Életem új barátai

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Ollé Zsókával

Újra és újra előveszem ezt a képet. Már csak így láthatom a kedves volt barátomat, és nem tudom elfogadni, hogy ez az élet rendje: születünk és meghalunk. Ám most arra emlékezem, hogy ez a kép (is) egy új világot nyitott meg előttem. És mindnyájunk előtt, akik most itt vagyunk.

Mennyire tartottam ettől a lépéstől. Már 2010 szeptemberében meghívtak a Facebookra, de csak a következő év január 7-én közöltem magamról egy képet. (Pedig volt gazdag Iwiw-gyakorlatom.) Kitárulkozni a nagyvilág előtt, illik ez egy nyolcvanhoz közelítő embernek?

Aztán elkezdődött. Sok-sok eddigi ismerős jelent meg a virtuális térben. De valóságosan a közelemben voltak, beszélgethettünk, üzenhettünk egymásnak. Aztán hamar rátaláltam egy titkos oldalra. A neve: Életünk emlékei. Egyetlen ismerősöm volt rajta mindössze, Dékány Andris, egykori kedves kollégám a Magyar Rádiónál. De tudtam, én már az emlékeimből, talán az emlékeimnek is élek, itt hát a helyem. Jó helyre jöttem! Nem kaptam elutasítást, pedig nem keveset fecsegtem, de hosszú már az életem, sok-sok elmondandó és elmondható élménnyel.

Egyre gyűltek és gyűltek az ismerősök, akik közül sokan barátok lettek. Szinte törvényszerűek voltak a találkozások. Az első a Városligetben. Testet öltöttek a nevek, és remélem, nem csalódtunk egymásban. Azóta többekkel újra és újra találkozunk, s ezek jókedvű, boldog találkozások. Voltak és lesznek!

Nem említek neveket, végtelenített listát nem akarok írni. Egy, csak egy nevet, Ollé Zsókáét. Akivel 1915-ig nem volt személyen kapcsolatunk. De reagált írásaimra, üzenetet váltottunk, s kért egy könyvet, mikor megjelent a színen „A jobbágy unokája”. Megbeszéltük, az én Óbudám egyik cukrászdájában találkoztunk a Vörösvári úton. Ott, ahol majdnem ötven évvel ezelőtt szinte mindennapos vendég voltam. Zsóka nem ismerhette az akkori cukrászt, Brüll Bélát, de már ők is itt laktak ugyanabban a házban majdnem harminc éve, s ismerte a maiakat. Most már egyedül lakik itt, férje a temetőben, gyermeke külföldön. Nem, nem találkoztunk addig, pedig találkozhattunk volna. Férje gazdasági vezető volt több mezőgazdasági vállalatnál, szövetkezetnél. Én pedig a rádió agrárrovatánál dolgoztam és jártam az országot. Az agrársajtó munkatársai közül sok a volt ismerős, Zsóka sorolta is az egykori tévéseket, Major Sanyit, Pintér Jóskát és a többieket. Hirtelen sikerült összeszednünk jó néhány közös ismerőst. Aztán a szíve elvitte a férjét. Egyedül maradt, illetve társban egy nem könnyű betegséggel. De vigyáz magára, hiszen úgy szeret élni, szeret a barátokkal lenni. Rá is beszéltem, jöjjön el a nemsokára rendezendő Jégkertes találkozóra.

Ott találkoztunk ismét. Nem volt sem soványabb, sem kerekebb, mint legutóbb. – Javulsz valamit? – kérdeztem, mikor egymás mellé ültünk. – Ó, ez nem olyan, amiből javulni lehet. De élek, látod… – a mosolya fáradt volt. Együtt indultunk. Taxit fogtam, azzal mentünk Óbudára. Az Árpád híd alatt kiszálltam, jött a Hév, szaladtam is, alig búcsúztam. A taxi ment tovább. Máig fáj, hogy nem álltam meg legalább egy búcsúölelésre.

Ma is boldog vagyok, hogy bő hét éve itt lehetek köztetek, a Facebook kínálta barátok között. Éljük az életünket, van mikor boldogan, van mikor fájdalommal. Mert jönnek a hírek az Ollé Zsókákról, akiknek csak egy végső Istenhozzádot tudunk inteni. Azok, akik még kegyelmet kaptunk.

De mi itt vagyunk, itt vagyok én is, aki megírhatta, hogy életemnek része ez a legújabb, az Internet kornak nevezett időszak is.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése