Jeszenovics Albert

A református gyülekezet főgondnoka

Csomakőrös

– Egy vagyok közülük a munkában – jellemzi viszonyát vállalkozása munkatársaival. Velük dolgozom, ugyanazt csinálom, amit ők. Ahogy telik a nap, amelynek nagyobb részét társaságában töltöm, mind kevésbé van rá szükség, hogy bebizonyosodjon: nem alap nélkül való, amit állít. Reggel, amikor Bende Tamás tiszteletes úrnál beszélgetünk, betoppan egy percre. Váltanak pár szót, és siet is tovább. Annak a délelőttnek a további stációin is fel-fel tűnik. Végül pedig terepjárójába invitál, a hegyek magasából akarja megmutatni milyen szép az ő szülőföldje.

Mind a négy kerekével belekapaszkodik az emelkedőbe az Opel. Öcsi – mindenki így hívja, aki ismeri – rutinból veszi a kanyarokat a szerpentinen.

– Építőipari cégem van – mondja, amikor megkérdezem, honnan hiányzik most a negyedik munkáskéz. – Édesapám örökébe léptem egy évtizede. Sajnos ő nagyon korán meghalt. Síremlékek készítésével is foglalkoztunk. A csiszolóportól kapott szilikózist, az vitte el.

Jeszenovics Albert nagyon sokoldalú ember. Mielőtt átvette az ipart, könyvelőként dolgozott egy fuvarozási cégnél. Járművek munkáját irányította. Olyan buszok utazásait szervezte, amelyek Nyugat-Európába jártak. Szerette a munkáját, jól keresett, háromszor annyit, mint egy buszsofőr. Egy baj volt, nem szeretett egyhelyben ülni, változatosságra vágyott. Így jött a döntés, hogy beáll a családi vállalkozásba. Egyébként is megvolt a vonzalma a két kézzel megalkotható dolgokhoz.

– Fafaragó iskolát is végeztem Sepsiszentgyörgyben – avat be egy olyan készségébe, amelyre születni kell, és fejleszteni lehet. – Lakitelken egy kiállításon sikerrel mutattam be a munkámat.

A famunka alapanyaga Székelyföldnek ezen a részén erdők formájában körülveszi az itt élőt. Közben felérünk Kommandóra, a környék fölé magasodó hegyek egyik kis falujába. Keserű szavak hangzanak el a bezárt fűrésztelepről, a beszükült életlehetőségekről az egyébként mindig mosolygó és vidám alaptermészetű Jeszenovics Albert szájából. A falun túl azonban vár a panoráma. Igaz, csak Zágont látjuk, mert a gyorsan növő fenyők eltakarták Papolcot és Csomakőröst. Alighanem ő maga is régebben járhatott erre. Így legalább van lehetősége a falu életéről mesélni.

– Bende Tamás tiszteletes úr ideérkezése után nagyon hamar kiderült számomra, hogy Csomakőrösön ugyanolyan dolgokat találunk problémásnak, és a lehetséges fejlesztések irányát is egyképpen látjuk. Településünk képe ma már méltó ahhoz a történelmi hagyományhoz, amelyet egyházunk ápol.

Csomakőrös nem nagy település, de szemben más vidékek szomorú elvándorlási statisztikáival, itt az utóbbi évek mindegyikében épült új ház, sőt, volt, amikor három. Jeszenovics Albertet bokros teendői nem akadályozzák meg abban, hogy tevékenyen részt vegyen a falu arculatának formálásában. Az egyházi testület, amelyet vezet, minden tekintetben támogatja lelkipásztoruk ilyen irányú törekvéseit. A sok terv közül egy, kapcsolat kiépítés egy anyaországi községgel. Már a faluhoz közeli lejtőkön csikorog kerekünk alatt a kavics, amikor elmeséli miként találták meg a lehetőséget.

– Városunk, Kovászna már régebben testvértelepülés kapcsolatokat ápol Csengerrel. Amikor itt járt a küldöttségük, köztük volt Kanyó Imre, a velük szomszédos Porcsalma polgármestere. Szóba került az ügy, akkor el is határoztuk mindkét oldalról a részletek kidolgozását és a megállapodás megkötését. Azt hiszem hamarosan sort is kerítünk arra a találkozóra, ahol pontot teszünk a megbeszélések végére.

A hegyekben tett emlékezetes kirándulás végén Jeszenovics Albert a házába invitál. A teleknek az épület mögötti részén a vállalkozásához és munkájához kapcsolódó eszközök állnak. A falon egy tábla, amely ékes bizonyítéka az anyaországgal való gyümölcsöző kapcsolatnak. Egy több mint ötmillió forint értékben elnyert pályázat, melyet cége fejlesztésére fordíthatott. Van közöttük egy porelszívó berendezés síremlék csiszoláshoz… “Ha édesapám használhatta volna, ma is élne”, mondja, és elszomorodik egy pillanatra.

Az épület és a tágas udvar stílusában belesimul az utca házainak sorába, a belső viszont a legmodernebb felfogást és kényelmet tükrözi. Néhány perccel előzi meg érkezésünk családjának többi tagjáét. Mária asszony Zágonban tanít a Mikes Kelemen nevét viselő iskolában. 2005 óta házasok. Bemutatkoznak a rá egy évre született leányikrek, Adrienn és Bernadett. Egy nagyon öntudatos kézszorítást kapok a hatéves Albert Zoárdtól.

Beszélgetésünk végeztével a Jeszenovics család teljes létszámban felsorakozik székelykapujuk íve alá. A míves faragások fölött egy mondat, amely hitelesen jellemzi vendéglátómat és ott látható szerettei arcán is: “Kapunk nyitva, szívünk még inkább”

Szerző: 2018. 09. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése