandó számára lehetetlen küldetés (mission impossible) volt, de nagyapám küldetése megvalósult. 

Aztán apja, aki községi bíró volt, 1937-ben a kisszekeresi vasúti átjárónál lovas kocsijával a vonat elé hajtott. Ez volt élete utolsó rossz döntése. Nyolcan maradtak nagyapámék árván, de ő ekkor már (nagy)legény volt. Túl a tényleges katonai szolgálaton.

Aztán rábukkant nagymamámra, holtukig tartott a házasság. Közel hat évtizedig túlélt mindent. Világégést, padlássöprést, gyötrelmeket, izzadságos munkát, ragozhatnám. Mégis mondhatom, hogy szép élete volt, tisztességben és becsületben halt meg 88 évesen. Nekem ő az egyik hősöm. A hős tizedes a második világháborúból. 

Hogy mi az apropója a megemlékezésnek? Egy kulacs, egy ételes kantli, egy fél kés, meg egy kopott bicska. Rehabilitálva. (rozsdától megfosztva)

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése