Az álcázott könyvesbolt

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A képet a NET-en találtam, sok évvel ezelőtt. Azonnal félretettem magamnak, mivel az a családi vállalkozásban üzemelő trafik, később söröző elődje. A kép nem sokkal a háború előtt készülhetett, erre utal a megviselt vakolat.
A ház, amelyben a volt trafik található, a XIX. század utolsó évtizedében épült az óbudai Fő tér részeként, a Kórház és Harrer Pál utca sarkán. Ez utóbbi utca oldalán a ház végén lévő üzlet a trafik. Ennek utolsó trafikosa volt Éva néni, akinél még szálanként is lehetett cigarettát kapni.

1979-ben nagy ajándékot kapott Óbuda. A műemlékvédők úgy döntöttek, hogy meghagynak egy emléket az egykori városból változatlannak, felújítják az itteni épületeket. Ezért aztán kiköltöztettek mindenkit a megmenekítendő kis házakból, üzletekből. Így ebből a sarki házból is, ideiglenes, vagy végleges lakásban helyezve el őket. Éva néni a forgalmas Vörösvári úton kapott trafikot. A teret, a hozzá kapcsolódó utcákkal, teljesen megszépülve 1982 tavaszán kezdték visszaadni volt vagy lelendő lakóinak.

1982 januárjában feleségem az egyik reggel nem ment dolgozni. Elém állott és borús tekintettel mondta:

– Bán, ugye egy ideig el tudod tartani a családod?

Olyankor szólított így, mikor nagyon nyugtalan volt a lelke. Tudtam, hogy nem ellenem, sorsa ellen lázad. Kiderült, kilépett addigi munkahelyéről, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól. Az igazi okot, a hirtelen elhatározást soha nem tudtam meg. A hónapok óta tartó benzinszagú hangulat azonban otthon is fertőzte a levegőt. Még nem tudta mit fog tenni, de azt, amit eddig, azt biztosan nem. Főnök sehol és soha nem lesz, az bizonyos.

Lassan alakult ki az elhatározás: trafikos akar lenni, aki magáért, csak magáért felel. De ahhoz kell valamilyen üzlethelyiség. Tudta, ismerem a kerület vezetőit, kérte, tudjam meg, nincs-e valamilyen lehetőség. Még január volt, zárszámadás a termelőszövetkezetekben. Így az Óbuda tsz-ben is, ahol már 10 éve voltam másodállásban az üzemi lap szerkesztője. Vacsora alatt szemben ültem Kiss Imrével, a kerületi Tanács elnökével.

– Nem tudsz valami felszabaduló üzlethelyiséget? A feleségem elhatározta, hogy trafikos lesz.

Jót nevettünk, talán nem is vettük komolyan. Ám nem telt el két hét, üzenetet kaptam az elnöktől, keressem meg a Tanácsházán.

– Szerencsés asszony a feleséged. A szemben lévő épületet most kezdjük visszaadni a lakóinak. A trafikos Éva néni nem akar visszajönni, úgyhogy ha megfelel, itt a trafik szabadon. A nyáron beköltözhető. Ne hálálkodj, nekünk is érdekünk, hogy ne szélhámos kerüljön a Városháza mellé.

Másnap már számoltunk, mértünk és köszöntük a lehetőséget. És elindult egy idegtépő tortúra.

A város illetékes területén nem mindenkinek tetszett, hogy a helyiség nem szabad préda. Nyilván volt jelölt és önjelölt. Mindenesetre az üggyel megbízott előadó nem sietett. Elteltek hetek, hónapok, és még mindig nincs elmozdulás. Véletlenül említettem májusban az elnöknek: készíttetni kellene a bútort, elkezdeni az áru feltöltését, hogy időben nyitni lehessen, megnéztük, már takarítani is lehetne, de nincs kiutalás. Másnap hív az elnök:

– Várnotok kell. Az illetékes előadó most ment el három hét szabadságra, külföldre utazott. Mindent elzárt, a kulcsot magával vitte. Nincs jogom feltörni a páncélját.

Otthon a hangulat pattanásig feszült. Kezdődött a visszaszámlálás, még két hét, már csak egy, itthon van az előadó. Hívja a feleségem. Érdeklődik a kiutalás felől.

– Milyen kiutalás?

Omladozni kezdett körülöttünk a világ. Mégsem lesz trafik? Kezdhetjük a nyomozást elölről? Kiderült, az egyetlen rádiós fizetés nem elég egy négytagú család eltartásához. Mi már nem szóltunk egymáshoz, nehogy visszavonhatatlan szavak hangozzanak el. A gyermekek menekültek otthonról.

Júliusba léptünk, a gyermekeket átvittük a szlovákiai rokonokhoz. Ekkor érkezett a levél. Feleségem keresse fel a kerületi Tanács illetékes osztályát, a bérleti szerződés megkötés végett. Már nem tudtunk szívből örülni.

Rohammunkában készült a pult, a sok polc, ami U alakban borította a falakat.

Ennyi polc, hüledeztem.

– Kell a könyveknek.

– De ez trafik, nem könyvesbolt…

– Dehogyis nem. Ne félj, nem vesznek össze. Cigaretta és könyv.

Aztán lett még ajándék is, mindenféle cukorkák, csokoládék, mindennapi édességek, mellettünk több iskola. Vera járta a várost. Szállítási szerződéseket kötött, keramikusokat keresett, piperecikk forrásokat kutatott, soha nem gondoltam, mi mindenre képes. Közeledett a tanítás kezdete, hazajöttek a gyermekek. S nehogy felesleges veszekedésekre sor kerüljön, tíz napra kiköltöztem gyermekeimmel a félig kész pomázi házba. Magunknak főztünk, felfedeztük a tiszta égbolton estenként a csillagokat, kirándultunk a környéken, gyönyörű napok voltak. Hazamentünk, másnap kezdődött a tanítás.

Feleségem, bár feszülten, de barátsággal fogadott.

– Gyertek, nézzétek meg a munkahelyemet.

Elámultunk. A pocok megrakottak, jobbra illatszerek, játékok, kerámiák, a baloldali polcon könyvek, a legújabb kiadásúak, amelyek a fővárosi könyvesboltokban még nem is kaphatók.

– Persze, a Művelt Nép a vidék ellátója. Ezért egy héttel előbb kapja a könyveket, mint az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Ez nagy előny ám.

Nincs ünnepélyes megnyitás. Együtt megyünk le reggel hétkor Verával az üzletbe. A külső nagy ajtóról leveszi a kézzel írt értesítést: Nyitás ekkor és ekkor. Kitárja és kiakasztja a két ajtószárnyat.

Első vendégeink a tanácsi lányok a kereskedelmi osztályról. Béke van közöttük.

Nyolc óra előtt érkezik Kiss Imre, a tanácselnök. Csak benézett, hogy vegyen egy doboz cigarettát. Szétnéz, a fejét csóválja.

– De hiszen ez egy könyvesbolt, trafiknak álcázva.

A jelenlévők nevetnek. Jóízű az indulás.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése