Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Lelkisegéllyel vidított éjjel
A hang megállás nélküli panaszkodásba kezdett, hogy csak hallgassa meg, könyörögve kéri, mert olyan egyedül van…
Nyugdíjas tanárnőként megengedheti magának, hogy éjszakába nyúló olvasómaratont rendezzen. Bevackolódik a hintaszékbe, vet egy pillantást a falán körbe kifüggesztett képekre. Mindenkihez van egy-egy szava. Kutyája nevét hangosan mondogatva felidézi a közelmúltban még olyan végtelen nyugalmat árasztó, a fotelben horkolva szunyókáló hűséges társát. Éppen felüti a kartonpapír csíkkal megjelölt könyvét, amikor repedt bili hangon, irtózatos csöngetéssel felzúg a telefonja. Ijedtében elemlegeti a telefon és a hívó személy drága kicsi édesanyjának a legmelegebb vidékét, majd még mindig eszébe jut, pár évnyi nyugdíj után is, hogy ha ezt hallanák, megvolna a véleményük a nagy tanárnéról, aki ráadásul kutyás cirkuszaival híresült el a faluban. A kutyabolond tanárné, aki tépi a haját, ha focizó gyerekeket lát a háza melletti üres telken.
Vet egy pillantást az órára, ki veszett meg este tizenegy után telefonálni? Idegen számot jelez a készülék, nem a barátnője az, aki esetleg hívhatná. Nagy levegőt vesz, biztos ami biztos, felveszi. Egy idegen, magassarkú női hang románul hadarva kiabál bele:
– Mennyi az állás?
Mi van??? – gondolja magában – Ja, az illető a focibajnokságra gondolhat, ami épp most folyik.
– Téves kapcsolás, doamnă! (asszonyom)
– De nem! Ne tegye le, kérem!
Máskor simán kinyomta volna, most valamiért mégsem tette. Elmondta a számát, egyetlen számot ütött mellé a vonal végén az ismeretlen kéz, aki a barátnőjét akarta volna a meccsel boldogítani. Még a szája is tátva maradt, úgy meglepődött attól, ami ezután következett. A hang megállás nélküli panaszkodásba kezdett, hogy csak hallgassa meg, könyörögve kéri, mert olyan egyedül van. Már azt se tudja, mit csináljon, olyan boldogtalan.
Hűha, nagy baj lehet, ha vadidegennek akar mesélni, gondolta türelmetlenül, de korántsem olyan méreggombóccal torkában, mint régen, amikor fölösleges dolgokkal zaklatták. Né te, hova lett a régi hisztis ember? Végül is nyugdíjas vagyok, ráérek.
– Tudja, doamnă, már negyvenöt éve együtt vagyok a férjemmel, aki iszik és ver, egy perverz, aki mindenre képes… a múltkor ököllel rácsapott a fejemre, és két nap után megint ugyanoda.
– Miért nem megy a rendőrségre?
– Már van aktánk a policián, de nem csinálnak semmit. Nem tudok megszabadulni tőle, eliszik mindent, én cukorbeteg is vagyok, és sokszor egy darab kenyér, semmi nincs a háznál, úgy felidegesít, hogy a cukrom 230 is volt már!
Próbálja megnyugtatni, hogy az övé volt már 370 is, és még itt van, s elmondja, hogy egy pohár vízben elkevert kanálnyi fahéj csökkenti a vércukorszintet.
– Igen? Nem is tudtam! – hálálkodik a hang, ő pedig hirtelen rácsodálkozik, hogy jé, anyanyelvi szinten érti a románt. Ezután már olyan jókedvűen trécsel, mintha a kisördög csiklintaná. S mialatt még azt is megtárgyalják, hogy a hang tulajdonosa Botosaniból telefonál, s Úristen, a hívása egy Székelyudvarhely környéki eldugott házikóba csapott be, már egészen beteges jókedve kerekedik. Na, most megmutatta egy románnak, hogy a székely is emberből van!
Másnap is fel-felnevet, és estefelé eszébe jut, hogy ha ma hívná, akkor most már tudná, bemondták a rádióban, hogy döntetlen volt. Vagy az mekkora poén lenne, ha ő hívná fel, és közölné vele. Például éjfél körül.
Hisz nyugdíjas, kitelik az idejéből.
Hasonló
Nyári szövőszék
Mostok mindörökké
Árva hősök Telnicében
Telek, karácsonyok, gyermek...
Utolsó űrsétán Virakocsával...
Száguldás a szabadságba
Az órából a kakukk megszökö...
A szívébe hatolt az éles fo...
Eddig azt hittem, hogy kiég...
Emmuska bottal kergeti el a...
A lélekhajigáló volt a legb...
Regényhősök fafödős tanyája...
Ne tűrj bántást!
A Pilisi főnixmadár és a sá...
Boszorkány, Csipkerózsika, ...
Tiszta szívből, együtt zeng...
A vasfogú Anna néne titka
Barátom, a szőke nyírfaerdő...
Ugye, óvó néni?
Jézus arca előtt
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése