Tiszta szívből, együtt zengett a halleluja

A vendégkórusok kipróbálhatták templomunk csodás hangzását, gyönyörködhettek a többszólamú éneklésben, egymást hallva új terveket szőttek, új erőt kaptak, kedvet a folytatáshoz

Amikor elolvassuk az esemény címét, Egyetemes Unitárius Kórustalálkozó, érezzük annak az átfogó, unitáriusokat meg más vallásúakat, kis falvakat meg nagyobb városokat, apró, meg nagyobb közösségeket megmozgató voltát. Egész Homoródszentpál megbolydult az erre az alkalomra való készülődés idején, sőt a szomszéd falu asszonyaira is szükség volt. Az elöljárók is, meg a hátulról biztonságosan támogatók is, mind kivették részüket a szervező munkából, ott voltak, ahol csak kellett. Székely Kinga Réka, szentpéteri tiszteletes asszony idén, erre az április végére időzített eseményre, minket kért fel a házigazda szerepére, és állíthatom, ez a komoly feladat összekovácsolt bennünket. Ezt az összetartozás érzést az egész faluközösség szintjén rég nem tapasztaltuk.

A kultúrház, a templom, az utcák, terek tisztán ragyogtak, mindenki érezte, hogy itt valami tényleg szép és nemes ügy forog kockán, ha nem teszik félre egyéni problémáikat. Mindent elkövettek, amit csak lehetett, hogy szó ne érje a ház elejét. Itt nem hagyhatok ki egy vicces jelenetet, amikor megegyezték, hogy a szentpéteriek főzik a kávét és a szentpáliak a teát, a szentpáli gondnok úr azzal ugratta a szentpéteri tiszteletes asszonyt, hogy igen, s aztán fogják mondani, hogy milyen hitvány kávét főztek a szentpáliak, mire a válasz is nagyon mosolyogtató volt. Hát ezek után nagyon kell figyeljük a kávét, nehogy a szentpáliak megsózzák! Rengeteg ehhez hasonló jelenet tette vidámmá a készülődés napjait.

Végül, akár “amatőrök”, akár profik, de mind összefogva, egy célért hajtottak. Az izgalom a nagy nap előtti estén érte el csúcspontját, amikor minden a helyére került, mégis folyamatos ellenőrzések folytak, az agyak kattogtak, és ráadásul kórusunk úgy énekelt a főpróbán, a dalaink olyan szép harmonikusan csengtek, hogy a “libabőrök csak úgy futkároztak a falon”. A kórustalálkozó fényét  a szentpáliak számára külön emelte még az a tény is, hogy a korábban tizenöt éven keresztül itt szolgáló lelkészcsalád jelen volt a jelenlegi kórusukkal. Ez azért volt olyan jó érzés, mert a stafétabotot a lelkész feleségétől vettem át, olyan csapatként maradt meg az általa összekovácsolt kórus magja, akik mindenben támogatnak, kitartóak és fegyelmezettek, egyszóval példamutatóak, s akikre büszkék lehetünk. Nagyon jól fogalmazott az egyik kedves szentpéteri ismerősöm, miután hallotta előadásunkat, “kaptál egy jó hegedűt és tudsz is rajta játszani!” Valahogy így… ez nekem mindent megért. Mert igaz, az előző karvezetőnek nagy érdeme van abban, hogy egy jó dalos csapatot hagyott hátra, és nem a legelején kellett kezdjünk mindent, s az is igaz, hogy igazán szép hangzást sikerült elérnünk, most már segítségemmel, ez alkalomra.

Amiért bátorkodom írni ezekről a dolgokról az az, hogy annak ellenére, hogy kórustalálkozón vettünk részt, úgy érzem, fényképeken kívül nem született a kórusok előadásait, a szép kórusműveket kellőképpen méltató beszámoló, pedig sok-sok ember lelke benne van azokban. A lényeg szerintem az volt, hogy a kórusok kipróbálhatták templomunk csodás hangzását, gyönyörködhettek a többszólamú éneklésben, egymást hallva új terveket szőttek, új erőt kaptak, kedvet a folytatáshoz, bármilyen nehéz is sokszor összehangolódni, meg kitartani mindennapos gondjaink közt, testileg-lelkileg kellő magaslaton lenni a próbákon.

Az ebédidő alatt lelkes megbeszélések folytak, kottákat cseréltünk, azt sem bántuk, ha kihűl a leves. A volt lelkészünk és felesége büszkén jött az asztalunkhoz, nem spóroltak a dicséretekkel, jó szavakkal. A kacagásunk újra a régi volt. Ezek azok az élmények, amik előre visznek minket. Nagyon sokat tanultak a kórusok egymástól. Számomra például nagy élmény volt, hogy a különböző helységekből érkezők más-más hangulatot hoztak, eredetiségük elvarázsolt.

És igen, kellettek az elbűvölő gitáros gyermekek a végére. Csodálatos egységérzet szorongatta torkunkat, ezzel együtt a kórusok hangulata, dalai azok, amik tovább éltetik ezt a szép rendezvényt és erősítik abbéli hitünket, hogy nincs szebb dolog, mint Istennek, tiszta szívből, együtt zengeni halleluját. Köszönjük a bizalmat, a feladatokat, a tanulságos helyzeteket, a közös ügyért összefogás és helytállás lehetőségét, a jól elvégzett munka után megtapasztalt elégedettséget! Örömteli és áldásos legyen a további készülődés, találkozzunk jövőben is egészségben!

Szerző: 2019. 05. 06.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló