Kislány a libalegelőn

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Vera a libalegelőn

A kép maga a béke! A kislány nincs még három éves, boldogan néz a világra. Mögötte Tornóc nagyközség utolsó házsora, az egyik egyablakos kicsi házból hozták ki a gyermeket, hogy lefényképezzék, s hogy legalább egy papírkép mindig az anyjával legyen.

Tavasz van, kiengedik a libalegelőre már a kislibákat is, szedjék össze a rét óvatlan bogarait, a felszínre merészkedő gilisztákat, s utána anyjuktól tanuljanak meg visszatalálni a sok udvar egyikére, oda, ahol hat hete kibújtak a tojásból. A libacsapatot ki lehet engedni, azok mindig vissza találnak arra a portára, ahol estenként még szemet is kapnak. De ni, kiszökött egy kakas is. Pedig a tyúkokat – akik után mehetne – nem engedi ki egyetlen gazdasszony sem. Azok elkódorognak, soha nem találnak haza. Így a kakasnak kell visszatalálni háreméhez.

Régi életkép, előtérben egy kislánnyal. Hangulata a békét hirdeti, pedig nem is olyan messze már dörögnek a fegyverek. Pár hónap még, s itt is masíroznak majd a bevonuló magyar katonák. A fénykép 1941 tavaszán készült.

A nagymama ott áll a fényképező ember mögött. Hátuk mögött a Vág folyó töltése, mögötte egy sziget a folyóban, ami a benne lakó erdészcsaládnak maga Amerika. (Így is nevezik: Amerika.)

Mesél a kislányról és saját családjáról.

– Öt lányt neveltem fel, egy még velem van, de már készül ő is elfele, most lesz 18 éves. Volt egy fiam is, de őt csak 12 éves koráig nevelhettem, magához szólította az Istenke. Szóval elmentek már a lányok, ki-ki a maga útjára. Margit egy ruhagyárban dolgozik, fenn a cseh határ mellett, Szlovenszkóban, ahol már nem hallani magyar szót. Útlevéllel jön haza nagyon ritkán, mióta megint magyarok lettünk. Kati lányom Érsekújváron szolgált egy gazdag családnál. Alig került oda, mindjárt ő lett a konyhaparancsnok. Olyan jól csinálja, hogy kölcsön is kérik a gazdagabbjai, ha nagy vendégséget tartanak. De csak akkor megy, ha ő irányíthat. Most meg elviszi őt Karol Gulis Nagysurányba. Jó állása van az embernek a cukorgyárban. Pavla Pozsony mellett egy gyárban dolgozik, ritkán látom, fiatal, éli az életét. Gizi meg most mondja, hogy sürgölődik körülötte a szlovák negyed susztere. Eddig oda ment dolgozni, ahova hívták, mikor ki kellett adni a cselédjük szabadnapját. Azt mondja, hát ő hozzámegy az Alaksza Francihoz. Igaz, nincs neki háza, csak egy kis műhelye valaki udvarán. Folyton-folyvást dogozik, és mindig azt meséli, hogy ő vallásos ember, szereti a papokat. Mert azok szépen beszélnek, csődül hozzájuk a templomba a nép. Márpedig még a városba is el lehet menni mezítláb, de a templomba nem. Oda kell a suszter munkája!

Sóhajt egy nagyot, megvárja, hogy a fényképező újra beállítsa kislányt, a faluból is látni lehessen valamit, aztán csak befejezi mondandóját.

– Csak ennek az ártatlannak van bajban az anyja. Már 16 évesen férjhez ment Tardoskeddre. Mindjárt megszülte a kisfiát, az első unokámat, akit eddig még nem is láttam. Amíg szoptatott az anyja, ott volt az anyósánál, oda nem mehettem, ilyen csóri embert ők nem fogadtak, utána meg Mariskám mehetett cselédnek, a fiút az apja testvére vette magához, az anyját pedig nem viselte el az anyós. Az ura ugyanis Pesten lett asztalos, csak hébe-hóba járt haza. Mariska Galántára került a kereskedő Stern családhoz, ritkán azért őt is elengedték, ha az ura hazajött egy-egy vasárnapra. De amikor már ezzel a kislánnyal nőtt a hasa, nem akart vele többet találkozni. Akkor már Verocska itt volt velem, azt mondta a lányom: ha öt lányt fel tudott nevelni, úgy sikerül a hatodikat is. Ő kérte: – Fényképeztesse már le mama, hogy meg tudjam mutatni a kislányomat Stern-éknek.

Így folyt a beszéd ott a töltés tövében, amíg elkészült ez a kicsi kép. S a kis Verocska még a nagymamánál maradt a tornóci faluvégi házban hatéves koráig. Ritkán látott ugyan egy vékony kis fekete asszonyt, mondta is a mama neki:

– Úgy kell szólítanod, hogy anyu.

De ő akkor még nem értette, hogy ez mit jelent.

Most már 33 éve én őrzöm ezt a pici kis képet. Volt feleségem gyermeki fényképét.

Szerző: 2018. 04. 07.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése