Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Otthon, Móriczéknál
Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Móriczéknál, Szentendrén
Sokat mesél nekem ez a kép. Két gimnáziumi osztálytársammal vagyok együtt egy kerti összejövetelen, Szentendrén.
Nem tudom, hogy rakták össze az életünket, a barátkozás kényszerének fázisait. Először még ki-kihagyjuk, s ahogy öregszünk, mindinkább fontossá válik. Az érettségi tablókon szerepel a felirat: Találkozunk öt év múlva. Akkor a fele, ha elmegy. Magam majdnem a nyolcvanas évekig nem jártam érettségi találkozóra, ám azóta nem hagynék ki egyet sem. Sőt mi ezt tovább is fejlesztettük. A főváros közeliek (függetlenül az öt évtől) valakinél összejöttünk minden nyáron. Legtöbbször mégis Móricz Imrénél. Drága felesége, Marika különleges vendéglátó volt. Hagyott bennünket otthon lenni, náluk.
Különben Marikával érdekes első találkozásunk volt. 1973 novemberében visszaköltöztünk Óbudára. Bea lányomnak még az volt az utolsó óvodai éve. Ismerős révén kerültünk a Tímár utcai oviba. Feleségem vitte először oda a kislányt.
– Marika néni vagyok, Móricz Imréné – mutatkozott be az egyik óvónő. – És a férjem osztálytársa volt az uradnak.
Egyszer meg a Sztomatológián voltam a Szentkirályi utcában. Fogorvosom átküldött a szájsebészetre, az egyik csonkkal nem boldogult. Elkészültem a legrosszabbra, mikor megszólított az ottani főnökasszony:
– Te az a Bán Béla vagy, aki 1953-ban érettségizett Debrecenben?
Ó, ha letegezett, akkor ismerős.
– Mihókné vagyok, dr. Kovács Éva. Tudod, osztálytársad felesége. – Igen, a mindig mosolygó, talpig becsületes Mihók Józsi bátyám felesége.
A harmadik véletlen feleségtalálkozó egy országos értekezleten történt. Nagy divat volt 1988-ban a szervezetek megújításának szándéka. Igy a SZOT-é is. Én a Művészeti Szakszervezet vezetőségi tagjaként (minden lében kanál) a legtöbb efféle akcióban részt vettem, le is váltottuk a MÜDOSZ vezérkarát egy rendkívüli kongresszuson. Készültünk a nagy szakszervezetben is erre az akcióra. Kikényszerítettük 1988. december 2-re az Országos Értekezletet. De ők sejtették, mi a szándékunk, s nem engedték, hogy rendkívüli kongresszust tartsunk. Felszólaltam, másodikként. Így kezdtem: – Bocsánatot kérek a választott tisztségviselők nevében a szakszervezeti tagságtól. Mivel mi mindezidáig nem őket képviseltük, hanem a SZOT érdekeit velük szemben.
Ott ült a pulpitus fölött a párt főtitkára Grósz Károly, Németh Miklós miniszterelnök és az egyik titkár, Kósáné Kovács Magda. Az első szünetben Magda jött hozzám: – Levente üdvözöl. Különben kitűnően beszéltél.
– Hogy? – Akkor derült ki, hogy a titkárasszony (később miniszter) férje, Kósa Levente az osztálytársam volt Debrecenben.
Így ismerkedtem az osztálytársak feleségeivel. Egy-egy ilyen találkozón természetesen ők is ott voltak, s nagyon tartalmas beszélgetések zajlottak. Móriczék kertjében pedig egyszer sem maradhatott el a slambuc, a hortobágyi pásztorétel, eszünkbe juttatva debreceni mivoltunkat. Azt pedig mindig nekem, a vendéglősnek kellett megfőzni. Ekkor készült a kép a két kiskuktámmal együtt. A jobboldali úr dr. Aranyos Zoltán, aki a református egyház zsinati irodájának külügyi főtanácsosa volt, s lelkészként egy alkalommal püspökjelölt is. Ő valamelyik nagy debreceni gyülekezet lelkésze volt egykoron, s facér emberként estéit a színész klubban töltötte. Ki nem fogyott a viccmesélésből, nem baj, ha sikamlósak is azok. Egyszer aztán az egyik primadonna, Gallai Judit is csatlakozott a hallgatósághoz. Egy csokor vicc után megkérdezi a mellette állót:
– Ki az a fekete ruhás úr, aki azokat a disznó vicceket meséli?
A megszólított válasza: – Nem ismered, ő a nagytiszteletű úr.
Nos, Judit lett a barátom felesége.
A balomon lévő úr pedig a házigazda, Móricz Imre. Nyári Krisztián is megírta – habár száz százalékosan nem bizonyított–, ő Móricz Zsigmond szerelemgyermeke, Csibe fia. Móric 1942-ben a nevére vette anyjával együtt, és egyenlő részben osztoztak az örökségből Móricz lányaival.
Ezeket mesélte nekem ez a kép. Mert a képek mindig mesélnek.
Hasonló
Az utolsó utazás
Kocsmai játékok
Márpedig itt söröző lesz!
Az álcázott könyvesbolt
Emberi sorsok
Életem új barátai
„...Szeressétek egymást…”...
Ön pedig itt tanú nem lesz!
Országúton
Gratulálok, fia született!
Hapci, a kocsma macskája
Az a gyilkos bagó
Akik a házasságig táncolták...
Élettörténet, halk, elcsukl...
Munkáshétvége
Az esküvő
A megtalált testvér
Béke után vihar
„Ha még hallásod is lenne…”...
Álomtestvérke
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése