Ön pedig itt tanú nem lesz!

 Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Pali és Marika esküvője 1959-ben

Bizony nagy boldogság az, ha egy süldőlány megtalálja soha nem látott testvérét. Így érzett a 14 éves Mojzes Vera, mikor rátalált 16 éves bátyjára. S ez nem egyszeri találkozás csupán. A kislány akkor már állami gondozásban volt, rokoni kapcsolatai nem voltak, börtönviselt anyját nem engedték közel hozzá. Csak egyetlen egyszer, mikor közösen megtalálták Mojzes Palit, az ő testvérét. Boldog volt a lány, mert ajándékként kapott egy biztos pontot az életében, akihez fordulhat bármikor és bármivel. Szerencséje volt azzal is, hogy a technikum kollégiumának vezetői – bizonyos mértékig megszegve a rendeleteket – engedélyezték neki a testvéri kapcsolat ápolását. Nem volt gyakori a találkozás, de megértő és folyamatos. Mindenről tudott Palkó, az iskolai eredményeiről, iskolai külön szerepléseiről, kamaszkori szerelmeiről. És fordítva. Alig találtak egymásra, máris látta Malaczkov Marika fényképét. A csepeli kislányét, aki tanítóképzőbe járt, de nagyon ragaszkodott a képzett lakatossegédhez. A lány aztán tanítónő lett, elhelyezték Sári községben, általános iskolai tanítónak.

Ekkor már én is képben voltam. Mikor kapcsolatunk komolyra fordult, 1957 tavaszán, egy vasárnap ebédre voltunk hivatalosak az Újpesti Árpád útra. Ott, a vasúti töltés tövében a vendéglő melletti családi ház (ez volt Vera és Pali nagybátyjának tulajdona) fogadott bennünket. Kicsi, de hangulatos kert tartozott hozzá, terebélyes fákkal, ezek felfogták az elhaladó gőzösök kiokádott füstjét, kormát. Az ebédet a vendéglő szakácsa készítette, maga Ilonka néni, idősebb Mojzes Pál felesége. Engem fenntartással fogadtak. Parasztfiú, ráadásul még vagyona sem volt az apámnak, mert négy hold föld az nem vagyon. Nem sértődtem meg. Falun nőttem fel, tudom, hogy a parasztsorból kikerültek elzárják lelküket ottmaradt volt sorstársaik előtt. Ez a lenézés, ráadásul a számukra mit sem érő egyetem (az önmagában pénzt nem hoz) leszólása aztán sokáig kísérte véleményüket. De tisztelték bennem a lány leendő férjét, akit,  viszont igencsak megszerettek.

Volt ennek a találkozásnak még egy programja. El kellett hívni a fiút a Jókai térre, hogy egyszer megbékéljen anyjával, aki a fiú és nagybátyja szerint elhajította magától fiát, az anya szerint viszont elvették tőle gyermekét, mert éretlennek tartották annak nevelésére. Vera már akkor sem ismert lehetetlent. Igaz, csak később, amikor már az anyja alig eszmélt, a fiú meglátogatta az asszonyt. Odahajolt hozzá, talán az arcuk össze is ért. Az anya boldog volt, a fiú közömbös. Barátságos volt igaz, de az a szó, hogy anyám, nem hagyta el az ajkát.

A mi esküvőnk váratlanul zajlott le, nem értesítette feleségem a testvérét sem. Két évvel később azonban megkaptuk a megtisztelő felkérést: legyünk Mojzes Pál és Malaczkov Mária házasságának tanúja. Vera a menyasszonyé, én a vőlegényé. Az állami esküvőt Csepelen tartották, ott a lány rokonságának két tagja tanúskodott. Egyházi esküvő tanúinak kértek bennünket.

Pár nappal a szertartás előtt kérte a plébános, keressük fel a parókián. Ott voltunk, Pali kísért el bennünket. Papírt kért tőlünk az atya, az egyház képviselője által kiállított házasságlevelet. Mondtuk, hogy ilyen nincs. – Ti gyermekeim nem vagytok házasok? – Folyt a szóváltás egyre barátságtalanabbul. Ha egy év alatt nem volt időnk az Úr színe előtt vallomást tenni összetartozásunkról, akkor hogyan akarjuk mi mások szent esküjét tanúsítani. Még nem tudta az újpesti plébános, hogy mi nem azonos vallás megkeresztelt tagjai vagyunk. Mikor megtudta azonnal jött a kérdés: – De ugye fiatalember reverzálist adott? Születendő gyermekeik egy tisztességes, ősi felekezet tagjai lesznek?

Ekkor bennem szakad el a cérna.

– Miért, a református egyház nem tisztességes? – Nem vártam meg a választ, azonnal folytattam. – Nem, nem adtam reverzálist, s nem is fogok. De ehhez önnek semmi köze. A mi lelkipásztorunk szülőfalumban a legtisztességesebb emberek egyike, aki ismerhetek. De ő ilyet soha, soha nem kérdezett volna meg. Bölcskei Géza tiszteletes úr tiszteletben tartja minden ember akaratát, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Még folyt a vita, a plébános sértegetett még pár percig – maguk pogányok –, ez volt a legenyhébb minősítés, de már nem törődtünk vele. Tudtuk, kimondja a végső szót, ahogy meg is tette.

– Maguk pedig, különösen Ön, fiatalember, az én templomomban tanú nem lesz. Még hogy tanú, be sem jöhet a szertartásra, különben az esküvő elmarad.

Sógorom még maradt pár percet. Némán vártuk meg kint, jött is nemsokára.

– Ne haragudjatok, de már nincs idő máshova menni. Innen, az egyházból hoz két tanút az atya. Fizetni kell nekik.

Azért az esküvő megvolt, amint kiléptek a templom kapuján ott voltunk. Együtt mentünk hozzájuk ebédre. Négyen voltunk, illetve Pali bácsival öten. (Ilonka néni szakácsnő volt ebben a pillanatban, aki nem ülhet asztalhoz.) Barátságos volt a hangulat az ifjú házaspár és a majdnem tanúk között.

A fénykép csak később, egy belvárosi fotószalonban készült.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése