„Ha még hallásod is lenne…”

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Az énekkar Szőnyi Ferivel

Három hónapja jártam már az egyetemre, s nem találtam a helyem. Egyedül éreztem magam, hiába voltunk sokan. Nekünk, újságírószakosoknak volt külön termünk, ahol megpihenhettünk az órák között, szemináriumok előtt vagy után, de senki másnak a nagy egyetemen. Akkor még nem állt össze a csapat, hiába voltunk egy helyen sokan, nem voltunk együtt.

Egyszer szól egy fiú a magyar szakról: – Nincs kedved eljönni az énekkarba? Férfihangokat keresnek.

Volt kedvem.

Szőnyi Ferenc, fiatal operaénekes volt a Bölcsészkar énekkarának vezetője. Ő hallgatott meg. Szavai után talán menekülnöm kellett volna:

– Szép a hangod, szép bariton. Hiányzik is ez a kórusból. Ha még hallásod is lenne hozzá, az de jó lenne.

Tízből kilencen megsértődtek volna, de engem nem öntött el a pír. Én nem énekelni akartam, hanem lenni valahol, ahol jól érzem magam. Szőnyi láthatta szememben a ragaszkodást, s csak annyit mondott: próbáljuk meg. Nem mondom, hogy szólampróbán vagy akár összeéneklésnél is nem kellett miattam ismételni. De nem gyakran. Előadásokon is minden rendben volt. Pedig nem tátogtam. (Vagyis volt rész, ahol igen. Pedig nem kértek rá.)

Aztán kirándulni mentünk, a Pilisbe, a Börzsönybe, előadásra Pest közeli városokba, falvakba. Pörgött az élet, egyéb programokat igazítottam az énekkarhoz. Bár nem voltam szólamvezető, de kiközösített sem. A harmadik évfolyam kezdetén kellett elmondanom Szőnyi Ferinek: – Most egy évig nem tudok jönni, egy szerkesztőségben dolgozom gyakornokként. S mivel vidékre járok, nem szabadok a délutánjaim.

Sajnálta. S mire letelt az egy év, Szőnyi külföldre szerződött, a Bölcsész énekkar pedig egyesült a jogászokéval, s lett az ELTE énekkara, Baross Gábor vezetésével. Velük tartottam, de ez egy másik történet.

Itt a képen még a Bölcsészkaron voltunk. Ott állok a felső sorban, jobbról a negyedik. Első koncertünk a volt Piarista gimnázium egykori kápolnájában volt, amit mi hoztunk rendbe, mint első éves egyetemisták; mi takarítottuk ki, a háború óta eltelt nyolc évben nem nyúltak hozzá. Még szanaszét hevertek a véres kötszerek, elhasznált fecskendők, s minden más, ami egy hadikórház után megmaradt. Az oltár helyére épült a színpad, s lett a helyiség a Bölcsész kar kultúrterme. A hatvanas években aztán ez lett az Egyetemi Színpad. Ha kérkednék, mondhatnám: e színház első fellépői a Bölcsészkar énekkarával mi voltunk.

Szerző: 2018. 09. 09.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése