Boszorkány, Csipkerózsika, és Viorel, a rendőr

Az óvodások, és az óvónéni kalandos bábszínházi látogatása

Minden kicsi. Kecses ruhácskákban jelenik meg minden nap, egy szép fülbevaló, táska, kendőcske, valami mindig akad, amibe a gyermekszem megakad: “Olyan szép vagy, óónéni!”

Bábszínház lesz a sportcsarnokban, hamar a nagy autót elé, az ura fényesre vikszolta tegnap délután, csak úgy mehetett a garázsba. “Nem fogunk gyalogolni, akkor jobb, ha el sem indulunk!” – morgolódik. A kicsik már zsonganak, izgatott vetkőzés, pakolás, megbeszélés folyik. Anyukám nem jön velem, csak mi megyünk, jó leszek, jójó, megfogom a kezét! Visszük a táskát? Nem eszünk? De ihatunk-e ott? Nincs idő, hamar húzzátok a cipőt, gyere már ide, ne most akarj kirámolni a fiókodból, majd jövünk s akkor megnézzük, mit vigyél haza anyukádnak. Ne mesélj, állj ide, kié ez a csóré pocak? A Jula nénié? Ha kifeküdtél, a cipő sose mászik fel a lábadra… nem érted, hogy lekéssük az előadást? Mert hamarabb kezdik, mint ígérték, nincs idő tízóraira. Jövünk majd vissza, s eszünk. Végre kint van mindenki az udvaron, néhány kabát félregombolva, befele fordult gallérok púpján összecsavart sálak, felbiggyesztett sapkák, micsoda elszalasztott társaság! Hamar begyúrja a tizenöt gyermeket a kocsijába, szerencsére jó nagy, a csomagtartóból előre lehet látni, ott heten, a hátsó ülésnél nyolcan elférnek. Lebújni!

Kuncogás, nyávogás, hiszti. Mindjárt, ott is vagyunk, szerencsére a lejtő aljában, a faluvégen csak egy nagyobb kanyar, kibírjátok, na! Szállunk ki, s akkor megpuszilom a bibidet. Gyere! Gyere! Gyere már! Csíkban már dél van! Minden gyermeken végigzongorázik még egyszer, itt egy gomb, sál helyreteker, sapka lekap, megfordítva fejbenyom, fűző beköt… Úristen Lala, eljöttél papucsban… én már nem bírom, hogy akkor is alszol, amikor kell menni valahova, vagy akkor jön rád a játszhatnék, amikor a legjobban sietünk! Jól van, gyere! Jól van, mondjál meg anyukádnak! Ha ügyesek lesztek, veszek nektek fagyit. Ezt is mondd meg, jó Lalám?

Végre. Már azt hittem sose ülünk le! Ülj le, kicsim, a bácsi csak boszorkány, nem akarja a békát rád tenni! De nem igazi béka! Gyere az ölembe! Ugye milyen szép Csipkerózsika? Igen, tudom, hogy a bácsi beszél a paraván mögül, persze, Csipkerózsikának nincs ilyen rikácsoló hangja… s nem is horkol… de ez most mese, édeském. A bácsi mindent tud, igen. Kacsát is. Csitt már, a többiek szeretnék hallani!

Atya ég, vége, taps, kezében már három kabát, megint öltözni! Tiszta cirkusz. Próbálja egyszerre három gyermekre rádobni a sálat, sapkát, cipzár, cipzár, cipzár, állj már meg egy helyben. Ide vissza mindenki, hova kóvályogsz nélkülem? Fogd meg a kezét, te is, mit jelent a kettős sor? Éhes vagy?  De Andi iskolás, azért gyúrja a csokis kiflit. Addig nem megyünk sehova. Jó, tudom, te a csokis fagyit szereted! Nem baj, Anita, ha te nem kérsz – még hogy ilyen gyereket, ejsze csak nem beteg – értsd meg nem kell megedd, ha nem kérsz, nem nyomom le a torkodon erőszakkal! Jó, akkor mehetünk? Na végre, be kocsiba, persze, ahogy jöttünk!

Jaj, rendőrök, bújjatok le gyorsan! Igen, veszek fagyit, csak maradj itt a kocsiban, csendben, húzd le a fejecskédet! Sorba állni, válogatni, számolni. Az ajtón belép Viorel, a rendőr:

– Hol az édukátoáré? Egy kéz emelkedik, félve jelez: “Itt vagyok!” Mensz óvodához? Vin şi eu! (Én is jövök) Kormány mögé behuppan nagy megszeppenve. Óvó néni, a rendőrbácsi belesett a kocsiba! Isten áldja meg! Menjünk! Mire a rendőr kiér, a kicsik az asztaloknál imádkoznak. Most mi lesz? A jó hírnevem oda! Meghurcolnak, kiírják az újságba, nekem annyi. A miccs után én leszek a következő székelyföldi hír! Végem van!

– Ştiu, că am greşit! (Tudom, hogy hibáztam!) – veszi elő a legbűnbánóbb pillantását, mire a rendőr felkacag. Nem azért jött. Itt egy büntetés, nem tudod, ki lépte át a sebességhatárt? Nem tudom, Balavásárán… hát megkérdem a szócut (férj)! Hát te voltál, kicsi drágám, ki ment Kolozsvárra a nagyszájú barátnőjével március végén, he? Okéoké!

„Én voltam! Azt mondja az uram.” –  már ő is kacagja magát. A rendőr kíváncsi: Ménnyi oz o sokkál ménés? 78? Jóóój, nem szobod gjorsán njomni gázt!  Lenéz az óvó néni lábára: – Pédig élég kicsi lábod von!

Írta:
Tódor Katalin

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése