Munkáshétvége

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A kép valahol a Pilisben készült, egy turistaházban, amint valami harapnivalóra várunk az óbudai Goldberger egyik gyárának munkásaival. Az időpont 1959 nyara.

Hogy miként kerültünk mi a feleségemmel oda? Íme az előzmények. Tipikus óbudai történet.

1958 októberének végén megkaptuk a III. kerületi Tanács lakásosztályán a kiürített új lakásunk kulcsát. Vasárnap Verával már korán mentünk takarítani, hogy mielőbb költözhessünk. Vettünk egy fémvödröt, felmosó ruhát és egy gyökérkefét. Úgy gondoltuk, ennyi elég is lesz. Közben feleségem a lány diákszállóban szólt a barátainak, ha lenne valakinek elhasznált, kidobandó holmija, adja már ide, kellene porrongynak. Szatyornyi gyűlt össze, még téli bugyogó is volt közötte.

Megérkeztünk a Raktár utcai Városi Házak egyikébe. Szoba, konyha, előszoba és WC, mindjárt a földszinten, a bejárat mellett. Nekiláttunk gyorsan, jutunk, ameddig jutunk, nem volt takarításban gyakorlatunk. Hozzákezdtünk olyan szakértelemmel, mint aki fogkefével súrolja fel egy aula padlózatát. Tíz perc sem telt el, mikor csengettek. Tyúkos néni jött kellő felszereléssel. Ő ennek az épületnek a házfelügyelője, viceházmesternek vették fel úgy húsz évvel ezelőtt, de már nincs vice és nincs mester, csak a ház maradt meg felügyelőstől. Nem mondom el, hogy tekintett felszerelésünkre, ennek azt követően nem volt jelentősége. Pillanatok alatt átvette az irányítást, mint akinél nagyobb gyakorlata a takarításban senkinek nem lehet. Egyszer csak újra csengetnek. Nyitom az ajtót egy köpcös, középtermetű férfi előtt.

– Haladi vagyok a szemközti lépcsőházból. Jöttem, hátha kell cipelni valamit. Mert muszkli az van – s büszkén mutatja a termetes dudort a karján. De nem volt semmi, üres volt a lakás. – Nem baj, de szóljanak, ha kell, jövök.

Villámgyorsan is lehet alaposan takarítani. Különösen, ha két nagyfiú is segít, Tyúkos néni tizenéves gyermekei. Már öten súroltuk a szobában a hajópadlót, töröltük le a falakat (de jól jött a partvisra kötött flanel bugyogó), száradt a konyhában, s máshol a kockakő, ragyogott a kisuvickolt gáztűzhely, az egyetlen berendezési tárgy, ami itt maradt.

Ekkor csengettek újra. Magas, őszhajú hölgy, az első emeletről. Látta, hogy jövünk, kiklopfolt még két szelet húst, mert tudta, hogy nem hoztunk magunkkal ennivalót. (Jól tudta!) – Horváth Gyuláné vagyok, Irmus néni. Szóval, ha kész vannak, jöjjenek ebédre az első emelet 7-be.

Így fogadtak bennünket az óbudai kis lakótelep egyik lakásában. Az otthonunkban, mert éreztük, hogy ez nemcsak lakás. Kész is voltunk nemsokára. Az egykori viceházmester pedig otthagyta a magával hozott felszerelést, erre ne költsünk, holnap vételez a felügyelőségtől újakat.

Horváthékkal aztán egyre erősebb lett a kapcsolatunk. Férje Bá, ahogy mindenki nevezte lakatos volt a Goldberger gyárban (szocialista nevén senki nem hívta itt Óbudán), kiemelt szakember, akit „munkás arisztokratának” neveztek a Rákosi rendszer kiemeltjei. Miután beköltöztünk, szárnyaik alá vettek bennünket, általuk ismertük meg Óbudát, a görbe ódon utcákat, a braunhaxlerek unokáit, Géza bácsit, a hentest, aki mindig félretette a húst, amit hétvégére kértünk, a szabót a szomszéd házban, a susztert a telepen, és természetesen Aquincumot, a város majd kétezer éves történelmével. Velük kezdtünk el kirándulni, húsvét hétfőjén mentünk látogatóba Ferihegyre (a két asszony, az idősebb meg a fiatal nem szerették a rózsavizet vagy az illatos szappan ázalékát, amivel a telep ifjúsága locsolkodott), s a repülőtéren, ahol először jártunk életünkben, néztük a fel és leszálló gépeket, ebédeltünk a repülőtér éttermében, ösztöndíjunkból egyszer ezt is megengedhettük magunknak. Bá szólított meg a következő nyáron egyszer:

– Nem lenne kedvetek vasárnap kirándulni a Pilisbe? Nem messzire, mi öregek is bírjuk az utat.

Hévvel mentünk. Nem emlékszem már az útvonalra. Még Szentendre előtt leszálltunk, s egy falun keresztül kerültünk be a hegyekbe. Séta közben ismerkedtünk a Goli egyik brigádjával. A kultúrfelelős szervezi a kirándulást, tervezi az útvonalat, foglalja le a turistaszállást, beszéli meg, hány főre készüljenek a gulyással vagy egyéb egytál étellel. Az ellátáshoz hozzájárul a gyár, telik a kulturális alapból, s mivel ez családi program, az ellátási kedvezmény a vendégeknek is jár. Útközben megismerünk apró élettörténeteket, barátkozunk egymással, mindenkivel. Mire a menedékházhoz érünk, már a gyári brigád tiszteletbeli tagjai vagyunk.

Az ebédre várni kell. De töltsük hasznosan az időt. Keresztrejtvények kerülnek elő, két csapat alakul, két külön asztalhoz ülünk, s kezdődik a verseny. Az egyiknek én leszek a vezetője, feltételezik, egy rádióssal nem fognak szégyent vallani. (Nem is!)

Erről a kirándulásról találtam meg ezt a fényképet, s egyben az egyetlen fennmaradt képet házbéli barátunkról, Horváth Gyuláról, a Bá-ról (velem szemben ül). A többiek pár órával azelőtt számunkra még ismeretlenek voltak.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése