A megtalált testvér

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Első kép a tesómtól

Mojzes Vera nem adta fel. Nem, addig nem nyugszik, amíg rá nem talál testvérére. Annyit álmodott már róla, hogy képzeletében testet öltött: fekete hajú, éles vonású fiú volt, amilyen anyja után lehetett.

Mégsem ő talált rá. A kislány már két éve volt állami gondozásban. Anyja folyamatos csempészés miatt állami felügyelet alatt, annak férje (soha nem nevezte apjának) rátámadott a fejlődő lányra, így „lelenc” gyerek lett. De kivételes bánásmódban: egy közgazdasági technikum első osztályos hallgatója és az iskola kollégiumának lakója. Akkor jelentkezett az édesanyja. Nem találkozhattak volna, a törvény szerint nem! De törvényt felülírta a jóakarat. Hogy az iskola igazgatóhelyettese, Szávainé vagy a gyámhivatal felügyelője, Enikő néni engedélyezte a találkozást, a kislány sohasem tudta meg. Nagy hírrel jött az anyja: tudja, hol találják meg a fiát, akit csak akkor látott, mikor a bába a kezébe adta, s először és utoljára megetette a mohó gyermeket. S aztán elvették tőle örökre. Örökbe fogadta Mojzes Pál, első férjének testvérbátyja.

Évek óta kutatta már anya a fiát. Tardoskedd volt a kiindulópont, hiszen itt szülte 1936-ban a gyermeket, a Mojzesek oda valók voltak. Mivel rendszeresen járt Szlovákiába, többször elutazott volt férje falujába is. De ahogy megjelent, azonnal elzavarták. Végül testvérének férje, a pályamester segített. Nagy család volt a vasút, az ott dolgozók mint a testvérek. Mikor a tardoskeddi állomásfőnök megtudta, hogy Zsidó Gyula selyei pályamester Mojzes Pál holléte után érdeklődik, kiderítette a pontos címet.

Elengedték anyjával a kislányt egy délutánon, hogy felkeresse soha nem látott testvérbátyját.

A 3-as villamosra szálltak fel, azzal mentek, végig a Váci úton, egészen az Árpád úti torkolatig. Ahogy leszálltak, jobbra, a vasúti töltés tövében ráismertek a vendéglőre. Vera már nem emlékszik, mi volt rá kiírva, de hogy kocsma volt, az bizonyos. Az anya nem ment a kislánnyal. A szemben lévő oldalon egy hirdető oszlop takarásában leste az épületet. Vera benyitott. Egy megtermett ember figyelt a formás lányra.

– Kit keresel, te lány? – kérdezte, nem volt a hangjában rossz szándék.

– Mojzes Pált! – A válasz határozott volt.

– Melyiket?

– Mindkettőt, ha lehet.

– Az egyik előtted áll.

– Vera vagyok, Mojzes Vera, Palkó testvére.

Mintha várta volna már a kocsmáros, hogy egyszer megjelenik a lány. Barátságos volt, nem küldte el. Mondta, fia még az iskolában van, gyakorlati órán. Lakatos-műszerésznek tanul, most végez.

– Várd meg. Egy jó óra múlva jön.

– Inkább visszajövök. – Nem akarta az anyját várakoztatni az utcasarkon.

Beültek arrébb egy kávézóba, gyorsan eltel az az óra.

Az anya ismét elfoglalta helyét az utcán, Vera benyitott a vendéglőbe.

– Te vagy Vera! – A fiú majdnem olyan volt, amilyennek elképzelte. – De csinos nagylány vagy!

Egymás karjában voltak.

Nagy barátságban mesélték a maguk életét, mikor a lány szóba hozta.

– Anyu kint vár az utcán. Szeretne látni.

A fiú elkomorodott. Előbb nem akart kimenni, később húgának unszolására mégis megtette. Kint, anya és fia egymásra néztek, de nem mozdultak. A fiú szólalt meg.

– Maga hol volt tizenhat éven keresztül? Lehet, hogy maga szült, de nem az anyám. Nekem jó szüleim vannak. – A lányhoz fordult. – Visszajössz még?

Visszament. Idősebb Mojzes Pál az ajtóból nézte a találkozást. Nem szólt egy szót sem. Ekkor a fiú egy percre hátra ment a lakásukba. Papírba csomagolt valamit hozott, s óvatosan húga kezébe tette.

– Vigyázzz, mert szúr. Ezt adom a találkozás emlékére. Vizsgamunkám a műhelyben.

Vera kibontotta. Egy szál rózsa volt. Sárga rózsa, amennyire a réz tud sárga lenni.

Kint már nem találta anyját. Egyedül ment vissza a kollégiumba.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése