Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
„…Szeressétek egymást…”
Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Beára várva
Nem is emlékeztem erre a képre. A napokban találtam rá, megbújt a tőle valamivel nagyobbak között. Elmosódott kép, az arcom kivehetetlen. Mégis pótolhatatlan. Az egyetlen, amelyik várandós feleségemet mutatja. Béla fiam akkor hároméves volt, Bea lányom – ugye már ő is jelen van – még egy pár hétig várakoztatott bennünket.
A kép Óbudán, a Raktár utcai városi házak egy kicsi, egyszobás lakásában készült. Az otthonunkban. Amelyik tömve volt már bútorral. Átrendeztük a szobát, hogy ez a kisméretű kinyitható heverő is elférjen, az ablakot egy szekrényágy negyed részt eltakarja, a gyermekágy a sarokban, már várja a kistestvért, a televízió beszorítva a fal mellé, különböző bútordarabok közzé. (Nem haszontalan bútorok, hiszen szinte mindig van vendégünk.)
A képen ugyan nem látszik, de feszült közöttünk a hangulat. Évek óta várjuk, talán kaphatunk nagyobb lakást, különösen, hogy jön a negyedik családtag. Sorra jönnek a hírek: ez is kapott már lakást Újpalotán, vagy Kelenföldön, ide „száműzték” a bontás alatt lévő Óbuda őslakosait. Nem baj, hogy hol, csak lenne már valami. De a biztatás egyre késik, bár tanácselnöki támogatásom van. Vera egyre idegesebb, ahogy előre halad az állapota. – Mert tehetetlen vagy, mert mindenkinek elintézel mindent, csak a családoddal nem törődsz.
Milyen az ember? Egy darabig tűr, érti a társ nyugtalanságát. De egyszer elszakad a cérna. Ilyenkor fagyott a levegő.
Egyszer aztán megérkezik az értesítés. Kétszobás lakás, a kelenföldi lakótelepen. Negyvennyolc négyzetméter. És újabb szemrehányás. Ennyi?! Abban egy tisztességes bútordarabot sem tudunk elhelyezni. És az újabb csapás, miután megnéztük a félig kész aprócska lakást. Csak ősszel költözhetünk. De a gyermek már április közepén érkezik. Hogy leszünk meg ebben a picinyke lakásban?
Én összeszorítom a fogam. Hallgatok. Már nem tehetek egyebet. A tanácselnök azt mondta: – …Örüljetek, hogy felkerültetek a listára, ahova csak azok jutnak, akik alól bontják a lakást. Vera már dolgozik, azt mondja, hogy pihenni jár a munkahelyére, ott elfoglalják a feladatok, nem jut eszébe lehetetlen itthoni helyzetünk.
Egyik vasárnap délután sétáltunk a Vörösvári úton. Már csak nyomai vannak az egykori apró házaknak. A kis udvaroknak, ahova a szükség négy-öt családot kényszerített élhetetlen semmi építményekbe, amiket háznak csúfolnak. Nekik mindegyiküknek külön lakás kell. Betérünk egy süteményre Brüllhöz, az ő egykori házát már elbontották, most egy ideiglenes üzlethelyiséget kapott szemben a régi cukrászdával. Aztán sétálunk tovább. Közöttünk Bélus, a kisfiú ki nem fogy a kérdésekből. Kedvetlenül válaszolunk, mindketten sebeinket nyalogatjuk. Ekkor kicsi fiunk megfogja a kezünket. Előbb az anyjáét, aztán másik kezével az enyémet. Egymáshoz közelíti, majd egymásba helyezi azokat. Megállunk, ránézünk. Szomorú a szeme. Nem sír. Halkan mondja: – Anyu, apu, szeressétek egymást.
Nem tudunk megszólalni. Csak érezzük mindketten: ez a kisfiú és az érkező jövevény nem érdemli meg, hogy ne fogjuk állandóan egymás kezét.
100 szál szegfűt zsúfoltam még be a kicsi szobába, így vártam őket, az én két lányomat. A kicsi Beát és az ő anyukáját, mikor egészségesen megérkeztek a kórházból.
Hasonló
Az utolsó utazás
Kocsmai játékok
Márpedig itt söröző lesz!
Az álcázott könyvesbolt
Emberi sorsok
Életem új barátai
Ön pedig itt tanú nem lesz!
Országúton
Gratulálok, fia született!
Hapci, a kocsma macskája
Az a gyilkos bagó
Akik a házasságig táncolták...
Élettörténet, halk, elcsukl...
Munkáshétvége
Az esküvő
A megtalált testvér
Béke után vihar
„Ha még hallásod is lenne…”...
Álomtestvérke
Boncolás nem szükséges
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése