Tiszta szívből, együtt zengett a halleluja

A vendégkórusok kipróbálhatták templomunk csodás hangzását, gyönyörködhettek a többszólamú éneklésben, egymást hallva új terveket szőttek, új erőt kaptak, kedvet a folytatáshoz

Amikor elolvassuk az esemény címét, Egyetemes Unitárius Kórustalálkozó, érezzük annak az átfogó, unitáriusokat meg más vallásúakat, kis falvakat meg nagyobb városokat, apró, meg nagyobb közösségeket megmozgató voltát. Egész Homoródszentpál megbolydult az erre az alkalomra való készülődés idején, sőt a szomszéd falu asszonyaira is szükség volt. Az elöljárók is, meg a hátulról biztonságosan támogatók is, mind kivették részüket a szervező munkából, ott voltak, ahol csak kellett. Székely Kinga Réka, szentpéteri tiszteletes asszony idén, erre az április végére időzített eseményre, minket kért fel a házigazda szerepére, és állíthatom, ez a komoly feladat összekovácsolt bennünket. Ezt az összetartozás érzést az egész faluközösség szintjén rég nem tapasztaltuk.

A kultúrház, a templom, az utcák, terek tisztán ragyogtak, mindenki érezte, hogy itt valami tényleg szép és nemes ügy forog kockán, ha nem teszik félre egyéni problémáikat. Mindent elkövettek, amit csak lehetett, hogy szó ne érje a ház elejét. Itt nem hagyhatok ki egy vicces jelenetet, amikor megegyezték, hogy a szentpéteriek főzik a kávét és a szentpáliak a teát, a szentpáli gondnok úr azzal ugratta a szentpéteri tiszteletes asszonyt, hogy igen, s aztán fogják mondani, hogy milyen hitvány kávét főztek a szentpáliak, mire a válasz is nagyon mosolyogtató volt. Hát ezek után nagyon kell figyeljük a kávét, nehogy a szentpáliak megsózzák! Rengeteg ehhez hasonló jelenet tette vidámmá a készülődés napjait.

Végül, akár “amatőrök”, akár profik, de mind összefogva, egy célért hajtottak. Az izgalom a nagy nap előtti estén érte el csúcspontját, amikor minden a helyére került, mégis folyamatos ellenőrzések folytak, az agyak kattogtak, és ráadásul kórusunk úgy énekelt a főpróbán, a dalaink olyan szép harmonikusan csengtek, hogy a “libabőrök csak úgy futkároztak a falon”. A kórustalálkozó fényét  a szentpáliak számára külön emelte még az a tény is, hogy a korábban tizenöt éven keresztül itt szolgáló lelkészcsalád jelen volt a jelenlegi kórusukkal. Ez azért volt olyan jó érzés, mert a stafétabotot a lelkész feleségétől vettem át, olyan csapatként maradt meg az általa összekovácsolt kórus magja, akik mindenben támogatnak, kitartóak és fegyelmezettek, egyszóval példamutatóak, s akikre büszkék lehetünk. Nagyon jól fogalmazott az egyik kedves szentpéteri ismerősöm, miután hallotta előadásunkat, “kaptál egy jó hegedűt és tudsz is rajta játszani!” Valahogy így… ez nekem mindent megért. Mert igaz, az előző karvezetőnek nagy érdeme van abban, hogy egy jó dalos csapatot hagyott hátra, és nem a legelején kellett kezdjünk mindent, s az is igaz, hogy igazán szép hangzást sikerült elérnünk, most már segítségemmel, ez alkalomra.

Amiért bátorkodom írni ezekről a dolgokról az az, hogy annak ellenére, hogy kórustalálkozón vettünk részt, úgy érzem, fényképeken kívül nem született a kórusok előadásait, a szép kórusműveket kellőképpen méltató beszámoló, pedig sok-sok ember lelke benne van azokban. A lényeg szerintem az volt, hogy a kórusok kipróbálhatták templomunk csodás hangzását, gyönyörködhettek a többszólamú éneklésben, egymást hallva új terveket szőttek, új erőt kaptak, kedvet a folytatáshoz, bármilyen nehéz is sokszor összehangolódni, meg kitartani mindennapos gondjaink közt, testileg-lelkileg kellő magaslaton lenni a próbákon.

Az ebédidő alatt lelkes megbeszélések folytak, kottákat cseréltünk, azt sem bántuk, ha kihűl a leves. A volt lelkészünk és felesége büszkén jött az asztalunkhoz, nem spóroltak a dicséretekkel, jó szavakkal. A kacagásunk újra a régi volt. Ezek azok az élmények, amik előre visznek minket. Nagyon sokat tanultak a kórusok egymástól. Számomra például nagy élmény volt, hogy a különböző helységekből érkezők más-más hangulatot hoztak, eredetiségük elvarázsolt.

És igen, kellettek az elbűvölő gitáros gyermekek a végére. Csodálatos egységérzet szorongatta torkunkat, ezzel együtt a kórusok hangulata, dalai azok, amik tovább éltetik ezt a szép rendezvényt és erősítik abbéli hitünket, hogy nincs szebb dolog, mint Istennek, tiszta szívből, együtt zengeni halleluját. Köszönjük a bizalmat, a feladatokat, a tanulságos helyzeteket, a közös ügyért összefogás és helytállás lehetőségét, a jól elvégzett munka után megtapasztalt elégedettséget! Örömteli és áldásos legyen a további készülődés, találkozzunk jövőben is egészségben!

Írta
Tódor Katalin

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése