Az álcázott könyvesbolt

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A képet a NET-en találtam, sok évvel ezelőtt. Azonnal félretettem magamnak, mivel az a családi vállalkozásban üzemelő trafik, később söröző elődje. A kép nem sokkal a háború előtt készülhetett, erre utal a megviselt vakolat.
A ház, amelyben a volt trafik található, a XIX. század utolsó évtizedében épült az óbudai Fő tér részeként, a Kórház és Harrer Pál utca sarkán. Ez utóbbi utca oldalán a ház végén lévő üzlet a trafik. Ennek utolsó trafikosa volt Éva néni, akinél még szálanként is lehetett cigarettát kapni.

1979-ben nagy ajándékot kapott Óbuda. A műemlékvédők úgy döntöttek, hogy meghagynak egy emléket az egykori városból változatlannak, felújítják az itteni épületeket. Ezért aztán kiköltöztettek mindenkit a megmenekítendő kis házakból, üzletekből. Így ebből a sarki házból is, ideiglenes, vagy végleges lakásban helyezve el őket. Éva néni a forgalmas Vörösvári úton kapott trafikot. A teret, a hozzá kapcsolódó utcákkal, teljesen megszépülve 1982 tavaszán kezdték visszaadni volt vagy lelendő lakóinak.

1982 januárjában feleségem az egyik reggel nem ment dolgozni. Elém állott és borús tekintettel mondta:

– Bán, ugye egy ideig el tudod tartani a családod?

Olyankor szólított így, mikor nagyon nyugtalan volt a lelke. Tudtam, hogy nem ellenem, sorsa ellen lázad. Kiderült, kilépett addigi munkahelyéről, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól. Az igazi okot, a hirtelen elhatározást soha nem tudtam meg. A hónapok óta tartó benzinszagú hangulat azonban otthon is fertőzte a levegőt. Még nem tudta mit fog tenni, de azt, amit eddig, azt biztosan nem. Főnök sehol és soha nem lesz, az bizonyos.

Lassan alakult ki az elhatározás: trafikos akar lenni, aki magáért, csak magáért felel. De ahhoz kell valamilyen üzlethelyiség. Tudta, ismerem a kerület vezetőit, kérte, tudjam meg, nincs-e valamilyen lehetőség. Még január volt, zárszámadás a termelőszövetkezetekben. Így az Óbuda tsz-ben is, ahol már 10 éve voltam másodállásban az üzemi lap szerkesztője. Vacsora alatt szemben ültem Kiss Imrével, a kerületi Tanács elnökével.

– Nem tudsz valami felszabaduló üzlethelyiséget? A feleségem elhatározta, hogy trafikos lesz.

Jót nevettünk, talán nem is vettük komolyan. Ám nem telt el két hét, üzenetet kaptam az elnöktől, keressem meg a Tanácsházán.

– Szerencsés asszony a feleséged. A szemben lévő épületet most kezdjük visszaadni a lakóinak. A trafikos Éva néni nem akar visszajönni, úgyhogy ha megfelel, itt a trafik szabadon. A nyáron beköltözhető. Ne hálálkodj, nekünk is érdekünk, hogy ne szélhámos kerüljön a Városháza mellé.

Másnap már számoltunk, mértünk és köszöntük a lehetőséget. És elindult egy idegtépő tortúra.

A város illetékes területén nem mindenkinek tetszett, hogy a helyiség nem szabad préda. Nyilván volt jelölt és önjelölt. Mindenesetre az üggyel megbízott előadó nem sietett. Elteltek hetek, hónapok, és még mindig nincs elmozdulás. Véletlenül említettem májusban az elnöknek: készíttetni kellene a bútort, elkezdeni az áru feltöltését, hogy időben nyitni lehessen, megnéztük, már takarítani is lehetne, de nincs kiutalás. Másnap hív az elnök:

– Várnotok kell. Az illetékes előadó most ment el három hét szabadságra, külföldre utazott. Mindent elzárt, a kulcsot magával vitte. Nincs jogom feltörni a páncélját.

Otthon a hangulat pattanásig feszült. Kezdődött a visszaszámlálás, még két hét, már csak egy, itthon van az előadó. Hívja a feleségem. Érdeklődik a kiutalás felől.

– Milyen kiutalás?

Omladozni kezdett körülöttünk a világ. Mégsem lesz trafik? Kezdhetjük a nyomozást elölről? Kiderült, az egyetlen rádiós fizetés nem elég egy négytagú család eltartásához. Mi már nem szóltunk egymáshoz, nehogy visszavonhatatlan szavak hangozzanak el. A gyermekek menekültek otthonról.

Júliusba léptünk, a gyermekeket átvittük a szlovákiai rokonokhoz. Ekkor érkezett a levél. Feleségem keresse fel a kerületi Tanács illetékes osztályát, a bérleti szerződés megkötés végett. Már nem tudtunk szívből örülni.

Rohammunkában készült a pult, a sok polc, ami U alakban borította a falakat.

Ennyi polc, hüledeztem.

– Kell a könyveknek.

– De ez trafik, nem könyvesbolt…

– Dehogyis nem. Ne félj, nem vesznek össze. Cigaretta és könyv.

Aztán lett még ajándék is, mindenféle cukorkák, csokoládék, mindennapi édességek, mellettünk több iskola. Vera járta a várost. Szállítási szerződéseket kötött, keramikusokat keresett, piperecikk forrásokat kutatott, soha nem gondoltam, mi mindenre képes. Közeledett a tanítás kezdete, hazajöttek a gyermekek. S nehogy felesleges veszekedésekre sor kerüljön, tíz napra kiköltöztem gyermekeimmel a félig kész pomázi házba. Magunknak főztünk, felfedeztük a tiszta égbolton estenként a csillagokat, kirándultunk a környéken, gyönyörű napok voltak. Hazamentünk, másnap kezdődött a tanítás.

Feleségem, bár feszülten, de barátsággal fogadott.

– Gyertek, nézzétek meg a munkahelyemet.

Elámultunk. A pocok megrakottak, jobbra illatszerek, játékok, kerámiák, a baloldali polcon könyvek, a legújabb kiadásúak, amelyek a fővárosi könyvesboltokban még nem is kaphatók.

– Persze, a Művelt Nép a vidék ellátója. Ezért egy héttel előbb kapja a könyveket, mint az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Ez nagy előny ám.

Nincs ünnepélyes megnyitás. Együtt megyünk le reggel hétkor Verával az üzletbe. A külső nagy ajtóról leveszi a kézzel írt értesítést: Nyitás ekkor és ekkor. Kitárja és kiakasztja a két ajtószárnyat.

Első vendégeink a tanácsi lányok a kereskedelmi osztályról. Béke van közöttük.

Nyolc óra előtt érkezik Kiss Imre, a tanácselnök. Csak benézett, hogy vegyen egy doboz cigarettát. Szétnéz, a fejét csóválja.

– De hiszen ez egy könyvesbolt, trafiknak álcázva.

A jelenlévők nevetnek. Jóízű az indulás.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése