Az utolsó utazás

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Az utolsó utazás

Ó, mennyire szerettünk utazni! Megismerni Európát, majd kilépni Ázsiába, megkóstolni Afrikát. Mindezt külön-külön. Együtt csak Kairóban és ezen az utolsó úton voltunk. Én mindig kaptam vagy kijártam valamilyen utazási lehetőséget, oda Verát nem vihettem. Ő pedig végig arra gyűjtött, hogy egy évben egyszer elmehessen valahova. IBUSZ-szal. Nagyon jó barátságot alakított ki az idegenforgalmat akkor megtestesítő intézménnyel, sok barátja volt, s őt már tiszteletbeli Ibuszosnak tekintették.

1984 nyarára merészkedtem beutalót kérni egy finnországi csereüdülésre. Több évtizede folyt már ez a csereakció a Finn- és a Magyar Rádió között, de nekem, mint szakszervezeti „funkcinak” nem illett mások elől elfoglalni a helyet. Éppen akkor, 1984-ben szűnt meg titkári funkcióm, már nem volt összeférhetetlen az utazás igénybevétele. Januárban jelentkezem a június végi programra.

Február közepén megállapították: Vera rákos beteg, agresszív daganat van a mellében. Műteni kellene, de most nem lehet, mert gyulladásban van. Aztán minden hónapban megjelent valami más betegség is, hiszen nem működött az immunrendszere.

– Lemondjam Helsinkit, Vera? Még most megtehetem.

– Megbolondultál? Még egy évet adtak az orvosok, csak pár hónap telt el. Te itthon maradhatsz, én utazom!

Leningrádig repültünk, onnan vonattal Helsinkibe. Fárasztó nap volt, aznap este részt vettünk egy hajókiránduláson, egy közeli szigetre. Akkor készült ez a fénykép. Jött az este, a gyötrelmes éjszaka. A gerincével már otthon szenvedett. Puha-pihe ágy, nyilván kedveskedni akartak nekünk. Csak éppen feküdni nem képes rajta egy gerincsérült ember. Tudtuk, csak nem vallottuk be egymásnak, a daganat már áttétes, a csontozatot támadja. Egy órás kínlódás után megágyaztam Verának a földön, így legalább keményen feküdt, aludt is néhány órát. Másnap autóbusszal indultunk a félsziget nyugati csücskén fekvő Turkuba.  Tíz napot töltünk egy szigeten, fürdés, szauna, pihenés. Vera jobban van, reggelizni nem jön, ilyenkor tud aludni egy kicsit a bungalóban.

Három nap után szedelőzködünk. Szedjétek össze a legszükségesebbeket, mondja Bea lányunknak, aki velünk jött, s nekem. – Megyünk Stockholmba. Tudtam a tervről, ott lakik az IBUSZ kiküldöttje, Kardos András és családja, várnak bennünket. De reméltem, egyre gyengülő állapotban nem vállalja.

Nem lehetett visszatartani. Busszal mentünk be Turkuba, turista jegyet vettünk a délután induló egyik kompra, addig csatangoltunk a városban.

Nagy tömeg várt a kompra. Ahogy kikötött, leengedték a gyalogoshidat, a tömeg rohamot intézett a komp ellen. A két lányt próbáltam védeni az emberáradattól, miközben lassan haladtunk mi is. Vitt magával a tömeg. A nagy teremben sorban az üléssorok, mint a moziban. Keresek valahol három ülőhelyet egymás mellett, s ha látok is, mire odaérünk, már elfoglalja más. Előbb Verát ültetem le, majd három sorral arrébb Beának sikerül megszereznem még egy ülőhelyet. Nekem már nem jutott. Nem baj, lesz valahogy. Az ülések kényelmetlenek, Vera szenved. Oda állok mögé, mit segíthetek? Sokat nem. Lehajtjuk az ülést, fél fekvésben talán jobb. 10 órás út, közben egy éjszaka.

Legtöbbet kint vagyok a külső fedélzeten. Csodálatos világ, Sziget szigetet ér. Mindegyik egy vagy több bungaló, ház, villa, palota. Gazdag világ.

Megtörve érkezünk, vár bennünket Kardos Bandi. Segít Verának. Otthon náluk pihenhetünk. De délután már a városban kódorgunk. Ilyenkor nem érzi feleségem a fájdalmat.

A visszaúton tapasztaltabbak vagyunk. Egy kabint bérelünk, de csak két ágyas van. Nem baj, a lényeg, hogy Vera pihenni tudjon.

Végül is nagyon szép utazás volt. Ketten tudtuk csak, hogy az utolsó.

Otthon hétről hétre romlott az asszony állapota. Szeptember elejéig még lejárt a trafikba, a végén a vásárlónak magának kellett levenni az árut a magasabb polcról, Vera már nem bírta odaemelni a kezét. Szeptember elején megroppant a gerince. Ezután már csak egyszer látta a boltot az utcáról, amint taxival jöttünk haza a kemoterápiáról. Áprilisban már a tüdőben is megjelent a daganat. – Egy hónap – mondja az orvos. Akkor már hónapok óta betegápoló voltam, állandóan mellette. Jött május vége, és 25-én, egy vasárnap este bekövetkezett a vég.

Most, hogy elővettem ezt a képet, rájövök: nemcsak az utazás volt számára utolsó. A kép maga is az. Az utolsó fénykép feleségemről, született Mojzes Veráról.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése