Turgyán Szabolcs

Mezőgazdasági vállalkozó,

Nyírbátor

szszb 28 Turgy_n Szabolcs _s neje.jpgTalán a mi időszakunk volt a befejezése annak a kornak, amelyikben mindenki ismert mindenkit az egyetemen – néz az asztal túlsó oldalára kérdően. A férj szavait fürkésző figyelemmel kísérő szemek egy rövid pillanatra a múltba révednek. Egyetértő bólintás a válasz. A szép szőke fürtök előrebiccennek. Neveket, történeteket elevenítenek fel. A diákkori kapcsolatok barátaik között is sok esetben végződtek házassággal. A ház asszonya, Turgyán-Tódor Tünde 2005-ben, férje 2002-ben végzett a Debreceni Egyetemen. Az intézménynek abban a hosszúnevű részében, amit régen és nem régen végzett diákjai egyaránt „az Agrárnak” hívnak.

A ház, amelynek nappalijában ülünk, a legkényesebb építészeti ízlést is kielégíti, az enteriőrben sem találna hibát hozzáértő lakberendező. A benne élő házaspárra nyugodtan mondhatnánk: a XXI. század embertípusa. Pedig nem éppen városi foglalkozás az övék. A házigazda édesapja Turgyán József jöttemkor búcsúzott, Piricsén él. A környéken, de távolabbi megyékben is ismert név a juhtartók körében. Felvásárlással foglalkozott már a rendszerváltás előtt a Húsipari Vállalatnál, és a megváltozott gazdasági és társadalmi környezetben is hasznára vált szakértelme, kapcsolati hálója, és a kereskedelemben nélkülözhetetlen respektusa.

– 1978-ban születtem Piricsén – kezd saját élettörténetébe Turgyán Szabolcs. – A gyermekévek után Debrecen következett, a Tóth Árpád Gimnázium. A biológiai tagozat vonzott, és nem csalódtam a választásban. Onnan nagyon sokan az egyetem orvosi szakára pályáztak, de voltunk jó néhányan, akik az agrárt célozták meg.

A tételes életrajzi adatsorolást visszatekintések tarkítják, amelyekből megtudható az egyáltalán nem meglepő tény, miért vált az ifjú Turgyán maga is állat-nagykereskedővé.

– Én ebben nőttem fel, ezt láttam magam körül, ha hétvégén hazajöttem a gimiből, az egyetemi évek nyári szüneteiben. – Egy pillanatra megáll, beletúr a hajába, és nagyon hangsúlyosan jelenti ki: – valójában a kezdeteknél eldőlt minden.

A piricsei Turgyán Kft. családi vállalkozás. A leánytestvér, Nóra, három nyelven beszél – köztük olaszul, ami ebben az ágazatban főnyeremény. A mama az adminisztráción tartja a szemét, Szabolcs pedig mára már édesapja társa. Olyan társa, aki a diploma után még bizonytalan volt. „Apa gyere el, nézd meg ezt a bárányt! Vegyük meg, vagy várjunk rá két hetet…” Ma már ő is megérzi a tenyerével az árú minőségét, ha megmarkolja a gyapját, és van szeme ahhoz, hogy pillantásával döntsön.

A döntés képessége és felelőssége a legfontosabb a kereskedőnél. A partnernél nélkülözhetetlen az előbb említett tapasztalat, a szélesebb gazdasági környezetben pedig a közgazdasági felkészültség. Ezt az utóbbit Turgyán Szabolcs azzal alapozta meg, hogy az egyetem után még közgazdász végzettséget is szerzett.

– Az évek óta tartó válság alapjaiban változtatta meg az ágazatot – adja vázlatát napjaink gondjai alapos ismeretének. – A juhtartók körében ma már nagyobb állatlétszám tekinthető optimális üzemméretnek, és még abban is csökkent a jövedelemtermelő képesség. A mi oldalunkon pedig világossá vált, hogy a legfőbb felvevő piacunk, az olasz, kisebb mennyiséget vásárol meg abból a bárányminőségből, amire itthon egyszerűen nincs fizetőképes kereslet. Azon vagyunk, hogy a tartási és kereskedelmi lánc minden tagja megtalálja a megoldást a saját helyén. Meg kell mondjam, most nagyon nehéz hosszú távon gondolkodni, döntéseket megalapozni.

Szoros és gazdag a családi kapcsolat a házaspár mindkét ágán, és a hétvégék többsége ennek ápolásával telik el. A feleség, létavértesi születésű, ott is gyakori vendégek. Mindketten ifjabbnak tűnnek koruknál. Tünde lányos alkat. Meglep, pedig okával végiggondolva semmi meglepőt nem lehet benne találni, hogy benne van egy Fiatal gazda pályázatban. Ha külcsínt is díjaznák, nem tudom a többi fiatal gazdának lenne-e esélye az elegáns fiatalasszony mellett.

Turgyán Szabolcs feladatából fakadóan sokat van úton, száznál is több partnerrel tart kapcsolatot. A hobbija a munkája is egyúttal, abból a prózai okból kifolyólag, hogy másra nem nagyon jut ideje. A diákévek óta eltelt évtized az alkatán nem sokat változtatott. A legényes formára a harmincas esztendők elején vékony, vagy szembeötlőbb zsírrétegek rajzolják az “emberesedés” vonalait, nála ennek nyoma sincs.

– Megenni megeszem, de nem vagyok oda érte – válaszol, amikor felteszem a kötelező kérdést: szereti-e a birkahúst. – Sőt, más állatok húsát se nagyon eszem. De azért vegetáriánus nem vagyok – teszi hozzá mosolyogva. – Egy szendvicsen elvagyok egész nap…

A feleség szemrehányó tekintete igazolja, hogy ezen a szokásán volna mit változtatni. Aztán ismét mosolyognak, mint ezen az esküvői képen. Újabb meglepetés: igaz, hogy hosszú együtt töltött évek után, de még csak tavaly keltek egybe.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése