„Ha még hallásod is lenne…”

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Az énekkar Szőnyi Ferivel

Három hónapja jártam már az egyetemre, s nem találtam a helyem. Egyedül éreztem magam, hiába voltunk sokan. Nekünk, újságírószakosoknak volt külön termünk, ahol megpihenhettünk az órák között, szemináriumok előtt vagy után, de senki másnak a nagy egyetemen. Akkor még nem állt össze a csapat, hiába voltunk egy helyen sokan, nem voltunk együtt.

Egyszer szól egy fiú a magyar szakról: – Nincs kedved eljönni az énekkarba? Férfihangokat keresnek.

Volt kedvem.

Szőnyi Ferenc, fiatal operaénekes volt a Bölcsészkar énekkarának vezetője. Ő hallgatott meg. Szavai után talán menekülnöm kellett volna:

– Szép a hangod, szép bariton. Hiányzik is ez a kórusból. Ha még hallásod is lenne hozzá, az de jó lenne.

Tízből kilencen megsértődtek volna, de engem nem öntött el a pír. Én nem énekelni akartam, hanem lenni valahol, ahol jól érzem magam. Szőnyi láthatta szememben a ragaszkodást, s csak annyit mondott: próbáljuk meg. Nem mondom, hogy szólampróbán vagy akár összeéneklésnél is nem kellett miattam ismételni. De nem gyakran. Előadásokon is minden rendben volt. Pedig nem tátogtam. (Vagyis volt rész, ahol igen. Pedig nem kértek rá.)

Aztán kirándulni mentünk, a Pilisbe, a Börzsönybe, előadásra Pest közeli városokba, falvakba. Pörgött az élet, egyéb programokat igazítottam az énekkarhoz. Bár nem voltam szólamvezető, de kiközösített sem. A harmadik évfolyam kezdetén kellett elmondanom Szőnyi Ferinek: – Most egy évig nem tudok jönni, egy szerkesztőségben dolgozom gyakornokként. S mivel vidékre járok, nem szabadok a délutánjaim.

Sajnálta. S mire letelt az egy év, Szőnyi külföldre szerződött, a Bölcsész énekkar pedig egyesült a jogászokéval, s lett az ELTE énekkara, Baross Gábor vezetésével. Velük tartottam, de ez egy másik történet.

Itt a képen még a Bölcsészkaron voltunk. Ott állok a felső sorban, jobbról a negyedik. Első koncertünk a volt Piarista gimnázium egykori kápolnájában volt, amit mi hoztunk rendbe, mint első éves egyetemisták; mi takarítottuk ki, a háború óta eltelt nyolc évben nem nyúltak hozzá. Még szanaszét hevertek a véres kötszerek, elhasznált fecskendők, s minden más, ami egy hadikórház után megmaradt. Az oltár helyére épült a színpad, s lett a helyiség a Bölcsész kar kultúrterme. A hatvanas években aztán ez lett az Egyetemi Színpad. Ha kérkednék, mondhatnám: e színház első fellépői a Bölcsészkar énekkarával mi voltunk.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése