Kardosi Zoltán

Polgármester

Szaniszló

szszb 30 és Kardosi Zoltán.JPGKét, vagy három egymással párhuzamosan futó ügyet intéz egy időben. Egyet a polgármesteri hivatal egyik helyiségben, egy másikat a vele szomszédosban. Én az ő szobájában várok és csodálkozom: a beszélgetés beszüremlő hangjai románról magyarra váltanak és vissza. Aztán leül velem szembe a domnul primár, a polgármester úr. Ki hogy szólítja…

– A település lakosságának kisebbik fele, 40 százaléka román nemzetiségű – világítja meg a jelenség hátterét. – Én megtisztelem a románokat, anyanyelvükön szólok hozzájuk. Ők is engem, hiszen a legtöbben – miként szinte mindenki Szaniszlón – mindkét nyelvet bírják. A szakigazgatás, a bürokrácia szavai románul pontosak, de akár mondat közben is váltunk.

Kiegyensúlyozott, akkurátus, ember benyomását kelti bennem Kardosi Zoltán. A hivatal hangulatának nyugalma ragad át rá? Vagy az ő személyisége a hivatalra…

Azért izgalmas ez a kérdés, mert a magabiztosan sugárzó zöld szemek időnként egészen mástól csillognak. Szaniszló polgármestere a leglelkesebb kemény-rock rajongók egyike. E sorok írója elképzelte már párszor, hogy élőben „csápol” amikor a Deep Purple döngeti a Smoke on the water-t, de számára csak álom maradt.

– Ott voltam a dortmundi koncertjükön legutóbb – mondja, és arckifejezése közelebb kerül ahhoz, ahonnan már csak egy lépés együtt énekelni a többi rajongóval. – De ha eljöttek Romániába, vagy Pestre, útra keltünk néhány barátommal.

Útra kelünk mi is itt, a községben. Az autó hol sima, hol döcögős úton halad velünk.

– Az esztendő végére innen már az új úton haladhatunk a határig – állunk meg a falu keleti végén. – Ha a schengeni ígéretet végre beváltják, akkor Ömbölyig, testvértelepülésünkig. A falunapon nyitva volt a határ eddig is. Olyankor odaát van fél Szaniszló. Ha végignézünk a tömegen, szinte csak falunkbélit látunk. 2002 óta vagyunk „testvérkapcsolatban” Trefán Gabiékkal, az ömbölyi önkormányzattal.

Valahol itt ér véget a Nyírség, állapítom meg, mert a sötét barázdájú jó földek homokdombra váltanak. A falu szélén hajt Kardosi Zoltán. Az út is változik, egymás mellé rakott vasúti talpfákra. A sárnál jobb, de a polgármester és Szaniszló még jobbra vágyik.

– Reményünk van arra, hogy egy pályázat keretében a település minden utcája szilárd burkolatot kapjon – mondja, miközben elhajtunk a fontosabb munkaadók, a malmok, a csirkenevelő telepek mellett. Akad közöttük új színekben csillogó is. – Egy szaniszlói illető negyven éve kiszökött Amerikába – idéz fel egy nagyon tanulságos epizódot. – Mikor 25 év után hazalátogatott, azt mondta: itt minden olyan, mint amikor elmentem. Na, ezzel betelt a pohár.

Kardosi Zoltánnak már Ceasescu alatt „betelt a pohár”, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni. Van valami forradalmi a gondolkodásában – talán azért, mert ’56-ban született? A kommunizmus bukása után már tagjává vált az önkormányzatnak, és az is maradt mindmáig. 2010-ben időközi választáson lett alpolgármester, 2012-ben pedig polgármesterré választották.

Ez a bizonyos „betelt a pohár” még többször előjön a szavai között, miközben megnézzük a vasútállomás környéki romos dohányszárítókat, terményraktárakat. Nem csodálom, hogy elégedetlen az állapotokkal, és törekszik a megújításra. Egy pillanatra megállunk egy vasipari termékeket gyártó üzemnél. Bizonyos Kuncz a tulajdonosa a cégtábla szerint.

– Ő innen ment el Németországba, ma is ott él. A 2000-es években alapította ezt a céget. Kis könnyű kamionlétrákat gyártanak.

A névből levezethető, de a polgármester történelmi visszatekintéséből is kitűnik, sváb vidéken járunk. A környező falvakból sokat Károlyi gróf telepített be 1712-ben. A szaniszlói svábok nagy része már azokból költözött ide. Kardosi Zoltán önérzetesen mondja, az ősei szintén svábok. A nyelvet már nem beszélik, de neki gondja volt rá, hogy a lánya az óvodától a Babes-Bolyai egyetemig német iskolákba járjon.

– Ezt a parkot nemrég alakítottuk ki – állunk meg ismét a falu közepén a református templom mögött. A gondosan gereblyézett föld tavasszal már zöld pázsittá válhat. A terület tengelyében emlékmű rengeteg névvel.

– 1945-ben négyszáz szaniszlói polgárt deportáltak az oroszok sváb származása miatt – idézi fel a vészterhes időket. – Persze, hogy van köztük néhány, aki nem sváb – mondja, amikor látja, végigfut a szemem a neveken. – Az oroszoknak a létszám volt a fontos. Vittek mást is. Igen, van közöttük román, magyar, német… Valamennyiük leszármazottai megállhatnak az emlékmű előtt, hogy leróhassák tiszteletüket.

Szaniszló centrumában állunk. Az új emlékmű előtt egy régi, az első világháború hőseié. Távolabb szép templomok a többi felekezet híveinek. A sarkon a polgármesteri hivatal, amely – a remények szerint – egy pályázat keretében szintén megújul. Előttem pedig a polgármester, aki követi tekintetemet, amint lelkesen magyaráz terveikről. A templom mögött a lemenő nap borítja vörösbe a horizontot. „Fire in the sky” – lángok az égbolton, dobog a lábam képzeletben a Deep Purple-lel, miközben hallgatom.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése