Munkáshétvége

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A kép valahol a Pilisben készült, egy turistaházban, amint valami harapnivalóra várunk az óbudai Goldberger egyik gyárának munkásaival. Az időpont 1959 nyara.

Hogy miként kerültünk mi a feleségemmel oda? Íme az előzmények. Tipikus óbudai történet.

1958 októberének végén megkaptuk a III. kerületi Tanács lakásosztályán a kiürített új lakásunk kulcsát. Vasárnap Verával már korán mentünk takarítani, hogy mielőbb költözhessünk. Vettünk egy fémvödröt, felmosó ruhát és egy gyökérkefét. Úgy gondoltuk, ennyi elég is lesz. Közben feleségem a lány diákszállóban szólt a barátainak, ha lenne valakinek elhasznált, kidobandó holmija, adja már ide, kellene porrongynak. Szatyornyi gyűlt össze, még téli bugyogó is volt közötte.

Megérkeztünk a Raktár utcai Városi Házak egyikébe. Szoba, konyha, előszoba és WC, mindjárt a földszinten, a bejárat mellett. Nekiláttunk gyorsan, jutunk, ameddig jutunk, nem volt takarításban gyakorlatunk. Hozzákezdtünk olyan szakértelemmel, mint aki fogkefével súrolja fel egy aula padlózatát. Tíz perc sem telt el, mikor csengettek. Tyúkos néni jött kellő felszereléssel. Ő ennek az épületnek a házfelügyelője, viceházmesternek vették fel úgy húsz évvel ezelőtt, de már nincs vice és nincs mester, csak a ház maradt meg felügyelőstől. Nem mondom el, hogy tekintett felszerelésünkre, ennek azt követően nem volt jelentősége. Pillanatok alatt átvette az irányítást, mint akinél nagyobb gyakorlata a takarításban senkinek nem lehet. Egyszer csak újra csengetnek. Nyitom az ajtót egy köpcös, középtermetű férfi előtt.

– Haladi vagyok a szemközti lépcsőházból. Jöttem, hátha kell cipelni valamit. Mert muszkli az van – s büszkén mutatja a termetes dudort a karján. De nem volt semmi, üres volt a lakás. – Nem baj, de szóljanak, ha kell, jövök.

Villámgyorsan is lehet alaposan takarítani. Különösen, ha két nagyfiú is segít, Tyúkos néni tizenéves gyermekei. Már öten súroltuk a szobában a hajópadlót, töröltük le a falakat (de jól jött a partvisra kötött flanel bugyogó), száradt a konyhában, s máshol a kockakő, ragyogott a kisuvickolt gáztűzhely, az egyetlen berendezési tárgy, ami itt maradt.

Ekkor csengettek újra. Magas, őszhajú hölgy, az első emeletről. Látta, hogy jövünk, kiklopfolt még két szelet húst, mert tudta, hogy nem hoztunk magunkkal ennivalót. (Jól tudta!) – Horváth Gyuláné vagyok, Irmus néni. Szóval, ha kész vannak, jöjjenek ebédre az első emelet 7-be.

Így fogadtak bennünket az óbudai kis lakótelep egyik lakásában. Az otthonunkban, mert éreztük, hogy ez nemcsak lakás. Kész is voltunk nemsokára. Az egykori viceházmester pedig otthagyta a magával hozott felszerelést, erre ne költsünk, holnap vételez a felügyelőségtől újakat.

Horváthékkal aztán egyre erősebb lett a kapcsolatunk. Férje Bá, ahogy mindenki nevezte lakatos volt a Goldberger gyárban (szocialista nevén senki nem hívta itt Óbudán), kiemelt szakember, akit „munkás arisztokratának” neveztek a Rákosi rendszer kiemeltjei. Miután beköltöztünk, szárnyaik alá vettek bennünket, általuk ismertük meg Óbudát, a görbe ódon utcákat, a braunhaxlerek unokáit, Géza bácsit, a hentest, aki mindig félretette a húst, amit hétvégére kértünk, a szabót a szomszéd házban, a susztert a telepen, és természetesen Aquincumot, a város majd kétezer éves történelmével. Velük kezdtünk el kirándulni, húsvét hétfőjén mentünk látogatóba Ferihegyre (a két asszony, az idősebb meg a fiatal nem szerették a rózsavizet vagy az illatos szappan ázalékát, amivel a telep ifjúsága locsolkodott), s a repülőtéren, ahol először jártunk életünkben, néztük a fel és leszálló gépeket, ebédeltünk a repülőtér éttermében, ösztöndíjunkból egyszer ezt is megengedhettük magunknak. Bá szólított meg a következő nyáron egyszer:

– Nem lenne kedvetek vasárnap kirándulni a Pilisbe? Nem messzire, mi öregek is bírjuk az utat.

Hévvel mentünk. Nem emlékszem már az útvonalra. Még Szentendre előtt leszálltunk, s egy falun keresztül kerültünk be a hegyekbe. Séta közben ismerkedtünk a Goli egyik brigádjával. A kultúrfelelős szervezi a kirándulást, tervezi az útvonalat, foglalja le a turistaszállást, beszéli meg, hány főre készüljenek a gulyással vagy egyéb egytál étellel. Az ellátáshoz hozzájárul a gyár, telik a kulturális alapból, s mivel ez családi program, az ellátási kedvezmény a vendégeknek is jár. Útközben megismerünk apró élettörténeteket, barátkozunk egymással, mindenkivel. Mire a menedékházhoz érünk, már a gyári brigád tiszteletbeli tagjai vagyunk.

Az ebédre várni kell. De töltsük hasznosan az időt. Keresztrejtvények kerülnek elő, két csapat alakul, két külön asztalhoz ülünk, s kezdődik a verseny. Az egyiknek én leszek a vezetője, feltételezik, egy rádióssal nem fognak szégyent vallani. (Nem is!)

Erről a kirándulásról találtam meg ezt a fényképet, s egyben az egyetlen fennmaradt képet házbéli barátunkról, Horváth Gyuláról, a Bá-ról (velem szemben ül). A többiek pár órával azelőtt számunkra még ismeretlenek voltak.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése