Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Ön pedig itt tanú nem lesz!
Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből
Bizony nagy boldogság az, ha egy süldőlány megtalálja soha nem látott testvérét. Így érzett a 14 éves Mojzes Vera, mikor rátalált 16 éves bátyjára. S ez nem egyszeri találkozás csupán. A kislány akkor már állami gondozásban volt, rokoni kapcsolatai nem voltak, börtönviselt anyját nem engedték közel hozzá. Csak egyetlen egyszer, mikor közösen megtalálták Mojzes Palit, az ő testvérét. Boldog volt a lány, mert ajándékként kapott egy biztos pontot az életében, akihez fordulhat bármikor és bármivel. Szerencséje volt azzal is, hogy a technikum kollégiumának vezetői – bizonyos mértékig megszegve a rendeleteket – engedélyezték neki a testvéri kapcsolat ápolását. Nem volt gyakori a találkozás, de megértő és folyamatos. Mindenről tudott Palkó, az iskolai eredményeiről, iskolai külön szerepléseiről, kamaszkori szerelmeiről. És fordítva. Alig találtak egymásra, máris látta Malaczkov Marika fényképét. A csepeli kislányét, aki tanítóképzőbe járt, de nagyon ragaszkodott a képzett lakatossegédhez. A lány aztán tanítónő lett, elhelyezték Sári községben, általános iskolai tanítónak.
Ekkor már én is képben voltam. Mikor kapcsolatunk komolyra fordult, 1957 tavaszán, egy vasárnap ebédre voltunk hivatalosak az Újpesti Árpád útra. Ott, a vasúti töltés tövében a vendéglő melletti családi ház (ez volt Vera és Pali nagybátyjának tulajdona) fogadott bennünket. Kicsi, de hangulatos kert tartozott hozzá, terebélyes fákkal, ezek felfogták az elhaladó gőzösök kiokádott füstjét, kormát. Az ebédet a vendéglő szakácsa készítette, maga Ilonka néni, idősebb Mojzes Pál felesége. Engem fenntartással fogadtak. Parasztfiú, ráadásul még vagyona sem volt az apámnak, mert négy hold föld az nem vagyon. Nem sértődtem meg. Falun nőttem fel, tudom, hogy a parasztsorból kikerültek elzárják lelküket ottmaradt volt sorstársaik előtt. Ez a lenézés, ráadásul a számukra mit sem érő egyetem (az önmagában pénzt nem hoz) leszólása aztán sokáig kísérte véleményüket. De tisztelték bennem a lány leendő férjét, akit, viszont igencsak megszerettek.
Volt ennek a találkozásnak még egy programja. El kellett hívni a fiút a Jókai térre, hogy egyszer megbékéljen anyjával, aki a fiú és nagybátyja szerint elhajította magától fiát, az anya szerint viszont elvették tőle gyermekét, mert éretlennek tartották annak nevelésére. Vera már akkor sem ismert lehetetlent. Igaz, csak később, amikor már az anyja alig eszmélt, a fiú meglátogatta az asszonyt. Odahajolt hozzá, talán az arcuk össze is ért. Az anya boldog volt, a fiú közömbös. Barátságos volt igaz, de az a szó, hogy anyám, nem hagyta el az ajkát.
A mi esküvőnk váratlanul zajlott le, nem értesítette feleségem a testvérét sem. Két évvel később azonban megkaptuk a megtisztelő felkérést: legyünk Mojzes Pál és Malaczkov Mária házasságának tanúja. Vera a menyasszonyé, én a vőlegényé. Az állami esküvőt Csepelen tartották, ott a lány rokonságának két tagja tanúskodott. Egyházi esküvő tanúinak kértek bennünket.
Pár nappal a szertartás előtt kérte a plébános, keressük fel a parókián. Ott voltunk, Pali kísért el bennünket. Papírt kért tőlünk az atya, az egyház képviselője által kiállított házasságlevelet. Mondtuk, hogy ilyen nincs. – Ti gyermekeim nem vagytok házasok? – Folyt a szóváltás egyre barátságtalanabbul. Ha egy év alatt nem volt időnk az Úr színe előtt vallomást tenni összetartozásunkról, akkor hogyan akarjuk mi mások szent esküjét tanúsítani. Még nem tudta az újpesti plébános, hogy mi nem azonos vallás megkeresztelt tagjai vagyunk. Mikor megtudta azonnal jött a kérdés: – De ugye fiatalember reverzálist adott? Születendő gyermekeik egy tisztességes, ősi felekezet tagjai lesznek?
Ekkor bennem szakad el a cérna.
– Miért, a református egyház nem tisztességes? – Nem vártam meg a választ, azonnal folytattam. – Nem, nem adtam reverzálist, s nem is fogok. De ehhez önnek semmi köze. A mi lelkipásztorunk szülőfalumban a legtisztességesebb emberek egyike, aki ismerhetek. De ő ilyet soha, soha nem kérdezett volna meg. Bölcskei Géza tiszteletes úr tiszteletben tartja minden ember akaratát, felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Még folyt a vita, a plébános sértegetett még pár percig – maguk pogányok –, ez volt a legenyhébb minősítés, de már nem törődtünk vele. Tudtuk, kimondja a végső szót, ahogy meg is tette.
– Maguk pedig, különösen Ön, fiatalember, az én templomomban tanú nem lesz. Még hogy tanú, be sem jöhet a szertartásra, különben az esküvő elmarad.
Sógorom még maradt pár percet. Némán vártuk meg kint, jött is nemsokára.
– Ne haragudjatok, de már nincs idő máshova menni. Innen, az egyházból hoz két tanút az atya. Fizetni kell nekik.
Azért az esküvő megvolt, amint kiléptek a templom kapuján ott voltunk. Együtt mentünk hozzájuk ebédre. Négyen voltunk, illetve Pali bácsival öten. (Ilonka néni szakácsnő volt ebben a pillanatban, aki nem ülhet asztalhoz.) Barátságos volt a hangulat az ifjú házaspár és a majdnem tanúk között.
A fénykép csak később, egy belvárosi fotószalonban készült.
Hasonló
Az utolsó utazás
Kocsmai játékok
Márpedig itt söröző lesz!
Az álcázott könyvesbolt
Emberi sorsok
Életem új barátai
„...Szeressétek egymást…”...
Országúton
Gratulálok, fia született!
Hapci, a kocsma macskája
Az a gyilkos bagó
Akik a házasságig táncolták...
Élettörténet, halk, elcsukl...
Munkáshétvége
Az esküvő
A megtalált testvér
Béke után vihar
„Ha még hallásod is lenne…”...
Álomtestvérke
Boncolás nem szükséges
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése