A megtalált testvér

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Első kép a tesómtól

Mojzes Vera nem adta fel. Nem, addig nem nyugszik, amíg rá nem talál testvérére. Annyit álmodott már róla, hogy képzeletében testet öltött: fekete hajú, éles vonású fiú volt, amilyen anyja után lehetett.

Mégsem ő talált rá. A kislány már két éve volt állami gondozásban. Anyja folyamatos csempészés miatt állami felügyelet alatt, annak férje (soha nem nevezte apjának) rátámadott a fejlődő lányra, így „lelenc” gyerek lett. De kivételes bánásmódban: egy közgazdasági technikum első osztályos hallgatója és az iskola kollégiumának lakója. Akkor jelentkezett az édesanyja. Nem találkozhattak volna, a törvény szerint nem! De törvényt felülírta a jóakarat. Hogy az iskola igazgatóhelyettese, Szávainé vagy a gyámhivatal felügyelője, Enikő néni engedélyezte a találkozást, a kislány sohasem tudta meg. Nagy hírrel jött az anyja: tudja, hol találják meg a fiát, akit csak akkor látott, mikor a bába a kezébe adta, s először és utoljára megetette a mohó gyermeket. S aztán elvették tőle örökre. Örökbe fogadta Mojzes Pál, első férjének testvérbátyja.

Évek óta kutatta már anya a fiát. Tardoskedd volt a kiindulópont, hiszen itt szülte 1936-ban a gyermeket, a Mojzesek oda valók voltak. Mivel rendszeresen járt Szlovákiába, többször elutazott volt férje falujába is. De ahogy megjelent, azonnal elzavarták. Végül testvérének férje, a pályamester segített. Nagy család volt a vasút, az ott dolgozók mint a testvérek. Mikor a tardoskeddi állomásfőnök megtudta, hogy Zsidó Gyula selyei pályamester Mojzes Pál holléte után érdeklődik, kiderítette a pontos címet.

Elengedték anyjával a kislányt egy délutánon, hogy felkeresse soha nem látott testvérbátyját.

A 3-as villamosra szálltak fel, azzal mentek, végig a Váci úton, egészen az Árpád úti torkolatig. Ahogy leszálltak, jobbra, a vasúti töltés tövében ráismertek a vendéglőre. Vera már nem emlékszik, mi volt rá kiírva, de hogy kocsma volt, az bizonyos. Az anya nem ment a kislánnyal. A szemben lévő oldalon egy hirdető oszlop takarásában leste az épületet. Vera benyitott. Egy megtermett ember figyelt a formás lányra.

– Kit keresel, te lány? – kérdezte, nem volt a hangjában rossz szándék.

– Mojzes Pált! – A válasz határozott volt.

– Melyiket?

– Mindkettőt, ha lehet.

– Az egyik előtted áll.

– Vera vagyok, Mojzes Vera, Palkó testvére.

Mintha várta volna már a kocsmáros, hogy egyszer megjelenik a lány. Barátságos volt, nem küldte el. Mondta, fia még az iskolában van, gyakorlati órán. Lakatos-műszerésznek tanul, most végez.

– Várd meg. Egy jó óra múlva jön.

– Inkább visszajövök. – Nem akarta az anyját várakoztatni az utcasarkon.

Beültek arrébb egy kávézóba, gyorsan eltel az az óra.

Az anya ismét elfoglalta helyét az utcán, Vera benyitott a vendéglőbe.

– Te vagy Vera! – A fiú majdnem olyan volt, amilyennek elképzelte. – De csinos nagylány vagy!

Egymás karjában voltak.

Nagy barátságban mesélték a maguk életét, mikor a lány szóba hozta.

– Anyu kint vár az utcán. Szeretne látni.

A fiú elkomorodott. Előbb nem akart kimenni, később húgának unszolására mégis megtette. Kint, anya és fia egymásra néztek, de nem mozdultak. A fiú szólalt meg.

– Maga hol volt tizenhat éven keresztül? Lehet, hogy maga szült, de nem az anyám. Nekem jó szüleim vannak. – A lányhoz fordult. – Visszajössz még?

Visszament. Idősebb Mojzes Pál az ajtóból nézte a találkozást. Nem szólt egy szót sem. Ekkor a fiú egy percre hátra ment a lakásukba. Papírba csomagolt valamit hozott, s óvatosan húga kezébe tette.

– Vigyázzz, mert szúr. Ezt adom a találkozás emlékére. Vizsgamunkám a műhelyben.

Vera kibontotta. Egy szál rózsa volt. Sárga rózsa, amennyire a réz tud sárga lenni.

Kint már nem találta anyját. Egyedül ment vissza a kollégiumba.

Szerző: 2018. 09. 23.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése