Barátom, a szőke nyírfaerdő

Ahol mezítlábas tündérek táncolnak hajnalban, teliholdkor pedig a hold arcának delejes fényözöne pont a domb tetejéig kifutó csapáson árad be

Mivel Homoródszentpálon és környékén még dívik az a szokás, hogy május elsején fiatal nyírfácskákat vágnak ki és azt állítják ,,májusfaként” a szimpatikus kislányok kapujába hajnalra virradólag, gondoltam ez alkalommal az ,,én nyírfáimról” is megemlékezem, titokban abban reménykedve, hogy ez a divat az ő javukra változni fog vagy éppen kivesz majd idővel. Bocsánat, ha ez a vágyam a szokás gyakorlói számára visszásnak, szentségtörésnek tűnik, de a faültetést szívesebben fogadnám el szokásként. Például ha a legénykék kicsi koruktól kezdve, édesapjukkal együtt, minden évben ültetnének egy- egy csemetét szívük választottjának, akkor a leányoknak volna sok-sok ÉLŐ fája. s esetleg még a nevüket is viselhetnék. Lennének kisebb csoportokban különböző fák, Panna fái, Zsuzsi fái, Ilka fái vagy Rebus fái… meggondolandó szerintem.

Van tőlünk öt kilométernyire, a Homoród-mentének legeldugottabb bugyrában egy mesefalu, ahol mézeskalács házikók bújnak meg a ligetben, a régi temető felé kigörbülő kaptató bal oldalán. Az öt házból álló ,,főtér” közepén áll a mi nyári békességszigetünk, egy ódon kőház. Az azt körülölelő nagy hársfák, a rigók visszhangzó, füttyös párbeszéde, az ég tetején köröző sasok, a távolban szorgoskodó harkályok virtuóz üzenetei különleges hangulatba ringatnak, amikor elvonulok oda a világ elől.

Csak úgy olvadozom a légben,

átsüt rajtam a nap,

ringatózom a csenden,

s csobban bennem a hang.

A kert végétől egy macskaugrásnyira gömbölyödő dombocska derekán sűrűn nőtt, katonás sorrendben álló nyírfacsemeték látványa gyönyörködtet fehér törzsecskékkel s a megújulás zsenge világoszöldjével.  Fölöttük magasodik az évtizede barátommá fogadott, jól ismert, szőke nyírfaerdő, ahol mezítlábas tündérek táncolnak hajnalban, teliholdkor pedig a hold arcának delejes fényözöne pont a domb tetejéig kifutó csapáson árad be, elöntve úgy a kertet, hogy amikor éjfél körül hazamentemben csukom a kaput, azt hiszem, hogy égve felejtettem a villanyt. Ez az áldott, tücsökcirpegő csend! Mitől különleges ez a hely? Attól, hogy nincs benne semmi különleges. Csak az érintetlen természet, a maga legyeivel, szúnyogjaival és madárkoncertjeivel. Korcsos bodzafák, bedőlt kertek, leomlott kőfalak. Az idő itt “állni látszik”, ez a múltat  égig érő gazzal benövő idő teszi különlegessé, amely megáll néha velem pihenni, szemlélődni, csak úgy lenni. Nem is azért jó itt, mert itt az enyém minden, hisz semmi sem a miénk ezen a földön. Az előző lakók sem gondolták volna, hogy hajdani kredencük fölé bekölt majd a fecske, az elhagyatott, törött ablakú romház egyik gerendájának a hóna alá. Az emberek jönnek-mennek, a házak gazdát cserélnek, életek épülnek fel és le, amit az egyik lakó épít maga örömére, azt a következő letarolja, és saját elképzelései szerint alakítja. Ez a hely számomra a szent megnyugvás, a békés feltöltődés temploma.

Vicces vagy sem, de a nyíres alatti  falucska neve Bükkfalva. Homoródszentmártonhoz tartozik, annak volt  talán a magja régen. A szomszédban őslakos kántor úr mutatott egyszer nekünk egy 19. század derekáról származó térképet, amin a most alig tíz házból álló Bükkfalva nagyobb betűkkel volt feltüntetve, mint a később belőle elterebélyesedő községközpont. Egy utcából áll az egész, egyik vége a régi malom felé, másik a patak méretű folyócska felé vezet, a pallón túli mezőn átvágva már Szentmártonba csöppensz. Az utcából, házunk jobb oldalán, egy ösvény a temető felé, egy másik a nyíres felé tűnik el a buja bokrok közt. A szembeszomszédok leginkább külföldön dolgoznak, az általunk “bükkfalvi polgármesternek” kinevezett kántor úr meg minden évben szépít valamit a ligetünkön, s mivel csak késő tavasszal kezdünk ki-kijárogatni, úgy tűnik nekünk a sok szépítgetést látva, hogy a jóember varázserővel rendelkezik. Az egyik üresen maradt házát Alkotók házává, a másikat pedig Régmúlt idők házává, vagyis múzeummá alakította, és lelkesen mesél  bognár édesapja mesterségéről az egyre gyakrabban odalátogatóknak.

A teliholdam kifutója szerencsére egyre keskenyebb, én pedig szeretném is ezt a békés érintetlenséget megőrizni. A nyírfaerdőm áldott csendjét viszont féltem a traktoroktól, a karámoktól, a csorda után futó pásztor puskalövésként robbanó  ostorcsattogtatásától. Rég volt, amikor csak koldus Zsuzsi hangjától rebbentek fel a kakukkok a borókabokrokból. Zsuzsi altatója ma is fülemben cseng, egyszer fentről, a nyíresből meglestük, amint kunyhója pici teraszán ritmikusan, kiabálva, agyonrázza aludni érdekes módon nem akaró kisbabáját:

“Alugyel, alugyel, alugyalugyalugyel!

 Alugyel, alugyel, alugyalugyalugyel!”

A hely pedig, ahol a nyíres úgy morajlik, hömpölyög a szélben, hogy az az érzésed, a domb mögött árvíz közeleg s mindjárt túlfolyik a tetőn… Szóval ez a hely még sok-sok sorsról mesél, s a tündérek azóta is ott táncolnak, valami csendszőtte belső dalra, amíg reggelente meleg takaróba burkolózva kortyolom a kávémat, és mellé, a pitymallat párás aranyával átszőtt, friss levegőt habzsolok.

Írta:
Tódor Katalin

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése