Életem új barátai

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Ollé Zsókával

Újra és újra előveszem ezt a képet. Már csak így láthatom a kedves volt barátomat, és nem tudom elfogadni, hogy ez az élet rendje: születünk és meghalunk. Ám most arra emlékezem, hogy ez a kép (is) egy új világot nyitott meg előttem. És mindnyájunk előtt, akik most itt vagyunk.

Mennyire tartottam ettől a lépéstől. Már 2010 szeptemberében meghívtak a Facebookra, de csak a következő év január 7-én közöltem magamról egy képet. (Pedig volt gazdag Iwiw-gyakorlatom.) Kitárulkozni a nagyvilág előtt, illik ez egy nyolcvanhoz közelítő embernek?

Aztán elkezdődött. Sok-sok eddigi ismerős jelent meg a virtuális térben. De valóságosan a közelemben voltak, beszélgethettünk, üzenhettünk egymásnak. Aztán hamar rátaláltam egy titkos oldalra. A neve: Életünk emlékei. Egyetlen ismerősöm volt rajta mindössze, Dékány Andris, egykori kedves kollégám a Magyar Rádiónál. De tudtam, én már az emlékeimből, talán az emlékeimnek is élek, itt hát a helyem. Jó helyre jöttem! Nem kaptam elutasítást, pedig nem keveset fecsegtem, de hosszú már az életem, sok-sok elmondandó és elmondható élménnyel.

Egyre gyűltek és gyűltek az ismerősök, akik közül sokan barátok lettek. Szinte törvényszerűek voltak a találkozások. Az első a Városligetben. Testet öltöttek a nevek, és remélem, nem csalódtunk egymásban. Azóta többekkel újra és újra találkozunk, s ezek jókedvű, boldog találkozások. Voltak és lesznek!

Nem említek neveket, végtelenített listát nem akarok írni. Egy, csak egy nevet, Ollé Zsókáét. Akivel 1915-ig nem volt személyen kapcsolatunk. De reagált írásaimra, üzenetet váltottunk, s kért egy könyvet, mikor megjelent a színen „A jobbágy unokája”. Megbeszéltük, az én Óbudám egyik cukrászdájában találkoztunk a Vörösvári úton. Ott, ahol majdnem ötven évvel ezelőtt szinte mindennapos vendég voltam. Zsóka nem ismerhette az akkori cukrászt, Brüll Bélát, de már ők is itt laktak ugyanabban a házban majdnem harminc éve, s ismerte a maiakat. Most már egyedül lakik itt, férje a temetőben, gyermeke külföldön. Nem, nem találkoztunk addig, pedig találkozhattunk volna. Férje gazdasági vezető volt több mezőgazdasági vállalatnál, szövetkezetnél. Én pedig a rádió agrárrovatánál dolgoztam és jártam az országot. Az agrársajtó munkatársai közül sok a volt ismerős, Zsóka sorolta is az egykori tévéseket, Major Sanyit, Pintér Jóskát és a többieket. Hirtelen sikerült összeszednünk jó néhány közös ismerőst. Aztán a szíve elvitte a férjét. Egyedül maradt, illetve társban egy nem könnyű betegséggel. De vigyáz magára, hiszen úgy szeret élni, szeret a barátokkal lenni. Rá is beszéltem, jöjjön el a nemsokára rendezendő Jégkertes találkozóra.

Ott találkoztunk ismét. Nem volt sem soványabb, sem kerekebb, mint legutóbb. – Javulsz valamit? – kérdeztem, mikor egymás mellé ültünk. – Ó, ez nem olyan, amiből javulni lehet. De élek, látod… – a mosolya fáradt volt. Együtt indultunk. Taxit fogtam, azzal mentünk Óbudára. Az Árpád híd alatt kiszálltam, jött a Hév, szaladtam is, alig búcsúztam. A taxi ment tovább. Máig fáj, hogy nem álltam meg legalább egy búcsúölelésre.

Ma is boldog vagyok, hogy bő hét éve itt lehetek köztetek, a Facebook kínálta barátok között. Éljük az életünket, van mikor boldogan, van mikor fájdalommal. Mert jönnek a hírek az Ollé Zsókákról, akiknek csak egy végső Istenhozzádot tudunk inteni. Azok, akik még kegyelmet kaptunk.

De mi itt vagyunk, itt vagyok én is, aki megírhatta, hogy életemnek része ez a legújabb, az Internet kornak nevezett időszak is.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése