Ilonczai Zsombor Ferenc

Református lelkész

Szárazberek

Semmibe vezető járhatatlan zsákutcák, a végükön tövises bokrok, régebben szögesdrót. A keleti határszél településein a helybéliek se nagyon mentek el arra, pedig egy-két kilométerre – igaz, egy másik országban – anyanyelvükön megszólaló, sokszor rokon emberek éltek, élnek. Garbolc és Szárazberek között új utat avattak a közelmúltban. Az ünneplők között ott állt Ilonczai Zsombor. Fekete palástjáról nem a Trianon óta lassacskán fakuló hasonlóságok jutnak az ember eszébe, hanem a nem változó azonosság.

Ma még negyven kilométeres kerülővel jut el a garbolci polgármester Nagy Roland a szomszéd faluba. Mellette ülök az autóban, olvasgatom a helységnévtáblákat. Egri, Sándorhomok… Visszahallom őket, amikor a tiszteletes úr őseiről, származásáról beszél.

Csendes a parókia. Aliz asszony kávéval kínálja a vendégeket. Két gyermekük Zsófika és Szabolcs az udvaron játszik.

– 1979-ben születtem – kezd saját történetébe, az őseiről szóló olyan bevezető után, amely egy ettől lényegesen hosszabb írást is megtöltene. –  Szüleim templomba járó emberek voltak, nem véletlen tehát, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba vezetett az utam, ahol kilencedik éve végzem az iskolalelkészi szolgálatokat, amelyre nagyon büszke vagyok.

Ami a szószékről természetes, az élőbeszédben ritka. Pontosan artikulált szavakkal, szépen formált mondatokban, nagyon gazdag orgánumú hangon jutnak el hozzám vendéglátóm gondolatai. Jó szívvel emlékezik Ábrám Sámuelre, arra a református papra, aki annak idején segített életre szóló döntéseit meghozni.

–  A kolozsvári teológiai tanulmányaim után 2002-ben hazajöttem Szatmárnémetibe – kerülünk közelebb a mához. – Két esztendeig szolgáltam segédlelkészként. Koromnak megfelelően részt vállaltam az ifjúsággal kapcsolatos munkában. Ez adta az alkalmat és a lehetőséget találkozásunkra és egymásra találásunkra – pillant a feleségére. Váltanak egy mosolyt, és a lélegzetvételnyi szünetben bizonyára kellemes emlékek idéződnek fel mindkettejükben. – 2004-ben házasodtunk össze.

–  Mint fészkére talált madár, Szárazberket úgy foglaltuk el – emlékezik arra a lassan évtizednyire távolodott évre. – Gyönyörű ősz volt – teszi hozzá.

Az idő megszépíti azt is, ami annak idején talán kevésbé volt szép. A fiatal lelkész és párja egyáltalán nem idilli állapotokat talált. Előttük nemigen gyökerezett meg egy pap sem. Firtatom, mi lehetett az oka?

–  Azt gondolom, nem tudták megtalálni azt a hangot, amelyen szólni kell a hívekhez – adja magyarázatát. Magamban hozzágondolom: az ember ebben a korában tele van energiával, ami erős hittel hegyeket mozgat meg.

–  Engem mélyen megérint, hogy Boross Sándor költő szülőfalujában szolgálok – vonja össze a szemöldökét. Restelkedve hallgatom, mennyi mindent kellene tudnom Szárazberekről. Ilonczai Zsombor röpke történelemórát tart a már említett poétáról, Bocskairól, akinek szobra a templom tövében áll. Magában az épületben is feltártak egy régi vésett dátumot tartalmazó követ. Beszélgetésünket ott folytatjuk, annál is inkább, mivel a régmúltból a mába ugrunk, abba az évtizedbe, amely immár az ő nevéhez köthető.

–  Büszkeségem a középkori templom – mondja átszellemült arccal, aztán nagyon is prózai szavakkal folytatja – a legfontosabb, hogy nem ázunk be – néz fel a kiskapuból az épület tetejére. A zöld tetőről nagyon jól látszik vadonatúj mivolta, éles a kontraszt az évszázadokat látott falakkal együtt látva. Odabenn sorolja mikor milyen mester járt itt a közelmúltban festőtől villanyszerelőig. Érzékelhetően „képzetté vált” számos szakmában, amelyeknek a képviselőivel kapcsolatba került a hosszúra nyúlt, de még egyáltalán nem befejeződött munkában.

–  A beiktatásommal is azért vártunk 2011-ig, hogy valamely jeles dátumhoz kötődjön. – áll meg a renoválás stációinak felsorolásában.

Ilonczai Zsombor szárazberki éveinek története két szálon futott eddig, és fut ezután is, összegzem magamban a hallottakat és a látottakat. A gyülekezet templomának nagy kitartást igénylő helyrehozatala, a másik pedig jó pásztor módjára hívni a nyájba a hívő lelkeket.

–  Valamennyi egyházi és nemzeti ünnepünkre jelentőségüknek megfelelő gondossággal és alapossággal készülünk – beszél részletesebben az utóbbiról. – Erre szolgálnak a mindennapjainkat megtöltő színjátszóházak, bibliaórák, táncház, kóruspróba és még számos más olyan alkalom és lehetőség, amelyben gyülekezetünk tagjai együtt lehetnek, és erősödhet az összetartozás érzése.

Ma még több a temetés, mint a keresztelő Szárazberken. Ilonczai Zsombor beszámol búcsúzóul egy saját statisztikáról, ami viszont mindenképpen örvendetes és bizakodás alapjául szolgálhat.

–  Nagyon sokan vagyunk fiatal lelkészek az egyházmegyében. Negyven év az átlagéletkor.

Arra gondolok, hogy a mai bizonytalan világban annyira kevés a tájékozódási pont a fiatalság számára. Szép a feladata, nagy a felelőssége a szárazberki református lelkésznek. De nem nyomasztja, hanem lelkesíti. Azt mondja: senkivel sem cserélnék!

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése