Boszorkány, Csipkerózsika, és Viorel, a rendőr

Az óvodások, és az óvónéni kalandos bábszínházi látogatása

Minden kicsi. Kecses ruhácskákban jelenik meg minden nap, egy szép fülbevaló, táska, kendőcske, valami mindig akad, amibe a gyermekszem megakad: “Olyan szép vagy, óónéni!”

Bábszínház lesz a sportcsarnokban, hamar a nagy autót elé, az ura fényesre vikszolta tegnap délután, csak úgy mehetett a garázsba. “Nem fogunk gyalogolni, akkor jobb, ha el sem indulunk!” – morgolódik. A kicsik már zsonganak, izgatott vetkőzés, pakolás, megbeszélés folyik. Anyukám nem jön velem, csak mi megyünk, jó leszek, jójó, megfogom a kezét! Visszük a táskát? Nem eszünk? De ihatunk-e ott? Nincs idő, hamar húzzátok a cipőt, gyere már ide, ne most akarj kirámolni a fiókodból, majd jövünk s akkor megnézzük, mit vigyél haza anyukádnak. Ne mesélj, állj ide, kié ez a csóré pocak? A Jula nénié? Ha kifeküdtél, a cipő sose mászik fel a lábadra… nem érted, hogy lekéssük az előadást? Mert hamarabb kezdik, mint ígérték, nincs idő tízóraira. Jövünk majd vissza, s eszünk. Végre kint van mindenki az udvaron, néhány kabát félregombolva, befele fordult gallérok púpján összecsavart sálak, felbiggyesztett sapkák, micsoda elszalasztott társaság! Hamar begyúrja a tizenöt gyermeket a kocsijába, szerencsére jó nagy, a csomagtartóból előre lehet látni, ott heten, a hátsó ülésnél nyolcan elférnek. Lebújni!

Kuncogás, nyávogás, hiszti. Mindjárt, ott is vagyunk, szerencsére a lejtő aljában, a faluvégen csak egy nagyobb kanyar, kibírjátok, na! Szállunk ki, s akkor megpuszilom a bibidet. Gyere! Gyere! Gyere már! Csíkban már dél van! Minden gyermeken végigzongorázik még egyszer, itt egy gomb, sál helyreteker, sapka lekap, megfordítva fejbenyom, fűző beköt… Úristen Lala, eljöttél papucsban… én már nem bírom, hogy akkor is alszol, amikor kell menni valahova, vagy akkor jön rád a játszhatnék, amikor a legjobban sietünk! Jól van, gyere! Jól van, mondjál meg anyukádnak! Ha ügyesek lesztek, veszek nektek fagyit. Ezt is mondd meg, jó Lalám?

Végre. Már azt hittem sose ülünk le! Ülj le, kicsim, a bácsi csak boszorkány, nem akarja a békát rád tenni! De nem igazi béka! Gyere az ölembe! Ugye milyen szép Csipkerózsika? Igen, tudom, hogy a bácsi beszél a paraván mögül, persze, Csipkerózsikának nincs ilyen rikácsoló hangja… s nem is horkol… de ez most mese, édeském. A bácsi mindent tud, igen. Kacsát is. Csitt már, a többiek szeretnék hallani!

Atya ég, vége, taps, kezében már három kabát, megint öltözni! Tiszta cirkusz. Próbálja egyszerre három gyermekre rádobni a sálat, sapkát, cipzár, cipzár, cipzár, állj már meg egy helyben. Ide vissza mindenki, hova kóvályogsz nélkülem? Fogd meg a kezét, te is, mit jelent a kettős sor? Éhes vagy?  De Andi iskolás, azért gyúrja a csokis kiflit. Addig nem megyünk sehova. Jó, tudom, te a csokis fagyit szereted! Nem baj, Anita, ha te nem kérsz – még hogy ilyen gyereket, ejsze csak nem beteg – értsd meg nem kell megedd, ha nem kérsz, nem nyomom le a torkodon erőszakkal! Jó, akkor mehetünk? Na végre, be kocsiba, persze, ahogy jöttünk!

Jaj, rendőrök, bújjatok le gyorsan! Igen, veszek fagyit, csak maradj itt a kocsiban, csendben, húzd le a fejecskédet! Sorba állni, válogatni, számolni. Az ajtón belép Viorel, a rendőr:

– Hol az édukátoáré? Egy kéz emelkedik, félve jelez: “Itt vagyok!” Mensz óvodához? Vin şi eu! (Én is jövök) Kormány mögé behuppan nagy megszeppenve. Óvó néni, a rendőrbácsi belesett a kocsiba! Isten áldja meg! Menjünk! Mire a rendőr kiér, a kicsik az asztaloknál imádkoznak. Most mi lesz? A jó hírnevem oda! Meghurcolnak, kiírják az újságba, nekem annyi. A miccs után én leszek a következő székelyföldi hír! Végem van!

– Ştiu, că am greşit! (Tudom, hogy hibáztam!) – veszi elő a legbűnbánóbb pillantását, mire a rendőr felkacag. Nem azért jött. Itt egy büntetés, nem tudod, ki lépte át a sebességhatárt? Nem tudom, Balavásárán… hát megkérdem a szócut (férj)! Hát te voltál, kicsi drágám, ki ment Kolozsvárra a nagyszájú barátnőjével március végén, he? Okéoké!

“Én voltam! Azt mondja az uram.” –  már ő is kacagja magát. A rendőr kíváncsi: Ménnyi oz o sokkál ménés? 78? Jóóój, nem szobod gjorsán njomni gázt!  Lenéz az óvó néni lábára: – Pédig élég kicsi lábod von!

Szerző: 2019. 05. 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló