Dávid Balázs

Falufelelős

Marosjára

szszb 29. és Dávid Balázs IMG_0628 300.jpgSétáljunk egyet a faluban, invitálom. Egy kicsit értetlenül néz, de érdeklődő mosolygása nem változik. Azt gondolhatja, Demecser nem falu, hanem város. Köröttünk kavarog a Káposztás Napok forgataga. Kiss Gyula polgármester egy csendes kis félereszbe vezetett bennünket beszélgetni. A nyírségi város erdélyi testvértelepülésének első emberével magunkra hagy. Igen, Járán, folytatom, hátha mégis sikerül arcára csalnom a meglepődést. Jövünk Szedres felől, a dombról már látszik az egész falu, közepén a református templommal. Aztán lehajtunk, a sarkon lakik Csók Sándor… Onnan nem messze a kereszteződésben a bolt, meg egy kocsma.

– És a tejbegyüjtő – folytatja. – Ha ott balra kanyarodik, a Fő utca 292-ben lakom én. Látom járt nálunk – teszi hozzá. Ezeket a székelyeket nem lehet kihozni a sodrukból, gondolom, és mondom is.

– Magyar vagyok én, Maros megyében kevés a székely – tisztázza, és átveszi a kezdeményezést, én lepődök meg a folytatástól. – Nálunk akkor lesz valakiből székely, ha legurít négy felest.

Kolcsár Gyula gernyeszegi polgármesterrel jártuk be nyáron a környékbeli falvakat, innen a “helyismeretem”. A falufelelős akkor nem volt otthon, de most módja van magáról is, Járáról is több információt megosztani velem.

– Ha Ceausescu még egy két évig húzza, nem ússzuk meg a falurombolást – tekint vissza a negyedszázaddal ezelőtti időkbe. – 1200 lélek lakta akkor a falut, ma négyszáznál alig vagyunk többen. Annyira biztosnak tűnt a vész, hogy a többiek elvándoroltak. Nagy részük a Zsil völgyébe.

Dávid Balázs három éve falufelelős. Magyarországi viszonyok között elöljárónak titulálnánk. A rendszerváltás előtt a közös tanácsok idején volt hasonló szisztéma. 1957-ben született. Édesapja a “kollektívban”, azaz a tsz-ben dolgozott. Ő maga felcseperedvén géplakatos szakmát szerzett, és több mint két évtizedig járt be Marosvásárhelyre a Constructorul nevű üzembe dolgozni. Az idők változását érzékelhette abból, hogy előbb a gyári buszjárat szűnt meg, amely reggelente körbe ment a környék falvain és összeszedte a dolgozókat, később már csak a vonat maradt, amelyhez viszont le kellett jutni Körtvélyfájára. Kora hajnaltól késő estig tartott egy-egy nap. Végül pedig, a diktatúra bukása után nem sokkal, már az üzem se volt. Következett Dávid Balázs egyéni rendszerváltása.

– Volt egy fejős tehenem, öt üszőm, és egy pár lovam – ismerteti az akkori nem éppen bíztató gazdasági leltár “vezető tételeit”. Ennyiből is látszik azonban, hogy a gazdálkodás mindig ott volt tartalékban, jövedelem kiegészítésnek. Ez ráadásul módot nyújtott a szülői hagyomány átörökítéséhez is. Mára szerencsére szebb számokat mondhat, mégis azzal folytatja, ami nem változott.

– A pár ló most is megvan – mondja. Biztosan a szívéhez nőhettek a derék állatok. Hirtelen meg se tudja mondani a korukat, hitetlenkedve számolgat, aztán inkább a többivel folytatja. – Ma tizennyolc tehenet fejek, és van 250 anyajuhom.

Gyarapodtak a megművelt területek is. Vásárlás, bérlet növelte a legelőket, szántókat. A nyáron a dombtetőn egy hatalmas meggyfa alól tekintettünk vissza a falura. Csodálkoztam, hogy az előttünk levő táblában szálkás a búzakalász, mert mifelénk mindenütt tar búzát termesztenek.

– Meg is enné a vaddisznó – tudom meg Demecserben az erdélyi búzatermesztés egyik nagyon praktikus titkát.

Dávid Balázs megérezte, miként lehet élni és boldogulni a sötét esztendők után Erdélyre köszöntött új időkben. Faluja közéletében elejétől fogva részt vett. Tagja volt a földkiadó bizottságnak, a legeltetési bizottságnak.

– Ha jót nem tudtam csinálni, rosszat sem erőst… – szerénykedik, amikor megkérdezem, mi vezetett ahhoz, hogy elnyerje a falufelelősi posztot. Sok minden eldől azon a sarkon, ahol a bolt, a kocsma, és a tejbegyűjtő van. Lehet napszámost fogadni, megbeszélni milyen gond szorítja a helybélieket. Most éppen a vízvezeték megvalósítása a legfontosabb, mert lajtos kocsival hordják a vizet Körtvélyfájáról. Sorol más dolgokat is, amelyek örömtelibbek.

– A közelmúltban tartottuk a templombúcsút, amely megkoronázta a szent hely felújítását. Nekem különösen fontos ez, mert istenfélő katolikus ember vagyok. Mi kevesebben vagyunk, mint a reformátusok. Itt van most a küldöttségünkkel mindkét pap is.

Beszélgetésünk végeztével elindulunk megkeresni a társakat. A város polgármestere, mintha csak érezte volna, hogy ismét szükség van egy kis kalauzolásra, mellettünk terem. Már ketten mesélik, hogy nemrég demecseriek voltak vendégségben a Marosjárai Szilvanapon. Együttműködésük eredményeként jelentős mennyiségű erdélyi juhsajt kerül nyírségi asztalokra.

A román rendszámú kisbusz mellett találjuk a többieket. A marosjárai magyarokat, köztük egy csángóföldről származót, a katolikus papot, Pálkou Augusztint.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése