Márpedig itt söröző lesz!

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A söröző nyitás előtt

– Márpedig itt söröző lesz!

Ezt találta mondani Szadi (született Bollok József), társunkká szegődött barát és befektető. Fiammal nyalogattunk még sebeinket, mikor 1989 karácsonyára „kiárusítottuk” a feleségemtől örökölt trafikot. Addigra összeomlott a könyvpiac (az utca tele volt könyvárussal, akik közvetlenül a nyomdából hozták a könyvet), a többi ajándéktárgy belopakodott az állami dohányboltokba is, megkopott a Fő téri kis trafik varázsa. Menekültünk, mielőtt veszteség termelődött volna.

Barátunk tanúja volt lépéseinknek és tanácstalanságunknak is. Mi legyen ezután? Kár lenne itt hagyni ezt a 26 négyzetméteres bérleményt, ami már a fiam nevén volt.

– Söröző lesz, egy jó kis kulturált kocsma. Ti adjátok a helyet, én hozom a pénzt. Fifti-fifti!

Kételkedtem. Amúgy is menekültem minden új elől.

De Szadi nem tágított.

–  Márpedig itt söröző lesz. Én dolgoztam kocsmában. Kezdődik a csapolt sör kultusza. Béla bátyám, a te dolgod felkutatni a sörgyárhoz vezető utat.

De mennyi más dolgunk volt még ezen kívül is. Január közepe volt, 1990-ben.

– Jövő héten hozom a mérnököt, készítse el a terveket. Két WC (férfi, női), kézi raktár, Kiszolgálópult, könyöklők, bokszok. Addig takarítsátok el ezt a romot.

Jaj! Még hogy romok. Ez egy polcrendszer. Hátul pedig két Salgó állvány, felmegy a plafonig.

Nem volt nekem már munkám a Rádióban, csak beosztásom. Nyugodtan eljöhettem több napra is, hiszen (kötetlen munkaidő) 32 év alatt ledolgoztam én többszáz napot külön juttatás nélkül.

Nekiláttunk Béla fiammal a bontásnak. Vittük a szerszámot, még a kisbaltát is. Finoman, csavarhúzóval, vésővel, kiskalapáccsal ütögettem az egyik polc végoldalát.

– Ne szarozz már, apám! Így a jövő évet is itt töltjük. – Ezzel Béla a kisbaltával rásóz egyet a deszkára, a furnérral bevont préselt lemez engedelmesen reped, szakad, törik, csúsznak ki a rögzítés nélküli polcok. Ez így csakugyan hatékony.

Kívülről verik ránk az ajtót. Nyitom, a szomszéd asszony, Pipics Mária.

– Mi folyik itt ilyen iszonytató zajjal?

– Rombolás – mondja Béla –, tetszik látni.

Rövid vita, egyezség nincs. Eddig sem volt, vélhetően sohasem lesz.

Másnap már vittünk ki mindent Pomázra. Kálmán, a fuvaros törzsvendég volt a trafikban.

Beadtam az engedélyezési tervet a rajzzal együtt az illetékes hatóságoknak. A Köjál egyszerűnek tűnt, Muszkás Marika törzsvendég volt feleségemnél. Nagyon jókat beszélgettek. Egy hét múlva már üzent is, menjek be hozzá. Rohantam boldogan. Tíz perc múlva reményvesztetten vánszorogtam ki.

– Ezt nem engedélyezem. Három WC kell, férfi, női és egy a személyzetnek. Ez nem kézi raktár, ez egy lyuk. Egy söröshordót sem tudnak betenni. Raktár nélkül nincs „kereskedelmi egység”. S csak mondom, ha rajtam múlik, itt sohasem lesz söröző.

Ez utolsó mondata számomra biztató volt. Mert ha ezt kijelentette, ő véglegesen döntött, tehát felesleges a fellebbezéssel hozzá fordulni. Gyerünk a főorvoshoz!

De raktár ügyben igaza volt. Nem gondoltuk azt mi végig. A bolttérben nem tárolhatunk mindent, amúgy is mindössze 16 négyzetméter, pulttal együtt. Minek a sör, ha a vendég nem fér be?

Bizony, jól jött akkor a kis üzletben megszerzett kapcsolati tőke. S az, hogy alapvetően szerettek bennünket, s nem feltételezték, hogy késdobáló lesz ez az átalakuló intézmény. A tanácsháza gondnoka jött a segítségünkre. Több lehetőséget kínált, de egy maradt életben. Szemben a kocsmával a ház mellékbejárata. Ott vezet le a lépcső a pincébe. A lépcső alja és mellette félszobányi helyiség használaton kívül. Az ajtaját kell megreparálni, és ki kell takarítani. Megfogtuk az isten lábát, szerencsénk volt. Büszkén vittem az átdogozott tervet a Köjál vezetőjéhez. – Itt a harmadik WC, a kis kézi raktár helyén. Nincs már rá szükség, van nekünk igazi raktárunk, a tanácsháza pincéjében.

Nem szaporítom a szót, március végén kezünkben volt az engedély. Elkezdtük az építkezést, jött az asztalos a pultot,a bokszokat, a könyöklőket csinálni. Két kőműves a falat rakta hátul, Ismerős mérnök készítette el a villamossági tervrajzot (ezt is engedélyeztetni kellett az Elektromos Művekkel), haladt a vízszerelés, utána a vakolás. Számoltunk: május elseje a nyitási határidő.

Egyet nem vettünk figyelembe: a műemlékvédelem követelményeit. Hiszen a főváros védett területén létezünk. Nem úgy van az, hogy hipp-hopp nyitunk egy kocsmát. És ha ez nem egyezik a műemlékvédelem érdekeivel? Akkor mi van? He…?

– Tekintsétek ideiglenesnek az engedély!

Ebben az országban nincs olyan nagykapu, ahol ne lenne mellette egy kiskapu. A műemlékvédőshöz nem fordulhattam. Még a trafik cégére ügyében a feleségem csúnyán összeveszett vele, kapcsolatunk azóta sem lett melegebb. (Mint később kiderült, ő ragaszkodott ehhez az engedélyhez, senkinek eszébe nem jutott volna.) Súgta nekem a tanács egyik osztályvezetője: ha a Fővárosi Tanács kulturális osztálya kiad egy nyilatkozatot, hogy a létesítmény műemléki érdekeket nem sért (mivel a Fő téren minden mozdulatban ő is érdekelt), akkor nem kell engedély. Mondom Szadinak: – Menjünk be a Városházára! – Az egyik osztályvezető nemrég került oda a Rádiótól. Ismertetem is. Telefon, fogad. Időben ott vagyunk. Megismert. Előadjuk a témát. Bocsánatot kér, de nem ismer még minden rendelkezést. Csóválja a fejét. Ilyen marhaságot… Telefonál egyik beosztottjának. Halljuk, hogy mondja: – Légy szíves akkor lediktálni a nyilatkozatot a titkárnőmnek. Most!

Már majdnem kész vagyunk. Szólnak a műszaki osztálytól: fényképet kell benyújtani arról, hogy milyen lesz a terasz. Addig nem írják alá az engedélyt. Ekkor készültek ezek a képek, hivatalos fotós által. (EXTRA06634 NNNBA).

Miközben rendezgetünk, kicsomagoljuk a bárszékeket, megpróbálunk összeszerelni egy sátrat (nem kellett végül, ide alkalmatlan volt), megjelenik egy nagy dohányos vendégünk a boldogult trafikból.

– Béla bácsi, mi lesz itt?

– Söröző.

– Még egy kocsma? Minek, nincs elég a környéken?

– Ehhez hasonló nincs.

– De kocsma. Hogy viseled ezt a könyvek után? – kérdezi Hável Pista.

– A lelkem békéjéért én felelek Pistám. Aki ide jön inni, az meg a magáéért. – Pista megvívta harcát a lelkiismeretével. Meg a feleségével.

Eljött a nyitás reggele. Izgalommal készültünk. Tele volt a hűtő üveges sörrel, csapoltat még nem tudott adni a sörgyár. Majd egy hét múlva. A két ajtószárny csukva, így nem vettük észre, hogy kilenc órakor megjelent az első vendég, Csíkhelyi Béla, fiam egyik barátja. Percek múlva már sort alakítottak a várakozók. Szadival elosztottuk a feladatokat: ő lesz a placcon, én a pultban. Fél tíz lehetett, dörömbölnek az ajtón. Megnyitom, a fiam, Béla tört át a tömegen.

– A francba, miért nem nyitjátok ki az ajtót?

– Tízkor van nyitás – mondom.

– Ki nem tesz rá, mikor tele az utca. – Ő csak tudja, a jogi egyetemre jár.

Nyílik az ajtó, indul a menet. Nincs megállás órákon át. Istenem, miért kellett bezárni a trafikot? Ott még beszélgetésre is jutott idő.

Éppen csendesedik a roham, mikor a pult elé áll a szomszédos Postakocsi étterem tulajdonos vezetője Juhos István. Szétnéz. Nem látok érzelmet az arcán. Provokálom, biztos látja büszkeségemet. Nagyhírű vendéglős, adok a véleményére. Rándít egyet a vállán:

– Ez csak bútor, ez nem számít. Csak az számít, hogy hideg-e a sör?!

Most már tudom, igaza volt.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése