„…Szeressétek egymást…”

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Beára várva

Nem is emlékeztem erre a képre. A napokban találtam rá, megbújt a tőle valamivel nagyobbak között. Elmosódott kép, az arcom kivehetetlen. Mégis pótolhatatlan. Az egyetlen, amelyik várandós feleségemet mutatja. Béla fiam akkor hároméves volt, Bea lányom – ugye már ő is jelen van – még egy pár hétig várakoztatott bennünket.

A kép Óbudán, a Raktár utcai városi házak egy kicsi, egyszobás lakásában készült. Az otthonunkban. Amelyik tömve volt már bútorral. Átrendeztük a szobát, hogy ez a kisméretű kinyitható heverő is elférjen, az ablakot egy szekrényágy negyed részt eltakarja, a gyermekágy a sarokban, már várja a kistestvért, a televízió beszorítva a fal mellé, különböző bútordarabok közzé. (Nem haszontalan bútorok, hiszen szinte mindig van vendégünk.)

A képen ugyan nem látszik, de feszült közöttünk a hangulat. Évek óta várjuk, talán kaphatunk nagyobb lakást, különösen, hogy jön a negyedik családtag. Sorra jönnek a hírek: ez is kapott már lakást Újpalotán, vagy Kelenföldön, ide „száműzték” a bontás alatt lévő Óbuda őslakosait. Nem baj, hogy hol, csak lenne már valami. De a biztatás egyre késik, bár tanácselnöki támogatásom van. Vera egyre idegesebb, ahogy előre halad az állapota. – Mert tehetetlen vagy, mert mindenkinek elintézel mindent, csak a családoddal nem törődsz.

Milyen az ember? Egy darabig tűr, érti a társ nyugtalanságát. De egyszer elszakad a cérna. Ilyenkor fagyott a levegő.

Egyszer aztán megérkezik az értesítés. Kétszobás lakás, a kelenföldi lakótelepen. Negyvennyolc négyzetméter. És újabb szemrehányás. Ennyi?! Abban egy tisztességes bútordarabot sem tudunk elhelyezni. És az újabb csapás, miután megnéztük a félig kész aprócska lakást. Csak ősszel költözhetünk. De a gyermek már április közepén érkezik. Hogy leszünk meg ebben a picinyke lakásban?

Én összeszorítom a fogam. Hallgatok. Már nem tehetek egyebet. A tanácselnök azt mondta: – …Örüljetek, hogy felkerültetek a listára, ahova csak azok jutnak, akik alól bontják a lakást. Vera már dolgozik, azt mondja, hogy pihenni jár a munkahelyére, ott elfoglalják a feladatok, nem jut eszébe lehetetlen itthoni helyzetünk.

Egyik vasárnap délután sétáltunk a Vörösvári úton. Már csak nyomai vannak az egykori apró házaknak. A kis udvaroknak, ahova a szükség négy-öt családot kényszerített élhetetlen semmi építményekbe, amiket háznak csúfolnak. Nekik mindegyiküknek külön lakás kell. Betérünk egy süteményre Brüllhöz, az ő egykori házát már elbontották, most egy ideiglenes üzlethelyiséget kapott szemben a régi cukrászdával. Aztán sétálunk tovább. Közöttünk Bélus, a kisfiú ki nem fogy a kérdésekből. Kedvetlenül válaszolunk, mindketten sebeinket nyalogatjuk. Ekkor kicsi fiunk megfogja a kezünket. Előbb az anyjáét, aztán másik kezével az enyémet. Egymáshoz közelíti, majd egymásba helyezi azokat. Megállunk, ránézünk. Szomorú a szeme. Nem sír. Halkan mondja: – Anyu, apu, szeressétek egymást.

Nem tudunk megszólalni. Csak érezzük mindketten: ez a kisfiú és az érkező jövevény nem érdemli meg, hogy ne fogjuk állandóan egymás kezét.

100 szál szegfűt zsúfoltam még be a kicsi szobába, így vártam őket, az én két lányomat. A kicsi Beát és az ő anyukáját, mikor egészségesen megérkeztek a kórházból.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése