Menyhárt Bálint

Az ákosfalvai önkormányzat tanácsosa

Székelyvaja

A képen balról jobbra: László-Fábián Júlia, Osváth Csaba, Menyhárt Bálint és Szabó Emília

“Maroknyi székelyről” szól a történelmi Magyarország délkeleti tájegységének nemzeti himnusza. Nem feledve a csatáktól és fegyverek zajától hangos véres történelmüket, a Nyárád völgyének falvait járva mégis megnyugtatóan szólalnak meg az ember lelkében Vörösmarty sorai: “él nemzet e hazán”.

Székelyvaja  iskolájában fogad László-Fábián Júlia iskolavezető, Szabó Emilia tantestületi tag, Menyhárt Bálint, aki tanácsosként másodmagával képviseli Székelyvaját a települési közösség központjában, Ákosfalva önkormányzatában. Társaságunkban van Osváth Csaba polgármester. A beszélgetésünknek otthont adó épületnek nemcsak minden porcikájára illik az ódon jelző, de még az illatára is.

– Mi így szeretjük – nevetnek a hölgyek, amikor szóvá teszem. – Nézze meg a cserépkályháinkat – hívják fel a figyelmemet a míves, látványukban is melengető fűtő alkalmatosságokra. Maga az épület a 19. századból való, méltó hely egy kis történelmi visszatekintésre.

– A székelység egy része egykor zivataros századaink egyikében,  útra kelve ősei földjéről, a Partiumban, Biharban keresett nyugodtabb helyet – tudom meg Szabó Emíliától, aki kutatásai alapján monográfiát írt a faluról. – Erre utal például Székelyhida neve.

A nyírségi város, Vaja, onnan már igazán nincs messze, teszem hozzá magamban. Riportom nem tudományos alaposságú beszámoló, a monográfiában viszont egy ilyen dolgozatnál elengedhetetlen forrásmegjelöléssel és jegyzetapparátussal találja meg az ide vonatkozó adatokat az érdeklődő.

Azért beszéltünk mindenek előtt a múltnak erről a szeletéről, mert a “Székely” előnév nélküli Vaja testvértelepülési együttműködése Ákosfalvával természetesen Székelyvajával együtt teljes.

Az itteni Vaja történetének és nevének elemzése sem maradhat el. Több változat létezik a köztudatban. A leginkább elfogadott közülük, hogy a közeli Nyárádszentbenedek kolostorának szerzetesei annak idején innen szerezték be a tejet, vajat.

– Székelyvaja ma is a megye legnagyobb mezőgazdasági területével rendelkező települése – köti össze a történelmet a gazdálkodással Osváth Csaba.

Egyelőre maradunk is a mában, felkerekedünk, hogy megnézzük az iskolával szomszédos alapos felújításon átesett ifjúsági házat. Figyelemre méltó, hogy a régi és az új épület födéme ugyanolyan stílusú cserép, pedig korban évszázadnyi a különbség.

– Nem lehet oka panaszra az ifjúságnak a testedzési lehetőségekre – vetünk egy pillantást a két épület mögött elhelyezkedő pályára. A polgármester egy korábbi beszélgetésünkben már utalt arra, hogy a települési közösség tagjai a központhoz hasonlóan fejlesztik a sportlétesítményeiket.

– Ha ott ódon illat volt, akkor itt “újdon” – állapítjuk meg, amikor szétnézünk idebenn. Ragyogó csempék, modern konyhai berendezések, minden igényt kielégítő mosdók, zuhanyozók…

– Valóban a mezőgazdaság volt, és azért elég nagy részben maradt is, Székelyvaja létalapja – köti össze gondolatait Menyhárt Bálint a polgármester előbbi fejtegetésével, és hozzáteszi – nagy jelentőségre tett szert mindemellett az építőipari ágazat. Örömteli fejlemény, hogy egyre másra épülnek új lakóházak itt a faluban, de szakembereink keze munkáját ismerik a környéken sőt távolabbi vidékeken is.

A rövid szemle után László-Fábián Júlia a tájházba invitál, felsétálunk tehát a nem messze fekvő dombra, ahol a református templom tornyának gombja csillog a lemenő nap fényében. A tanácsos és a polgármester még az építkezéseknél marad egymás közti beszélgetésükben. Egy nagyobb üres telek mellett haladunk el, hallom, kiknek a háza magasodik itt hamarosan.

A tájház, ahogy az már lenni szokott, egy nagyon régi épület szépen megőrizve az utókornak. László-Fábián Júliának nincs nehéz dolga gyarapítani és a gondját viselni a gyűjteménynek. A szomszédban lakik, akármikor átugorhat, ha valaki megnézné a gazdag kollekciót. Személyében nagyon lelkes embert talált meg a feladat. Bizonyíték rá az a kis könyvecske, amelynek anyagát hagyományőrző történetekből, adomákból állította össze. A kiállított tárgyak közül nem hiányozhat egy esztováta, azaz szövőszék. Kis méretéből arra gondolok, makett. Nem, ez gyerekeknek való, ezen tanultak – világosít fel mosolyogva.

A református templom, mint annyi más épület a faluban, maga a történelem, ráadásul az ápolt hagyomány.

– A 13. századból való – vezeti körbe tekintetünket Menyhárt Bálint. – Számos felújításon és bővítésen esett át, de őseink és mi is mindent megóvtunk rajta, amit lehetett. Például azokat a freskókat is, amelyek a vakolat alatt élték át az évszázadokat. Még a reformáció előtti korból valók.

Szeretettel mutat az egyikre, majd a mellette lévő padra: ez a családom helye az istentiszteletek alkalmával. A polgármester kiegészíti szavait: a tanácsos úr egyúttal a református gyülekezet főgondnoka is Székelyvaján.

Szerző: 2018. 11. 09.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése