Csikicsuki Csodalény

Csiporka, Bíborka, és a „páratlan baj”

– Két csapatkapitányt kérek! Csiporka, kék szőnyeg, Bíborka, zöld! – kezdte el a játékot Stefi néni.

Senki sem mozdult.

– Muszáj külön csoportba mennünk? – kérdezte meg halkan, könyörgő szemekkel Bíborka, és azonnal közelebb húzódott Csiporkához.

– Ha azt szeretnénk, hogy a vetélkedés nagyjából igazságos legyen, igen – válaszolta Stefi néni.

– Ti ketten tudtok az osztályból olvasni, és ha egy csapatba kerültök, akkor a másik csapat eleve hátrányba kerül – magyarázta Balambér bácsi.

– Ne aggódj! – ölelte meg Csiporka a pillét. – Úgy ülünk, hogy a hátunk összeérjen. Akkor mindig érzed, hogy veled vagyok! – indította útjára, a zöld szőnyeg felé a bogárka Bíborkát.

– Bíborka! Válassz egy csapattársat magadnak! – folytatta a játékot Stefi néni.

A pillangó szétnézett. Mindenki várakozón meredt rá, és mozdulatlanul ült, kivéve Hangyit, aki kezeit lobogtatva jelentkezett, sőt még kiabált is hozzá:

– Kérlek! Engem, engem válassz! – s közben hevesen magára mutogatott.

– Hangyi! – mondta ki jó sok tépelődés után Bíborka.

– Most te jössz! – nézett Csiporkára a tanító bácsi.

– Bobo! – vágta rá a bogárka szinte gondolkodás nélkül.

– Gyike! – választott egyre magabiztosabban Bíborka.

– Szunyi, ide! – hívta azonnal Csiporka.

– Csak én nem kellek senkinek?! – kezdett el azonnal zokogni Pötyi, ahogy észrevette, hogy egyedül maradt.

– Hogy gondolhatsz ilyet???? – fogta meg a kezét Stefi néni. – Te leszel a Csikicsuki Csodalény!

– Micsodaaaa??? – állt meg a könny a katicabogár szemében egy szempillantás alatt.

– Minden játékban csapatot váltasz majd. Nem tehetünk róla, hogy páratlan az osztály létszáma…

– Mi volt váratlan? – nézett értetlenül Bobo, aki csak félig figyelt a boldogságtól, hogy Csiporka elsőként őt választotta maga mellé.

– Semmi! Abszolút várható volt, hogy egy, három, öt, vagy hét valaki nem tud kettesével párba állni, hiszen mindig egyedül marad valaki, nem? – gondolkodott hangosan Hangyi. – De kettő, négy, hat az már tud!

– Pontosan! És éppen ezért nevezzük az utóbbiakat páros, az előbbieket páratlan számoknak – mosolygott Stefi néni, aki nyíltan örült, hogy milyen okos, gondolkodó lényekkel van körülvéve.

– Pötyikém! Látod, milyen fontos vagy? Mindig az a csapat lesz az erősebb, aki olyan szerencsés lesz, hogy veled összefogva versenyezhet! – mosolygott szeretettel Stefi néni, és beállította a kis katicát elsőként a zöld szőnyegre.

***

Szerző: 2019. 01. 22.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló