Ilonczai Zsombor Ferenc

Református lelkész

Szárazberek

Szszb 29. és Ilonczai Zsombor 400 .jpgSemmibe vezető járhatatlan zsákutcák, a végükön tövises bokrok, régebben szögesdrót. A keleti határszél településein a helybéliek se nagyon mentek el arra, pedig egy-két kilométerre – igaz, egy másik országban – anyanyelvükön megszólaló, sokszor rokon emberek éltek, élnek. Garbolc és Szárazberek között új utat avattak a közelmúltban. Az ünneplők között ott állt Ilonczai Zsombor. Fekete palástjáról nem a Trianon óta lassacskán fakuló hasonlóságok jutnak az ember eszébe, hanem a nem változó azonosság.

Ma még negyven kilométeres kerülővel jut el a garbolci polgármester Nagy Roland a szomszéd faluba. Mellette ülök az autóban, olvasgatom a helységnévtáblákat. Egri, Sándorhomok… Visszahallom őket, amikor a tiszteletes úr őseiről, származásáról beszél.

Csendes a parókia. Aliz asszony kávéval kínálja a vendégeket. Két gyermekük Zsófika és Szabolcs az udvaron játszik.

– 1979-ben születtem – kezd saját történetébe, az őseiről szóló olyan bevezető után, amely egy ettől lényegesen hosszabb írást is megtöltene. –  Szüleim templomba járó emberek voltak, nem véletlen tehát, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba vezetett az utam, ahol kilencedik éve végzem az iskolalelkészi szolgálatokat, amelyre nagyon büszke vagyok.

Ami a szószékről természetes, az élőbeszédben ritka. Pontosan artikulált szavakkal, szépen formált mondatokban, nagyon gazdag orgánumú hangon jutnak el hozzám vendéglátóm gondolatai. Jó szívvel emlékezik Ábrám Sámuelre, arra a református papra, aki annak idején segített életre szóló döntéseit meghozni.

–  A kolozsvári teológiai tanulmányaim után 2002-ben hazajöttem Szatmárnémetibe – kerülünk közelebb a mához. – Két esztendeig szolgáltam segédlelkészként. Koromnak megfelelően részt vállaltam az ifjúsággal kapcsolatos munkában. Ez adta az alkalmat és a lehetőséget találkozásunkra és egymásra találásunkra – pillant a feleségére. Váltanak egy mosolyt, és a lélegzetvételnyi szünetben bizonyára kellemes emlékek idéződnek fel mindkettejükben. – 2004-ben házasodtunk össze.

–  Mint fészkére talált madár, Szárazberket úgy foglaltuk el – emlékezik arra a lassan évtizednyire távolodott évre. – Gyönyörű ősz volt – teszi hozzá.

Az idő megszépíti azt is, ami annak idején talán kevésbé volt szép. A fiatal lelkész és párja egyáltalán nem idilli állapotokat talált. Előttük nemigen gyökerezett meg egy pap sem. Firtatom, mi lehetett az oka?

–  Azt gondolom, nem tudták megtalálni azt a hangot, amelyen szólni kell a hívekhez – adja magyarázatát. Magamban hozzágondolom: az ember ebben a korában tele van energiával, ami erős hittel hegyeket mozgat meg.

–  Engem mélyen megérint, hogy Boross Sándor költő szülőfalujában szolgálok – vonja össze a szemöldökét. Restelkedve hallgatom, mennyi mindent kellene tudnom Szárazberekről. Ilonczai Zsombor röpke történelemórát tart a már említett poétáról, Bocskairól, akinek szobra a templom tövében áll. Magában az épületben is feltártak egy régi vésett dátumot tartalmazó követ. Beszélgetésünket ott folytatjuk, annál is inkább, mivel a régmúltból a mába ugrunk, abba az évtizedbe, amely immár az ő nevéhez köthető.

–  Büszkeségem a középkori templom – mondja átszellemült arccal, aztán nagyon is prózai szavakkal folytatja – a legfontosabb, hogy nem ázunk be – néz fel a kiskapuból az épület tetejére. A zöld tetőről nagyon jól látszik vadonatúj mivolta, éles a kontraszt az évszázadokat látott falakkal együtt látva. Odabenn sorolja mikor milyen mester járt itt a közelmúltban festőtől villanyszerelőig. Érzékelhetően „képzetté vált” számos szakmában, amelyeknek a képviselőivel kapcsolatba került a hosszúra nyúlt, de még egyáltalán nem befejeződött munkában.

–  A beiktatásommal is azért vártunk 2011-ig, hogy valamely jeles dátumhoz kötődjön. – áll meg a renoválás stációinak felsorolásában.

Ilonczai Zsombor szárazberki éveinek története két szálon futott eddig, és fut ezután is, összegzem magamban a hallottakat és a látottakat. A gyülekezet templomának nagy kitartást igénylő helyrehozatala, a másik pedig jó pásztor módjára hívni a nyájba a hívő lelkeket.

–  Valamennyi egyházi és nemzeti ünnepünkre jelentőségüknek megfelelő gondossággal és alapossággal készülünk – beszél részletesebben az utóbbiról. – Erre szolgálnak a mindennapjainkat megtöltő színjátszóházak, bibliaórák, táncház, kóruspróba és még számos más olyan alkalom és lehetőség, amelyben gyülekezetünk tagjai együtt lehetnek, és erősödhet az összetartozás érzése.

Ma még több a temetés, mint a keresztelő Szárazberken. Ilonczai Zsombor beszámol búcsúzóul egy saját statisztikáról, ami viszont mindenképpen örvendetes és bizakodás alapjául szolgálhat.

–  Nagyon sokan vagyunk fiatal lelkészek az egyházmegyében. Negyven év az átlagéletkor.

Arra gondolok, hogy a mai bizonytalan világban annyira kevés a tájékozódási pont a fiatalság számára. Szép a feladata, nagy a felelőssége a szárazberki református lelkésznek. De nem nyomasztja, hanem lelkesíti. Azt mondja: senkivel sem cserélnék!

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése