Ilonczai Zsombor Ferenc

Református lelkész

Szárazberek

Semmibe vezető járhatatlan zsákutcák, a végükön tövises bokrok, régebben szögesdrót. A keleti határszél településein a helybéliek se nagyon mentek el arra, pedig egy-két kilométerre – igaz, egy másik országban – anyanyelvükön megszólaló, sokszor rokon emberek éltek, élnek. Garbolc és Szárazberek között új utat avattak a közelmúltban. Az ünneplők között ott állt Ilonczai Zsombor. Fekete palástjáról nem a Trianon óta lassacskán fakuló hasonlóságok jutnak az ember eszébe, hanem a nem változó azonosság.

Ma még negyven kilométeres kerülővel jut el a garbolci polgármester Nagy Roland a szomszéd faluba. Mellette ülök az autóban, olvasgatom a helységnévtáblákat. Egri, Sándorhomok… Visszahallom őket, amikor a tiszteletes úr őseiről, származásáról beszél.

Csendes a parókia. Aliz asszony kávéval kínálja a vendégeket. Két gyermekük Zsófika és Szabolcs az udvaron játszik.

– 1979-ben születtem – kezd saját történetébe, az őseiről szóló olyan bevezető után, amely egy ettől lényegesen hosszabb írást is megtöltene. –  Szüleim templomba járó emberek voltak, nem véletlen tehát, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba vezetett az utam, ahol kilencedik éve végzem az iskolalelkészi szolgálatokat, amelyre nagyon büszke vagyok.

Ami a szószékről természetes, az élőbeszédben ritka. Pontosan artikulált szavakkal, szépen formált mondatokban, nagyon gazdag orgánumú hangon jutnak el hozzám vendéglátóm gondolatai. Jó szívvel emlékezik Ábrám Sámuelre, arra a református papra, aki annak idején segített életre szóló döntéseit meghozni.

–  A kolozsvári teológiai tanulmányaim után 2002-ben hazajöttem Szatmárnémetibe – kerülünk közelebb a mához. – Két esztendeig szolgáltam segédlelkészként. Koromnak megfelelően részt vállaltam az ifjúsággal kapcsolatos munkában. Ez adta az alkalmat és a lehetőséget találkozásunkra és egymásra találásunkra – pillant a feleségére. Váltanak egy mosolyt, és a lélegzetvételnyi szünetben bizonyára kellemes emlékek idéződnek fel mindkettejükben. – 2004-ben házasodtunk össze.

–  Mint fészkére talált madár, Szárazberket úgy foglaltuk el – emlékezik arra a lassan évtizednyire távolodott évre. – Gyönyörű ősz volt – teszi hozzá.

Az idő megszépíti azt is, ami annak idején talán kevésbé volt szép. A fiatal lelkész és párja egyáltalán nem idilli állapotokat talált. Előttük nemigen gyökerezett meg egy pap sem. Firtatom, mi lehetett az oka?

–  Azt gondolom, nem tudták megtalálni azt a hangot, amelyen szólni kell a hívekhez – adja magyarázatát. Magamban hozzágondolom: az ember ebben a korában tele van energiával, ami erős hittel hegyeket mozgat meg.

–  Engem mélyen megérint, hogy Boross Sándor költő szülőfalujában szolgálok – vonja össze a szemöldökét. Restelkedve hallgatom, mennyi mindent kellene tudnom Szárazberekről. Ilonczai Zsombor röpke történelemórát tart a már említett poétáról, Bocskairól, akinek szobra a templom tövében áll. Magában az épületben is feltártak egy régi vésett dátumot tartalmazó követ. Beszélgetésünket ott folytatjuk, annál is inkább, mivel a régmúltból a mába ugrunk, abba az évtizedbe, amely immár az ő nevéhez köthető.

–  Büszkeségem a középkori templom – mondja átszellemült arccal, aztán nagyon is prózai szavakkal folytatja – a legfontosabb, hogy nem ázunk be – néz fel a kiskapuból az épület tetejére. A zöld tetőről nagyon jól látszik vadonatúj mivolta, éles a kontraszt az évszázadokat látott falakkal együtt látva. Odabenn sorolja mikor milyen mester járt itt a közelmúltban festőtől villanyszerelőig. Érzékelhetően „képzetté vált” számos szakmában, amelyeknek a képviselőivel kapcsolatba került a hosszúra nyúlt, de még egyáltalán nem befejeződött munkában.

–  A beiktatásommal is azért vártunk 2011-ig, hogy valamely jeles dátumhoz kötődjön. – áll meg a renoválás stációinak felsorolásában.

Ilonczai Zsombor szárazberki éveinek története két szálon futott eddig, és fut ezután is, összegzem magamban a hallottakat és a látottakat. A gyülekezet templomának nagy kitartást igénylő helyrehozatala, a másik pedig jó pásztor módjára hívni a nyájba a hívő lelkeket.

–  Valamennyi egyházi és nemzeti ünnepünkre jelentőségüknek megfelelő gondossággal és alapossággal készülünk – beszél részletesebben az utóbbiról. – Erre szolgálnak a mindennapjainkat megtöltő színjátszóházak, bibliaórák, táncház, kóruspróba és még számos más olyan alkalom és lehetőség, amelyben gyülekezetünk tagjai együtt lehetnek, és erősödhet az összetartozás érzése.

Ma még több a temetés, mint a keresztelő Szárazberken. Ilonczai Zsombor beszámol búcsúzóul egy saját statisztikáról, ami viszont mindenképpen örvendetes és bizakodás alapjául szolgálhat.

–  Nagyon sokan vagyunk fiatal lelkészek az egyházmegyében. Negyven év az átlagéletkor.

Arra gondolok, hogy a mai bizonytalan világban annyira kevés a tájékozódási pont a fiatalság számára. Szép a feladata, nagy a felelőssége a szárazberki református lelkésznek. De nem nyomasztja, hanem lelkesíti. Azt mondja: senkivel sem cserélnék!

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése