Csáki Gedeon

Református lelkész

Piskolt
E fiúból pap lesz, akárki meglássa – idézi Arany Jánost. Stílusosan szólva a családi körből szakítom ki ezen az újév-közeli délutánon. A parókia halljának sarkában karácsonyfa várja a Vízkeresztet. A feleség előbb egy kisebb, majd egy nagyobb kamaszlány téli öltözetén igazít utolsót, mielőtt útjára bocsátaná őket, aztán ketten maradunk. A nagytiszteletű úr folytatja, amibe belekezdett.

– Igen, én már kora gyermekkoromra is úgy emlékszem, hogy nem tudtam elképzelni az életemet másként, mint ezen a pályán. 1973-ban születtem Mikolán. Szatmárnémetiben érettségiztem a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ezt követően Kolozsvárra vezetett az utam, ahol beteljesedhetett az álmom, megkezdhettem tanulmányaimat a teológián.

A pályaív pillérei között mozaikszerűen villannak fel azok az epizódok, amelyek emberi és lelkészi kiteljesedését elősegítették. Egy nyár 16 esztendős korából, amikor három hónapot az apja mellett dolgozott. Kemény hajtás reggel héttől délután hatig… Este pedig, amikor fáradtan hazatértek, édesapját várta ház körüli munka, a jószág gondozása. A forradalom előtti idők minden napjának képe rémálomként él mindenkiben, így Csáki Gedeonban is. A sorbaállások a városban, az áramszünetek, a gyertyavilágos esték… Aztán később, már teológus korában, legáció és megrázó emlék Szatmárnémeti Kültelek nevű részén. Úrvacsoraosztás egy öregotthonban.

– A magukra maradt idős emberek között úgy éreztem, próbatétel ez. Megerősített az élmény hitben és elszántságban egyaránt.

Az életút további történeteit hallgatva úgy érzem szükség is volt minderre. Csáki Gedeon történelmünknek azokban az esztendeiben közeledett tanulmányai befejezéséhez, amikor nagyon sok helyen, esetenként több ezer lelket számláló gyülekezetekben nem szolgált lelkész. A helyzet enyhítése céljából olyan döntés született, hogy a teológushallgatókat a negyedik tanulmányi évüktől exmittusi státuszban egy-egy ilyen lelkészt nélkülöző gyülekezethez, helyeztek ki.

– Gyakorlatilag parókus lelkészek voltunk – tárja fel akkori küldetésük célját. – Így kerültem én Máramarosba az utolsó éveimben. Nagyon szép emlékeket őrzök a nagy múltú, de szerény jelenű Tiszahosszúmezőn eltöltött időkből, és máig visszajárunk a családdal, a gyülekezettel, vendégeinkkel. Ha csak tehetjük, elindulunk. Fiataljainkkal eljutottunk már Székelyföldre, a Kelemen havasokba, Debrecenbe, Nyíregyházára. Emlékezetes közös kirándulásunk testvértelepülésünkön, a határ másik oldalán fekvő Piricsén élő barátainkkal.

Máramaros után Gálospetribe vezetett Csáki Gedeon útja. 1996-tól 2001-ig szolgált az ottani gyülekezetben. Piskoltra 2001. június elsejével jött át. Meggyökereztek. A család azóta három gyermekkel, a 13 éves Lillával, a 11 éves Gedeonnal, és a 8 éves Pannával gyarapodott. Balogh Sándor, az elődje kevés híján fél évszázadig volt az itteni gyülekezet lelkésze. Nagy respektusnak örvendő személyiség, az egyházmegye esperességéig vitte. Megtiszteltetés volt átvenni a helyét, és egyúttal felelősség. Úgy gondolom, hogy különösen az első években, kimondva, ki nem mondva gyakori lehetett az összehasonlítás.

– Ez természetesen elkerülhetetlen, de nagyon hamar elfogadtuk egymást. – Egy pillanatra megáll, kintről ajtócsapódás hangja szüremlik be. – Valaki meghalt a gyülekezetből. Megnézem, kinek harangoznak – mondja komor arccal. Vált néhány szót a vendéggel, aztán folytatjuk a beszélgetést.

Visszakanyarodunk egy tíz évvel ezelőtti eseményhez, a külhoni magyarok állampolgárságáról rendezett gyászos emlékű magyarországi szavazáshoz. Határon túli lelkészeket hívtak meg akkor hazai gyülekezetek, így került Csáki Gedeon Budapestre, a VIII. Kerületbe, Külső-Józsefváros gyülekezetének szószékére. Az eredmény fájó seb maradt, de még annál fájdalmasabb, hogy számos lelkész akkori missziójának nem volt folytatása. Piskolt és Külső-Józsefváros kapcsolata azonban nem szakadt meg, nagyon is élő maradt. Az egyházközség tavalyi Március 15-i ünnepi istentiszteletén Csáki Gedeon hirdetett igét. A Bibliát idézve is hangsúlyos volt hazaszeretete, Petőfi soraival folytatva még inkább: “Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek?”

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése