Nem dédelgette a falu, nem fogadta be a város

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Jani bátyám, Marika és Vera – 1958.

A kép 1958 nyár végén készült. Bátyám és fiatal felesége, valamint Vera látható a képen. Nekem is ott lenne a helyem, elvégre együtt jártuk be aznap a város nevezetességeit, de nem volt, aki kattintson, így én szembe kerültem velük.

Bátyámék aznap reggel jöttek fel a fővárosba a korai mátészalkai vonattal. (Két hónapot töltöttek Szamoskéren a szülői háznál. Ott volt az esküvőjük, én voltam a menyasszony tanúja.) Estére már indultak is tovább, sógornőm szüleihez, a Baranya megyei Gödrébe. Ez a nap a mi négyünké volt. Parlament, Duna part, Nemzeti Múzeum; ebéd a Szabadság híd lábánál, a Matrózban (fizetési előleget kaptam a Rádióban), s végül fel a Gellért-hegyre. Itt készült a most megtalált kép.

A fővárosban dolgoztak azelőtt ők is, a Hídépítő Vállalatnál voltak segédmunkások. Bátyám munkásszállása egy kis faházban volt a Petőfi híd budai hídfőjénél, lent egészen a parton. De valami miatt elküldték őket, vagy ők mondtak fel, már nem emlékszem. Mi pedig szinte pestinek számítottunk, ilyen városnézésen mégsem voltunk korábban együtt, mint azon a szeptember eleji napon.

Testvérbátyám sorsa a század közepén, második felében a tovább nem tanuló falusi fiú tipikus élete. Már kicsúszott az a kevéske föld is a talpuk alól, a tsz-ben pedig szakma nélkül feleslegessé váltak. Jani még hat elemit végzett, 1944-ben fejezte be a hatodik osztályt. A háború éveiben már nem vették komolyan az ismétlőt, de az amúgy sem jogosított fel semmire. A hadseregben megcsillant előtte egy ígéret: elmehet tisztesi iskolára. 1955-ben alá is írta a három év tovább-szolgálatot. Jó feje volt a tanuláshoz, gondolta, jó tiszthelyettes lesz, továbbszolgáló. Lesz munkája, lesz élete. De 1956 után csökkentették a sereg létszámát, őt is leszerelték. A faluban a termelőszövetkezet bukdácsolt, a bent maradt tagoknak sem volt munkája, őt így nem fogadták be. Ekkor került Pestre. Itt ismerkedtek meg Marikával, s vette feleségül egy év múlva.

Ezt követően már hajszolta a szerencséjét, de az nem nyílt meg előtte. Együtt akartak élni, hamarosan már hárman – megszületett a kislányuk. Próbáltak Szamoskéren megmaradni. Szüleim régi házát kicsit átalakították, a nagyszobából elvettek egy méternyit, hogy a pitvar szélesebb legyen, illetve a bejáratnál leválasztottak egy apró előszobát. A két öreg meghúzta magát a konyhában, bátyámék hárman az utcai szobában. Alig bírták ki a következő tavaszig. Nem volt munka, nem volt jövedelem, s egyszer csak alig volt ennivaló. Ismét utazás vissza, Baranyába. Itt is egy szobácska jutott nekik az anyai háznál. Csak munka nem jutott egyiküknek sem a környéken. Szegénységükön tapasztalták meg: akár a szatmári kis zsákfalu, akár a baranyai hegyek között kinőtt kis település  – egyre megy. S hiába tették meg az utat a két település között pár év múlva még egyszer, végül csak Baranyában kötöttek ki. Tanulni már nem tudott, segédmunkásra pedig azon a környéken sem volt szükség. Így igazán nem dédelgette őket a falu, ahogy nem fogadta be őket a város.

Valahogy mégis kapott munkát, ha nem is állandót. Felneveltek három gyermeket, akik élete egyenesbe került, s ma barátaim itt a Facebook-on. Édesapjukat 63 éves korában temették el, Marika is elköltözött pár évvel ezelőtt.

Nekem adatott meg a családból csupán, hogy emlékezhetek.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde
Written by
Szerző: 2018. 04. 07.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése