Egy átvirrasztott éjszaka

Csiporka és Bíborka, a két szupersegítség

Ezen az éjszakán – szokásától eltérően – Csiporka álmatlanul forgolódott. Ahogy lehunyta a szemeit, azonnal maga előtt látta a fuldokló Pötyit, és még attól sem könnyebbült meg a lelke, hogy tudta, sikerült a tanító bácsival együtt megmenteniük.

– Mi a baj? – ült fel Ibi álmosan pislogva. – Miért nem alszol?

– Azon gondolkodom, hogy valami kibeszélőset kellene játszanunk holnap az iskolában, hogy mindenképp kiderüljön az igazság.

– Az milyen? – nézett rá Ibi szinte teljesen felébredve.

– Úgy képzelem, hogy körbe ülnénk, és mindenki mondhatna egy neki fontos mondatatot. És addig mennénk körbe, körbe, míg el nem fogy a mondandónk… Meg hátha Gyike beismeri a bűnét…, és bocsánatot kér… De semmi jó mondat nem jut az eszembe, amivel kiugraszthatnám belőle… – biggyedt le sírósra a bogárka szája.

– Gyere ide mellém! – emelte át Ibi azonnal a saját párnájára. – Támadt egy jó ötletem! Mi lenne, ha szószabadulót játszanátok?

– És az milyen? – nézett rá várakozón Csiporka.

– Valami olyasmi, hogy mindenki egy-egy mondatban elmondhatja, mi bántja. Ha véget ér a kör, lehet újat kezdeni, amíg csak van valamelyikőtöknek mondanivalója.

– Jó! És én mit mondjak? – borult el ismét a két kis álmos szem.

– Olyat mondj, ami igazán bánt – javasolta Ibi.

– Itthon minden rendben veled, Bíborkával, és velem is. Csak olyat mondhatok, ami iskolai. És az nem lehet rögtön támadó, mert azt szeretném, ha nem mi árulnánk be Gyikét, hanem ő maga mondaná ki, mit tett… – magyarázta Csiporka.

– Megértelek – simogatta meg együtt érzőn Ibi. – Szerintem be kell avatnotok a játékba iskola előtt a tanáraitokat is, és az engedélyüket is kérnetek kell. De most aludjunk még egy kicsit! Reggel időben ébresztelek, hogy hamar odaérjünk, és meg tudd beszélni velük a tervedet.

– Így jó lesz! – mosolyodott el végre Csiporka, majd befészkelte magát Ibi nyakgödrébe, megmarkolta a fülbevalóját, és végre mély álomba merült. Lassú egyenletes szuszogása álomba ringatta Ibit is.

– Ébresztő! Mosdás! Reggeli! – simogatta éberré a két bogárkát Ibi reggel hatkor.

Csiporka most az egyszer azonnal pattant, szaladt a fürdőbe, de a reggeliből épp csak pár falat ment le a torkán, és egyre csak az ajtó felé tekintgetett. Még Bíborka a nektárját iszogatta, amikor türelmetlenül megszólalt:

– Induljunk már!

– Miért vagy ilyen türelmetlen? – érdeklődött kedvesen Bíborka.

– El akarom intézni a tegnapit, tudooood… – nézett rá jelentőségteljesen Csiporka.

– Sikerült kitalálnod valami jót? – reménykedett a pillangó.

– Nem nekem, Ibinek, de meg kell beszélni Stefi néniékkel. És nem akarom, hogy a többiek is hallják. Érted már?

– Persze! – Indulhatunk! – törölte le a szalvétájával a nektár maradékát Bíborka a szájáról, és várakozón nézett ő is Ibire, aki ennivalót csomagolt a tízórais dobozkájukba.

–  Értem én, hogy mi történt, azt is, hogy fontos, de ha nem esztek, nem lesz erőtök figyelni! –dohogta, közben meg mérhetetlenül büszke volt a bogárkáira, hogy ilyen felnőtt módjára, felelősségteljesen kezelik az iskolai dolgokat. – Na, elkészültem! Jó bőven tettem be nektek finomságokat! El ne felejtsétek megenni! Felkapom a kabátom, és mehetünk!

Egy mozdulattal betette a két hátizsákba az ételes dobozt, bekattintotta a zárat, és feladta a kicsik hátára az iskolatáskájukat, majd kiterelte őket az ajtón, bezárta a lakást, s leszaladtak a garázshoz. Az utak még viszonylag üresek voltak a reggeli csúcs előtt, így hamar elértek az állatkerthez.  Ott kitette a lányokat, és a szokottnál jóval nyugtalanabbul eresztette útjukra őket.

A Bogársuli környékén nagy volt a csend.

– Nincs itt még senki – súgta Bíborka.

– Nézz csak oda! Résnyire nyitva van az ajtó! – mutatta a szemfüles bogárka, és mindketten néma csöndben indultak befelé. Mielőtt beléptek volna a kapun, Stefi néni hangját hallották:

– Balambér! Te láttál valamit? Egész délután, este, éjjel azon gondolkodtam, mi történhetett!

– Nem, sajnos… Annyira figyeltem, hogy az elöl állók nehogy túl közel merészkedjenek… Nem láttam, mitől zuhant el az a kislány…

– Ma mindenképp ki kell derítenünk! – indítványozta Stefi néni.

– Már tegnap sem volt helyes, hogy csak hallgattunk… – hallották a tanító bácsi szomorú hangját. – Engem szinte sokkolt… Azt sem láttad, ki állt mellette?

– Csiporkával és Bíborkával jött át az ebédlőn. Legelöl a két bátor fiú állt…

– Akkor viszont csakis Szunyi jöhetett Gyike mellett – következtette ki Balambér bácsi.

– Olyan nyakas napok óta az a gyerek! – fakadt ki Stefi néni. – Csak nem összeveszett Szunyival is??? Ő viseli el leginkább az éles nyelvét… Azt nem hiszem, hogy szándékosan bántotta volna Pötyit, de azt el tudom képzelni, hogy hirtelen haragjában rosszul mozdult… – gondolkodott hangosan Stefi néni.

– Na, azt én is… – jegyezte meg Balambér bácsi.

-Ha tudnád, milyen szilaj tudott lenni az anyja is! Sokszor nehezen jöttünk ki egymással, pedig testvérek vagyunk…

– De meg nem gyanúsíthatunk senkit…

– Az igaz, de ma már mindenképp ki kell derítenünk, mi történt! Egész éjjel le sem hunytam a szemem…

– Én sem – súgta Csiporka, és belépett a tanterembe.

– De ki is találta Ibivel, hogy oldjuk meg ezt az egészet! – mosolyodott el büszkén Bíborka.

– Komolyan? Na, mondd csak el! – fordult a bogárka felé figyelmesen.

– Azt, hogy körbeülve játsszunk szószabadulót! Mindenki egy-egy dolgot mondhat, ami bántja. És addig folytatjuk, míg van valakinek mondanivalója – magyarázta Csiporka. – Csak egy jó kezdő mondat kellene…

– Na, az nekem máris megvan! – mosolyodott el örömében Stefi néni, hogy egy lépéssel közelebb tudott kerülni a megoldáshoz. – Ó, Balambér! Hogy mi milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen szupersegítségeink vannak!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése