Az a gyilkos bagó

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Jaj, az a bagó!

Ó, dehogy akartam én bagózni! Nem volt rá pénzem és különösebb vágyakozásom sem. Mit lehet szeretni azon a büdös füstön? – kérdezgettem, választ persze senki sem adott. Miért szívod? – Csak!

Én csak a füstöt szívtam. Mindenhol, mert kevés hely volt akkor, ahol nem lehetett rágyújtani. Volt egy évfolyamtársam az egyetemen. Szinte ette a cigarettát, a legolcsóbbat persze. A hónap közepére meg már elfogyott az ösztöndíja. Akkor jött szünetekben a tarhálás: – Meg tudsz dobni egy spanglival? Tudatosan kínálta a hónap elején a nemdohányzókat. Ők nem voltak addig ügyfelei, amíg nem lettek függők. Ám tudta, hogy előbb-utóbb betörnek, s egyre többen lesznek, akiket lenyúlhat egy-egy cigire.

1955 nyaráig álltam a sarat. Nyíregyházán voltunk katonák, együtt volt az egész évfolyam. Ott pedig az ellátmányunk része volt a cigaretta. Minden napra egy 25-ös csomag koporsószeg, ahogy akkor neveztük a szinte szívhatatlan rövid cigi rudat. A filtert akkor még nem ismerték. Mezitlábas volt minden bagó, ez pedig még hatványozottan rossz is. Megkaptam én is az ellátmányt, el is adtam azonnal. Akkor támadott tudatosan és szívósan barátunk. Kellő időben tudott lecsapni mindig, nem véletlen, hiszen első osztályú pingpongos volt. Minden foglalkozás szünetében kínált. – Kóstold meg. Csak ezt az egyet. Na, még egyet.

Ő győzött. Még ott a kantinban megvettem az első doboz cigarettát. Ó nem azért, hogy elszívjam. Dehogy is. Hanem hogy visszakínáljam barátomat. Csak azért! Szent volt az elhatározás. Tartott egy napig. Másnap égette a zsebem. Önkéntelenül is oda nyúltam. Félig kivettem a dobozból egy szálat, mint aki titokban meglopja saját magát. Délután mentem ismét a kantinba, egy doboz gyufáért.

47 évig tartott, hogy gyilkoltam a tüdőmet. Tüdő-szakorvos parancsolt rám: abbahagyni azonnal. Gyógyszert írt fel, hogy segítséget kapjak. A gyógyszer nekem bevált. 2002. február nyolcadikán, délelőtt 10 órakor gyújtottam meg az utolsó cigit. Nem esett jól, azonnal eloltottam.

Ez a kép az önmagam ellen elkövetett bűnre emlékeztet, amit azért elkövetni sokszor olyan nagy élvezet volt.

Szerző: 2018. 11. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése