Boncolás nem szükséges

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A temetés

Pontosan egy héttel Mojzes Vera és Bán Béla esküvője után, 1957. június 22-én mentőautó jelent meg a Jókai tér 1. számú ház előtt. Vera gyorsan a mentősök elé sietett. Hordágyra tették a beteg asszonyt, aki egy hosszú tekintettel búcsúzott el élete egy szeletének helyszínétől, a szedett-vetett bútorokkal berendezett lakástól, amiért öt évig dolgozott, hogy meg tudjanak fizetni mindenkit, aki képes volt lakássá minősíteni az egykori üzlethelyiséget és aki kész volt kiutalni azt számukra. Nem volt idő nosztalgiázni, már tolták is rá a fekvőhordágyat az állványra a kisbuszban. A mellette lévő ülőhelyen helyezkedett el a lánya, Vera, aki végigkíséri az utazáson és hátralévő életén.

Csehszlovákiában élő testvére, Paula rendezte el a hivatalosságokat, hogy a beteg hazatérhessen szülőföldjére, ami még magyar volt, mikor megszületett, de mostanra (másodszor is) szlovákká lett.

A szobi vasúti híd tövénél állt meg a magyar mentőautó. Szlovák kollégái már integettek is a túloldalról, s indultak fel a hídra. A magyarok szintén, nyomukban Vera. Középen, a képzeletbeli határnál egymás mellé tették a hordágyakat, gondosan átemelték a beteget, csupán addig maradtak, amíg a magyar mentősök átadták a papírokat, benne mindent, ami a betegségre vonatkozik. És főleg a gyógyszerlistát, amit államközi egyezmény szabályoz, s amire Paula bő egy hónapot várt. Odaát leértek a hídról, Paula köszöntötte őket. Aztán indultak Vágselyére, ahol külön szobában tudják elhelyezni a beteget és kísérőjét. Nagy a pályamesteri lakás.

Elhelyezkedtek, és elkezdődött a borzalom 53 napja. Aki ápolt  már el a végsőkig az életet – az utolsó néhány napban ugyan már tudatlanul – szorító rákos beteget, az tudja, csak az ismerheti, min ment keresztül beteg és ápolója. 53 nap után kapott kegyelmet a beteg asszony. Hajnal volt, mikor a mellette lévő ágyban zilálva, levegőt keresve megemelkedett a beteg, majd visszahanyatlott. Mire lánya kiugrott az ágyból, azt megkerülve anyja mellé állt, hogy segítsen, Koczmann Mária, egykori Mojzes Jánosné, majd, mindaddig a napig Szabó Pálné halott volt.

Jöttek a mosdató, öltöztető asszonyok falusi szokás szerint. Elvégezték dolgukat. A koporsót már napokkal előbb leszállították, elővették a raktárból, elkészítették a halott végső nyughelyét. Mire az orvos jelentésére („Boncolás nem szükséges”) jött a halottszállító autó, már a koporsót tették fel rá, hogy átvigye a szomszédos községbe, Tornócra. A szülőház első szobájában ravatalozták fel.

Eközben Vera táviratozott nekem, amit aznap délután megkaptam. Indultam a Nyugatiba, megvettem a jegyet (az útlevelet közben beszereztem), s másnap indultam a határon túlra.

Meggyötört fiatalasszony fogadott. Összefüggően nem tudott beszélni, fulladozott a könnyektől. Nem kérdeztem, rá bíztam. Csak később állt össze az az 53 nap. Különösen az utolsó három hét, mikor naponta három morfiumadag sem takarta el a haldokló mérhetetlen fájdalmát. Mivel azonban a helyi körorvos, Zimmermann doktor napközben nem mehetett hozzájuk – minden szabályt felrúgva –, lányának kellett vénásan beadni a morfiumot.

A temetés rendben lezajlott. A kép a tornóci faluvégén álló kicsi ház udvarán készült, itt ravatalozták fel, itt búcsúztatta a helyi plébános, s az ő vezetésével vonult a gyászmenet a temetőig.

Vera a szertartás közben, a temetőben vesztette el józan tudatát. Akkor gyűlt össze az elmúlt néhány hónap testet-lelket tipró megpróbáltatása. Ha nem fogom erősen, ha nem állok mellette, a sírgödörbe lép. Órákkal később tért magához, mikor már a temetés költségeinek megosztásról folyt a vita a szomszédos város, Vágselye pályamesteri lakásában, ahol a szerény halotti tort tartották a nagymama, valamint a testvérek és családjuk jelenlétében.

Csak szeptember elején jöttünk haza Budapestre, hogy itt legyek az utolsó egyetemi évem kezdetén.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése