Csűry István

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke 

Nagyvárad 

Másolat - csury.jpgA magyar nép zivataros századaiból – ötlik eszembe a fennkölt helyen leírt mondat. Lehangoló fagyos eső verdesi a feltört kövű Kálvin János utcát. Negyedszázada forradalmi indulatoktól volt hangos a református templom és a parókia környéke. Most csend van, szürke az ég. Odabenn, Csűry István hivatali szobájában, barátságos cserépkályha melegíti az ember testét, és egy mosolygós ember vendégváró szívélyessége a lelkét. A tisztséghez illő sötét öltönyt ingje gallérját is majdnem elfedő fekete pulóverje egészíti ki, hangsúlyosabbá téve őszülő fürtjeit és csillogó szemét.

– Magam is szatmári vagyok – mondja, amikor felidézem azokat a képeket, amelyeket az interneten, a Reformátusok Szatmárért Egyesület fábiánházi rendezvényéről láttam, és átadom az egyesület elnökének, Fülöp Istvánnak az üdvözletét. – Életutam ide, “Biharországba” vezetett, de mindig szívesen megyek haza.

Két kezének ujjait lazán egymásnak feszítve szabatosan sorolja a stációkat gyermekkorától mostanáig.

Érmihályfalván az Érmellék “fővárosában” születtem 1957-ben, mivel akkor édesapám Érszentkirályon volt lelkész,  Érmindszent szomszédságában. Ő Lázáriban született, ahol én sok boldog vakációt eltöltöttem a nagyszülők, unokatestvérek körében. A határ másik oldalán Zajta van néhány kilométerre. Ahogy az nálunk lenni szokott, édesapámat időről időre máshová helyezték, és mire az általános iskolát befejeztem, már a harmadik gyülekezet volt mögöttünk. Így aztán a középiskolát már itt, Váradon végeztem el, és innen mentem a kolozsvári teológiára.

– De hát miért nem Debrecenbe – szakítom félbe, és már közben megbánom. Ceausescu alatt Debrecenbe… Látja pillanatnyi zavaromat, aztán amit mond, azzal feloldoz.

– Igen, ma ez a reflex, és érthető is. Vége az elzártságnak, a korlátozásoknak. De a mi egyházkerületünk itt van Szatmártól Temesvárig hosszú és keskeny földrajzi egységként, és a diktatúra idején nem lehetett kérdés, melyik teológián tanuljak.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar a politika világába érkezünk, kérem is, hogy térjünk vissza az egyházi pálya elejére.

– A közeli Szalárd volt az első gyülekezet, amely pásztorának hívott, 1983-ban. Hat évet töltöttem ott. Nehezen jöttem ki a település polgármesterével. Az akkori püspököm azt mondta: Pista, jobb lesz neked itt Váradon. A nyolc közül a legkisebbikben, az őssi gyülekezetben folytattam.

Csűry István azóta is szolgálja azt a kis gyülekezetet. Most is, amikor püspök, és korábban, amikor püspökhelyettes, és megbízott püspök volt. És még korábban, amikor (és azóta is) többet szeretett volna a tudományokkal foglalkozni. Ám ebben a mögöttünk hagyott kavargó negyedszázadban csoda-e, hogy a politika kérdéseire kellett előbb választ adni? Éppen ezt szerettem volna elkerülni ebben a beszélgetésben, Csűry István sejti, és érti, hogy nem akarom. Jó érzés hallgatni, ahogy a bibliát idézve senkit bántani nem szándékozva foglalja össze álláspontját.

– Felül kell emelkedni, mondtam a munkatársaimnak megválasztásom után. Kisebbségben nem megengedhető, hogy egyházunk egy része parlamenti szerepre jogosító arányú, más része sokkal kisebb arányban támogatott magyar pártok mellé álljon. Ahogyan írva vagyon: “ a sas, amikor szárnyai alá gyűjti fiókáit, megvédi őket a bajban”. Váradon ma is él legalább 50000 magyar. Tizenöt százalékuk jár templomainkba. A politikai viták pedig 50-100 ember között zajlanak.

A hívők egyházává lenni nem csak a statisztika okán célszerű, foglalom össze magamban a szavakat. Eddig nem látott jelenségekre mutat rá Csűry püspök. Nagyszülők nevelik az unokákat, mert a szülők határon túl keresik a kenyeret. Micsoda anomália… Egyenes út a devianciához. A szegénység, az egészségügyi ellátás kritikán aluli volta… Példákat sorol, aztán ismét összegez.

– Van három álmom… – megáll. Miért, miért nem felhúzott szemöldöke mögött Martin Luther King szenvedélytől fűtött arcát látom. Neki egy volt, az egyenjogúságról.

– Református magyar kórházat szeretnék Váradon. Ez a valóságban tenger sok pénzt követel, de a mai állapotok tarthatatlanok. Svájci, holland és német testvéreink segítséget ígértek. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is elmondtam, és számítok a támogatására. Már meg is vettünk a város szélén egy három és fél hektáros területet, mi több, a megvalósítási tanulmányterv is elkészült. A második az egyház diakóniai munkájának kiemelése az általános egyházi munkából. Ezt szolgálja a Lámpás alapítványunk, amelynek jelenleg húsz intézménnyel van kapcsolata.

Ismét megáll. A harmadikkal haza üzen, Szatmárba.

– Sződemeteren, Himnuszunk költőjének szülőhelyén szeretnék egy Kölcsey emlékhelyet. A mai állapotok méltatlanok. Emlékhely, meditációs központ… Már a nevét is megálmodtam: “Isten áldd meg a magyart!”

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Szekszárd felett magasan

 Biszák László festménye 55×145 akril. Szekszárd felett magasan. Ha kicsikét szomorú vagy, a cipődet nézed, de ha boldog, a tekinteteddel a felhőkön jársz, hiszen tágasabb teret sehol sem találsz. Biszák... Tartalom megtekintése

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér Ferenc József császár kufsteini várbörtönében Oly távol messze van hazám – énekelhette volna a történelmi távlat által romantikussá “nemesült” emlékű honfitársunk. A több méter vastag falak szűk... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése