Kolcsár Gyula

Polgármester

Gernyeszeg

Ha  a kis mustármag belsejében rejlő erő hegyeket mozdíthat el, ő ne tudna közöttünk elhajtani? Körtvélyfájáról jövet, Péterlaka előtt álltunk meg a domboldalon. A református pap közelg autójával, hosszú porfelhőt húzva maga után. A polgármester kocsija jobbra húzódva, a másik oldalon munkagép áll. Gazdája szállt ki üdvözlésünkre. A tiszteletes úr hiba nélkül elhajtott közöttünk. Áldás, békesség… Viszonoztuk a köszöntését. Kolcsár Gyula és a gépek tulajdonosa barátságos hátbaveregetéssel üdvözli egymást. Gyengébb vállak ettől estére megkékülnének, de ezeket az embereket erős fából faragták. Folytatjuk utunkat Telek irányába.

– Az egy színromán falu – ad betekintést a Gernyeszeghez tartozó kilenc település etnikai összetételébe. – Rajta kívül még kettőben vannak többségben. Teleki gróf telepítette ide őket. A legutóbbi választáson, amelyen már a második ciklusom kezdődött, 93 százalékkal nyertem, ezekben a falukban is többséget szereztem, pedig román jelölt is volt. Jövő ilyenkor már sima aszfaltúton járhatnak az itteniek. Azt gondolom, ezzel történelmet írunk…

András bátyánk biztosan egyetért velünk. Vastag szemüvegű idős embert vesz fel a hátsó ülésre Kolcsár Gyula.

– Köszönöm, elnök úr – ül be, mozdulatain látszik, hogy nem először segítik haza. – Meg a nyugdíjat is…

– Örülök, hogy rendben van – nyugtázza az információt Kulcsár Gyula. Felém fordulva hozzáteszi – rosszul mondtam, ő az egyetlen magyar Teleken.

A faluban másokkal már románul tárgyal a “primát”. A szívélyes, barátságos hangnem a nyelvtől független.

A kilenc település közül hét a hegyek között kanyargó makadámúttal kapcsolódik a Szászrégent Marosvásárhellyel összekötő főúthoz. Azt szélesítik, a mellékutakat pedig pályázaton nyert pénzekből újítják meg. Kolcsár Gyula, aki az RMDSZ színeiben nyerte a választást, programja gerincének a “mit lehetne jobban csinálni?” gondolatot tette. A burkolt utakkal valóban történelmi léptékű változások jönnek, de a történelemnek a hagyományok is részét képezik. Mi sem igazolja jobban, hogy ápolják őket, mint a két új székelykapu. Az elsőt még Péterlakán láttam. Rajta a közbirtokosság tagjainak felsorolása. Dr. Kolcsár Károly az egyikük…

– A testvérem – adta a szépen faragott felirat magyarázatát. – Mindketten mezőgazdasági liceumba jártunk, majd pedig Kolozsvárott szereztünk diplomát az agrártudományi egyetemen. Ő állatorvos lett, én pedig kertészként végeztem.

Nagyszedres, Kisszedres… Közeledünk Erdőcsinád felé. Az út még fogósabb. Lassan haladunk, közben folytatódik az élettörténet.

– Volt egy holland segélyprogram, melynek keretében már a líceumi évektől kezdve kapcsolatba kerültünk a kintiekkel, és amikor eljutottunk a távoli országba, megtaláltuk a módját, hogy pénzkereső munkához jussunk.

Így aztán először a vakációs nyarak teltek Hollandiában, később, még az itteni munkahelyekről is el-elmentek. Hosszú, színes történetek… A mustármag példázat jut eszembe a két székely legényről. A doktor úr fogadójában aludtam Körtvélyfáján, és alkalmasint a polgármester boltjában vásárolhattam volna. Ma színesek ezek a történetek, de egy egy állomásuk alighanem nagyon verejtékes lehetett.

– Azt mondta Kis Gyula barátom, a demecseri polgármester, ilyet szeretne – állunk meg az Erdőcsinádra bevezető domboldal vadonatúj székelykapujánál. Ide kell eljönni, hogy lássa az ember: a székelykapuhoz “kell” egy székely falu. A panorámával mutat gyönyörű látványt. Amikor Kiss Gyula figyelmembe ajánlotta Kolcsár Gyulát, már akkor irigykedve beszélt arról, amit most kezemmel és tekintetemmel megsimogatok. Feltérképezzük a szövevényes testvértelepülési kapcsolatokat is. Mint kiderül, Gernyeszegnek Ibrány, Körtvélyfájának Paszab, Erdőcsinádnak Tiszabercel, Demecsernek pedig Marosjára a “testvére”.

Meg is érkezünk Járára, ahol Csók Sándorék nem engednek el bennünket ebéd és szíves vendéglátás nélkül. Miután velük, és portájuk mellett munkálkodó vízügyi dolgozókkal tisztázták az aktuális feladatokat, haza indulunk. Keresztülhajtunk egy árnyas gyertyánerdőn, a dombtetőről visszatekintünk.

– Gyönyörű, ugye… – sárgul a kalász, közte búzavirág kéklik, mint Kolcsár Gyula szeme. – Nem tudnám máshol elképzelni az életemet.

Igen. Itt, Körtvélyfáján volt kulák az anyai nagyapja, mérnök az apja, tanár az édesanyja. Itt vette el Forró Ilonát, és itt született két lánya, Kincső és Panna. Tegnap este az illatos mitite mellett mesélt az ősökről, a lidércnyomásos kommunista időkről, de nem sokat időztünk a szomorú emlékeknél. A hely, amely egy Batthyányit, egy Teleki grófot adott a hazának, engedi porral belepni a kínzó közelmúltat. A jelen és a jövő az elpusztíthatatlan életösztönnel megáldott kis falvaké, amelyek a kis mustármag energiájával akarnak – nos, nem hegyeket elmozdítani, hanem élni, megélni közöttük.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése