A hős tizedes a második világháborúból

Egy kulacs, egy ételes kantli, egy fél kés, meg egy kopott bicska – nagy idők tanúi

Erdélyi Miklós katona volt. Nem békebeli, hanem frontot megjárt. Nem is akármilyen frontot. Don-kanyar. Ez a helyszín nem szorul magyarázatra, egy generáció temetője. A nagyapám generációjáé. Ő szerencsés volt, mert túlélte és hazajött. Azután megint szerencséje volt, mert amerikai fogságba esett, ahol először látott (és evett) csokoládét. Persze ez aztán jó ürügy volt arra, hogy miért nem engedik szavazni az országgyűlési választásokon.

– Te az imperialisták kenyerét etted!

Így hangzott a zengzetes magyarázat a szavazati jog megfosztására. Soha nem feledem el 1990. tavaszát, amikor én már éppen szavazhattam, nagyapámnak meg negyvenvalahány év után ez volt az első szabad szavazása. 

– Majd Tordán megmutatja! – mondta. Nem mutatta meg, de ez nem nagyapámon múlott. 

A második világháború meghatározta nagyapám sorsát. Fagysérülést szenvedett, amely élete végéig kihatott, sógorát a szovjet áttörés éjjelén vesztette el örökre. Sógora felesége ekkor már áldott állapotban volt, megszületett unokaöccsét aztán saját fiaként nevelte fel. 

Nekünk élete végéig mesélte front élményeit, nevekkel, évszámokkal (nem pusztán évszámokkal, hanem pontos dátumokkal), adatokkal. Félelmetesen pontos memóriája volt. Mi sokszor bizony már untuk a százszor hallott történeteket, de persze meghallgattuk, ő meg még most is mondaná, de már nincs itt. 119 éves lenne csupán. Én órákig, napokig, hetekig hallgatnám, ha tehetném. Jó lenne akár csak egy pillanatra itt tudni magam mellett, hallva a jól ismert fordulatokat, jellegzetes mozdulatokat, de már csak emlékezetem színpadán látom.

Azt se bánnám, ha újra lecsapna legendásan kemény keze, akár ostorral is suhinthatna felém, vállalnám. Legfeljebb ráfognám az aktuális csínytevést Gyuszikára, unokatestvéremre. Ő is boldogan elvállalná, vagy boldogan rám fogná. Vagy Zsuzsára, aki egy szem leányunokaként úgyis megúszná verés nélkül. Kemény ember volt. Az ő meggyőzési eszköze a makarenkói pofon volt. Elsőre. Ha ez nem vált be, akkor jött a beáztatott kenderkötél. 

Hét évesen maradt árván három testvérével, elözvegyült apja új családot alapított, négy féltestvérrel ajándékozta még meg. 

Nagyapám meg dolgozott, ahogy majd’ mindenki akkoriban, gyerekkorától hajlott koráig. Közben cseperedett, fiúból férfi lett, büszkén mesélte, hogy még Csekébe’ is mert udvarolni. Akkoriban ez egy átlagos halandó számára lehetetlen küldetés (mission impossible) volt, de nagyapám küldetése megvalósult. 

Aztán apja, aki községi bíró volt, 1937-ben a kisszekeresi vasúti átjárónál lovas kocsijával a vonat elé hajtott. Ez volt élete utolsó rossz döntése. Nyolcan maradtak nagyapámék árván, de ő ekkor már (nagy)legény volt. Túl a tényleges katonai szolgálaton.

Aztán rábukkant nagymamámra, holtukig tartott a házasság. Közel hat évtizedig túlélt mindent. Világégést, padlássöprést, gyötrelmeket, izzadságos munkát, ragozhatnám. Mégis mondhatom, hogy szép élete volt, tisztességben és becsületben halt meg 88 évesen. Nekem ő az egyik hősöm. A hős tizedes a második világháborúból. 

Hogy mi az apropója a megemlékezésnek? Egy kulacs, egy ételes kantli, egy fél kés, meg egy kopott bicska. Rehabilitálva. (rozsdától megfosztva)

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése