Ön pedig itt tanú nem lesz!

 Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Pali és Marika esküvője 1959-ben

Bizony nagy boldogság az, ha egy süldőlány megtalálja soha nem látott testvérét. Így érzett a 14 éves Mojzes Vera, mikor rátalált 16 éves bátyjára. S ez nem egyszeri találkozás csupán. A kislány akkor már állami gondozásban volt, rokoni kapcsolatai nem voltak, börtönviselt anyját nem engedték közel hozzá. Csak egyetlen egyszer, mikor közösen megtalálták Mojzes Palit, az ő testvérét. Boldog volt a lány, mert ajándékként kapott egy biztos pontot az életében, akihez fordulhat bármikor és bármivel. Szerencséje volt azzal is, hogy a technikum kollégiumának vezetői – bizonyos mértékig megszegve a rendeleteket – engedélyezték neki a testvéri kapcsolat ápolását. Nem volt gyakori a találkozás, de megértő és folyamatos. Mindenről tudott Palkó, az iskolai eredményeiről, iskolai külön szerepléseiről, kamaszkori szerelmeiről. És fordítva. Alig találtak egymásra, máris látta Malaczkov Marika fényképét. A csepeli kislányét, aki tanítóképzőbe járt, de nagyon ragaszkodott a képzett lakatossegédhez. A lány aztán tanítónő lett, elhelyezték Sári községben, általános iskolai tanítónak.

Ekkor már én is képben voltam. Mikor kapcsolatunk komolyra fordult, 1957 tavaszán, egy vasárnap ebédre voltunk hivatalosak az Újpesti Árpád útra. Ott, a vasúti töltés tövében a vendéglő melletti családi ház (ez volt Vera és Pali nagybátyjának tulajdona) fogadott bennünket. Kicsi, de hangulatos kert tartozott hozzá, terebélyes fákkal, ezek felfogták az elhaladó gőzösök kiokádott füstjét, kormát. Az ebédet a vendéglő szakácsa készítette, maga Ilonka néni, idősebb Mojzes Pál felesége. Engem fenntartással fogadtak. Parasztfiú, ráadásul még vagyona sem volt az apámnak, mert négy hold föld az nem vagyon. Nem sértődtem meg. Falun nőttem fel, tudom, hogy a parasztsorból kikerültek elzárják lelküket ottmaradt volt sorstársaik előtt. Ez a lenézés, ráadásul a számukra mit sem érő egyetem (az önmagában pénzt nem hoz) leszólása aztán sokáig kísérte véleményüket. De tisztelték bennem a lány leendő férjét, akit,  viszont igencsak megszerettek.

Volt ennek a találkozásnak még egy programja. El kellett hívni a fiút a Jókai térre, hogy egyszer megbékéljen anyjával, aki a fiú és nagybátyja szerint elhajította magától fiát, az anya szerint viszont elvették tőle gyermekét, mert éretlennek tartották annak nevelésére. Vera már akkor sem ismert lehetetlent. Igaz, csak később, amikor már az anyja alig eszmélt, a fiú meglátogatta az asszonyt. Odahajolt hozzá, talán az arcuk össze is ért. Az anya boldog volt, a fiú közömbös. Barátságos volt igaz, de az a szó, hogy anyám, nem hagyta el az ajkát.

A mi esküvőnk váratlanul zajlott le, nem értesítette feleségem a testvérét sem. Két évvel később azonban megkaptuk a megtisztelő felkérést: legyünk Mojzes Pál és Malaczkov Mária házasságának tanúja. Vera a menyasszonyé, én a vőlegényé. Az állami esküvőt Csepelen tartották, ott a lány rokonságának két tagja tanúskodott. Egyházi esküvő tanúinak kértek bennünket.

Pár nappal a szertartás előtt kérte a plébános, keressük fel a parókián. Ott voltunk, Pali kísért el bennünket. Papírt kért tőlünk az atya, az egyház képviselője által kiállított házasságlevelet. Mondtuk, hogy ilyen nincs. – Ti gyermekeim nem vagytok házasok? – Folyt a szóváltás egyre barátságtalanabbul. Ha egy év alatt nem volt időnk az Úr színe előtt vallomást tenni összetartozásunkról, akkor hogyan akarjuk mi mások szent esküjét tanúsítani. Még nem tudta az újpesti plébános, hogy mi nem azonos vallás megkeresztelt tagjai vagyunk. Mikor megtudta azonnal jött a kérdés: – De ugye fiatalember reverzálist adott? Születendő gyermekeik egy tisztességes, ősi felekezet tagjai lesznek?

Ekkor bennem szakad el a cérna.

– Miért, a református egyház nem tisztességes? – Nem vártam meg a választ, azonnal folytattam. – Nem, nem adtam reverzálist, s nem is fogok. De ehhez önnek semmi köze. A mi lelkipásztorunk szülőfalumban a legtisztességesebb emberek egyike, aki ismerhetek. De ő ilyet soha, soha nem kérdezett volna meg. Bölcskei Géza tiszteletes úr tiszteletben tartja minden ember akaratát, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Még folyt a vita, a plébános sértegetett még pár percig – maguk pogányok –, ez volt a legenyhébb minősítés, de már nem törődtünk vele. Tudtuk, kimondja a végső szót, ahogy meg is tette.

– Maguk pedig, különösen Ön, fiatalember, az én templomomban tanú nem lesz. Még hogy tanú, be sem jöhet a szertartásra, különben az esküvő elmarad.

Sógorom még maradt pár percet. Némán vártuk meg kint, jött is nemsokára.

– Ne haragudjatok, de már nincs idő máshova menni. Innen, az egyházból hoz két tanút az atya. Fizetni kell nekik.

Azért az esküvő megvolt, amint kiléptek a templom kapuján ott voltunk. Együtt mentünk hozzájuk ebédre. Négyen voltunk, illetve Pali bácsival öten. (Ilonka néni szakácsnő volt ebben a pillanatban, aki nem ülhet asztalhoz.) Barátságos volt a hangulat az ifjú házaspár és a majdnem tanúk között.

A fénykép csak később, egy belvárosi fotószalonban készült.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése