Félig-meddig szándékosság

Csiporka, az életmentő

– Ibi! Ibi! – rohant barátnőjük felé lélekszakadva a két bogárka, amikor délután négykor az iskola elé megérkezett. Máskor még tettek-vettek egy kicsit odabent, csak aztán lehetett hazaindulni, de ma már messziről látta, hogy az ablaknál leskelődnek. Rosszat sejtett.

– Történt valami? – kérdezte tőlük a sétaúton az autó felé haladva, de mindketten csak szorították a nyakát, s nem szólaltak meg. – Gyertek ide a tenyerembe, hadd nézzek a szemetekbe! – simogatta meg őket, hogy megnyugodjanak, és végre elmeséljék azt a nagyon fontos valamit, ami ennyire megrémítette mindkettőjüket.

– Pötyi majdnem megfulladt!!!! – kiáltotta feldúltan Bíborka.

– Hol? A tanteremben? Hisz’ ott még egy csap sincs! – hüledezett Ibi.

– Dehogy! Az uszodánkban – mondta Csiporka. – Te tudtad, hogy úszni is fogunk tanulni?

– Persze, hogy tudtam! És nagyon fontosnak tartom, hogy mindketten jól ússzatok, mert akkor legalább a vízi balesetektől nem kell benneteket féltenem! – sóhajtotta Ibi féltőn.

– Nem baleset volt!!! – súgta a fülébe Bíborka.

Súgta, mert közben meglátta az állatkerti úton az anyukájával gondtalanul sétálgató Gyikét, és persze nem akarta, hogy hallják, amit mond.

– Csak nem szándékosan tette valaki?! – állt meg Ibi a megdöbbenéstől olyan hirtelen, hogy a bogárkák majdnem lepottyantak a tenyeréből.

– Hát, félig-meddig – összegezte a véleményét Csiporka.

– Nem értem! Mondjátok el részletesen! – kérte Ibi.

– Gyikének ma igazán rossz napja volt… – kezdte Csiporka.

– Persze, napok óta minden napja rossz… – vágott közbe Bíborka.

– Szóval – vette vissza a szót Csiporka –, mindenkit piszkált, csúfolt, irigykedett, és rosszindulatú volt. Épp mentünk az uszodába, mert a szárnyatlanoknak ma ott volt az első testnevelés-órájuk, és mi is szerettük volna látni, milyen a Bogáruszoda.

– Tudod, Szunyi a barátnője, de ő nem akart rosszat tenni senkivel, ezért elhúzódott tőle, amikor Hangyira, meg Bobóra irigykedett éppen – magyarázta Bíborka.

– És éppen Pötyi túloldalára állt, hogy senki ne higgye, hogy ő is gonoszkodós, amikor Gyike dühében meglökte az ártatlan Pötyit…

– …aki éppen lépett egyet, így elveszítette az egyensúlyát, és a hátára zuhanva belecsúszott a medencébe… – fejezte be igen felindult hangon Bíborka.

– És? – meredt rájuk a folytatást várva Ibi.

– És akkor Balambér bácsi ledobta magáról a felső ruháit, és Csiporka segítségével kimentették – foglalta össze a rémületben töltött időt egy mondatba Bíborka.

– Te is belementél a vízbe???? – meredt elképedten Csiporkára.

– Dehogy! Tudod, hogy nem tudok úszni! Csak megláttam az ajtóban a felmosó nyelét, és benyújtottam Pötyinek, hogy meg tudjon kapaszkodni benne, míg a tanító bácsi ki nem húzza onnan.

– Képzeld! Egy pillanat alatt odaugrott! Honnan jutott eszébe, hogy így segíthet? Nem tudom – villantotta legszebb mosolyát Csiporkára a pille. – Én csak bénultan álltam… És nem csak én…

– Nagyon büszke vagyok rád! – szorította magához a bogárkát Ibi. – Mindig tudod, mit kell tenned, és meg is teszed!

– Így igaz! Bátor vagy, talpraesett, találékony, és okos! – dicsérgette szeretettel Bíborka is, és ő is belebújt az ölelésbe.

Az autóig már több szó nem esett köztük. Mindhárman a gondolataikba merültek.

– És mi történt Gyikével? – kérdezte meg az autóban Ibi.

– Semmi…– dünnyögte neheztelőn Csiporka.

– Egész délután mindenki nagyon csendes volt. Csak tanultunk, meg írtunk, meg számoltunk. De más nem volt…

– Szerintem kellett volna lennie… Úgy gondolom, meg kellett volna beszélnetek a történteket, és valamilyen büntetést kellett volna kapnia Gyikének… Azt hiszem, nem szándékosan okozott életveszélyt, de látjátok, mekkora bajt tud okozni egy kis irigykedés, és lökdösődés… – sóhajtott Ibi.

– De ő a tanító néni rokona… – jegyezte meg Bíborka.

– Mindegy kihez tartozik! – emelte fel váratlanul a hangját Ibi. – Egy ilyen cselekedet nem maradhat megbeszélés nélkül!

– Szerintem… – kezdte Csiporka –, a tanító néniék nem is látták, mi történt, mert mindketten elöl álltak a medence szélén, hogy senki ne zuhanhasson bele.

– Hm. Értem. Akkor viszont el kell mondani nekik! – nézett rájuk Ibi határozottan.

– De… az Erdei Tanodában azt tanultuk, nem szabad árulkodni… – suttogta maga elé Bíborka.

– Akkor ki kell találnunk valami olyat, hogy el is mondjuk, de ne is árulkodjunk! – mondta Ibi.  – De most kézmosás, és vacsora!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése