Dávid Balázs

Falufelelős

Marosjára

Sétáljunk egyet a faluban, invitálom. Egy kicsit értetlenül néz, de érdeklődő mosolygása nem változik. Azt gondolhatja, Demecser nem falu, hanem város. Köröttünk kavarog a Káposztás Napok forgataga. Kiss Gyula polgármester egy csendes kis félereszbe vezetett bennünket beszélgetni. A nyírségi város erdélyi testvértelepülésének első emberével magunkra hagy. Igen, Járán, folytatom, hátha mégis sikerül arcára csalnom a meglepődést. Jövünk Szedres felől, a dombról már látszik az egész falu, közepén a református templommal. Aztán lehajtunk, a sarkon lakik Csók Sándor… Onnan nem messze a kereszteződésben a bolt, meg egy kocsma.

– És a tejbegyüjtő – folytatja. – Ha ott balra kanyarodik, a Fő utca 292-ben lakom én. Látom járt nálunk – teszi hozzá. Ezeket a székelyeket nem lehet kihozni a sodrukból, gondolom, és mondom is.

– Magyar vagyok én, Maros megyében kevés a székely – tisztázza, és átveszi a kezdeményezést, én lepődök meg a folytatástól. – Nálunk akkor lesz valakiből székely, ha legurít négy felest.

Kolcsár Gyula gernyeszegi polgármesterrel jártuk be nyáron a környékbeli falvakat, innen a “helyismeretem”. A falufelelős akkor nem volt otthon, de most módja van magáról is, Járáról is több információt megosztani velem.

– Ha Ceausescu még egy két évig húzza, nem ússzuk meg a falurombolást – tekint vissza a negyedszázaddal ezelőtti időkbe. – 1200 lélek lakta akkor a falut, ma négyszáznál alig vagyunk többen. Annyira biztosnak tűnt a vész, hogy a többiek elvándoroltak. Nagy részük a Zsil völgyébe.

Dávid Balázs három éve falufelelős. Magyarországi viszonyok között elöljárónak titulálnánk. A rendszerváltás előtt a közös tanácsok idején volt hasonló szisztéma. 1957-ben született. Édesapja a “kollektívban”, azaz a tsz-ben dolgozott. Ő maga felcseperedvén géplakatos szakmát szerzett, és több mint két évtizedig járt be Marosvásárhelyre a Constructorul nevű üzembe dolgozni. Az idők változását érzékelhette abból, hogy előbb a gyári buszjárat szűnt meg, amely reggelente körbe ment a környék falvain és összeszedte a dolgozókat, később már csak a vonat maradt, amelyhez viszont le kellett jutni Körtvélyfájára. Kora hajnaltól késő estig tartott egy-egy nap. Végül pedig, a diktatúra bukása után nem sokkal, már az üzem se volt. Következett Dávid Balázs egyéni rendszerváltása.

– Volt egy fejős tehenem, öt üszőm, és egy pár lovam – ismerteti az akkori nem éppen bíztató gazdasági leltár “vezető tételeit”. Ennyiből is látszik azonban, hogy a gazdálkodás mindig ott volt tartalékban, jövedelem kiegészítésnek. Ez ráadásul módot nyújtott a szülői hagyomány átörökítéséhez is. Mára szerencsére szebb számokat mondhat, mégis azzal folytatja, ami nem változott.

– A pár ló most is megvan – mondja. Biztosan a szívéhez nőhettek a derék állatok. Hirtelen meg se tudja mondani a korukat, hitetlenkedve számolgat, aztán inkább a többivel folytatja. – Ma tizennyolc tehenet fejek, és van 250 anyajuhom.

Gyarapodtak a megművelt területek is. Vásárlás, bérlet növelte a legelőket, szántókat. A nyáron a dombtetőn egy hatalmas meggyfa alól tekintettünk vissza a falura. Csodálkoztam, hogy az előttünk levő táblában szálkás a búzakalász, mert mifelénk mindenütt tar búzát termesztenek.

– Meg is enné a vaddisznó – tudom meg Demecserben az erdélyi búzatermesztés egyik nagyon praktikus titkát.

Dávid Balázs megérezte, miként lehet élni és boldogulni a sötét esztendők után Erdélyre köszöntött új időkben. Faluja közéletében elejétől fogva részt vett. Tagja volt a földkiadó bizottságnak, a legeltetési bizottságnak.

– Ha jót nem tudtam csinálni, rosszat sem erőst… – szerénykedik, amikor megkérdezem, mi vezetett ahhoz, hogy elnyerje a falufelelősi posztot. Sok minden eldől azon a sarkon, ahol a bolt, a kocsma, és a tejbegyűjtő van. Lehet napszámost fogadni, megbeszélni milyen gond szorítja a helybélieket. Most éppen a vízvezeték megvalósítása a legfontosabb, mert lajtos kocsival hordják a vizet Körtvélyfájáról. Sorol más dolgokat is, amelyek örömtelibbek.

– A közelmúltban tartottuk a templombúcsút, amely megkoronázta a szent hely felújítását. Nekem különösen fontos ez, mert istenfélő katolikus ember vagyok. Mi kevesebben vagyunk, mint a reformátusok. Itt van most a küldöttségünkkel mindkét pap is.

Beszélgetésünk végeztével elindulunk megkeresni a társakat. A város polgármestere, mintha csak érezte volna, hogy ismét szükség van egy kis kalauzolásra, mellettünk terem. Már ketten mesélik, hogy nemrég demecseriek voltak vendégségben a Marosjárai Szilvanapon. Együttműködésük eredményeként jelentős mennyiségű erdélyi juhsajt kerül nyírségi asztalokra.

A román rendszámú kisbusz mellett találjuk a többieket. A marosjárai magyarokat, köztük egy csángóföldről származót, a katolikus papot, Pálkou Augusztint.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése