Kovács Sándor

Református lelkész

Egri 

Édesapámtól a nemzetem iránti szeretet, édesanyámtól a hitet kaptam örökül – tárja elém, milyen gazdag útravalóval vágott neki az életnek. – A hepe-hupás vén Szilágyból származom – idézi Ady sorait. – Szilágyzoványban születtem 1954. november hatodikán.

A virágokkal gazdagon ékesített parókián beszélgetünk. Az épületbe árnyas szőlőlugason keresztül visz az út. A vastag, erős tőkéket látva, meg is kérdezem, az előd ültette? Nem, a Tiszteletes Úré és az édesapjáé az érdem. Rögtön ki is derül, negyedszázada kerültek  földbe a vesszők, így hát azóta áll a gyülekezet élén Kovács Sándor.

–  A síksághoz nem szokik hozzá a szemem, de Egrit megszerettem, és a hívekkel elfogadtuk egymást. Máramarosban, Hargitában, ahol ifjúsági táboraink vannak, akad lehetőségem hegyeket látni. Feltöltődve, élményekkel gazdagon térünk haza mindannyiszor az ott töltött napok után.

Kovács Sándor szülőföldje – öt-hat további faluval együtt – magyar sziget. Ahogy mondja, még most is hadilábon áll a románnal.

Beszélgetésünk egy pillanatra megszakad. A tiszteletes úr felesége, Kovács-Balogh Ildikó lép be kezében tálca, gőzölgő kávéval. A parókia hátsó traktusában a Nőszövetség helyi tagjaival éppen csigát csinálnak egy közelgő lakodalom lakomájához. Vendéglátóm itt ragadja meg az alkalmat, hogy gyermekeiről is szót ejtsen.

 –  A nagyobbik fiam, Mátyás, ’81-ben született. Követett a pályán, a közeli Sándorhomok lelkésze. Három gyermekük van: Bence, Ágoston, és Zalán.  A kisebbik fiam, Sándor négy évvel fiatalabb. Ő repülőgépész, Budapesten él.

Kovács Sándor Kolozsvárott, a Protestáns Teológián végzett, és 1980-ban a szatmári Láncos Templomban kezdte a pályát. Az egykori segédlelkész ma a Szatmári Egyházmegye esperese.

A nagy ívű pályának, miként azt a bevezetőben említettük, huzamos része Egrihez kötődik.

–  Az a küldetésem, hogy az embereket Istenhez elvezessem – fogalmazza meg lelkipásztori hitvallását Kovács Sándor. – Jó magyar parasztemberekkel egy jó magyar parasztember gyermeke szót kell, értsen. Ez a negyedszázad, most már bízvást elmondhatom, kölcsönös megértésben telt el. Olyan még sohasem fordult elő, hogy a gyülekezet ment el. Én meg itt vagyok.

Itt van, de másutt is szolgált. Két évtizedig börtönlelkészként dolgozott megtévedt emberek lelkipásztoraként a megyeszékhely büntetés-végrehajtási intézetében. Embert próbáló, de mégis szép feladat. „

–  Két fiam van, az egyiket ismerem, a másikat még nem is láttam – idézi fel az egyik elítélt szavait, megrendítő történetét. – Az árvaházból vittem be hozzá a gyermekét.

Kovács Sándort a közelmúltban a határ másik oldalán a garbolci templom alapos renoválás utáni felszentelésén láttam. Ha egy évvel korábban Szamosszegen jártam volna, az ottani református templomban is hallhattam volna szájából az igét. Ami pedig még ennél is fontosabb, tanúja lehettem volna, amint Gergely Lajos polgármester előtt állampolgári esküt tesz.

A település templomában büszkén visz körbe. A XV. századi falak formáit, köveit hozzáértő kezek újították fel. A számtábláról olyan történet jut eszébe, amely egy anyaországbeli magyarnak megrendítő erejű. 1940. szeptember 5-én a bevonuló magyar csapatok zászlót ajándékoztak a gyülekezetnek. „Gondoskodik rólunk a mi szabadítónk Istene” áll rajta arany betűkkel a felirat. A hadiszerencse fordultával a drapériát gondos kezek ama számtábla mögé rejtették, majd pedig, amikor tornyot építettek az épülethez a harangláb helyett, a parókia egyik belső ajtajának szemöldökfájába. Innen az egyik felújítás miatt a padlás gerendái közé. Aztán elérkezett 1989. karácsonya. Pataki Béla, az az ember, aki annak idején kezét a bibliára téve esküdött, a titkot megtartja, elérkezettnek látta az időt, hogy elmesélje lelkészüknek a történetet.

–  Azóta március 15-én ezzel takarjuk be az úr asztalát a templomban – teríti ki a zászlót elém Kovács Sándor. Egy magyarságát és hitét olyan mélyen megélő ember, mint ő, hozzá méltó jutalmat kapott, gondolom magamban.

Egri református lelkészének életében 2010-ben érkezett el az a pillanat, amikor az egyházmegye illetékesei úgy ítélték meg, méltó arra, hogy esperesnek válasszák.

–  Az elődöm, Sipos Miklós azt mondta: te leszel, aki az idősebb korosztályt össze tudja kötni a fiatalabbakkal – emlékezik vissza, mire gondoltak jelölésekor.

Kovács Sándor – a hatvanadikat taposva – ma is otthonosan mozog a fiatalok körében. Rendszeresen táborozik velük.

–  A „11. parancsolat”, fiaim: aki a konyha mellett megy el, tegyen a tűzre – intem mindig a velem lévő gyerekeket. Akármeddig vagyunk együtt, sohasem huny ki a parázs – vált felszabadult nevetésbe a zászló történetének emelkedettsége után.

Én is mosolygok. Egri lelkészének, a hepe-hupás vén Szilágy fiának szavairól másik vers másik sora jut eszembe: „őrizzétek a lángot!”

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése