Újtikos

Újtikos község – mint település – szinte fiatalnak tekinthető, hiszen múltja igazából 1938 tavaszától kezdődik, addig mint „Tikostanya” szerepelt a térképen. Tóth Miklós polgármester meséli el, hogy az akkori földművelésügyi miniszter kezdeményezésére, az Egri Káptalan birtokából hasítottak ki egy „falunyi” helyet, amit 25 évi törlesztéssel 15– 25% első részlet befizetéssel vehettek birtokba az „első telepesek”.

A lakosság nagy része a káptalani cselédekből tevődött össze, kisebb részt pedig nagycsaládosokból, frontharcosokból. Az Egri Káptalan intézőt bízott meg a mezőgazdasági termelés szervezésével, s azzal, hogy tanácsokkal lássa el a falu lakóit. Középülettel egészen 1942-ig nem rendelkezett Újtikos. Ekkor kezdték el építeni a – ma is működő – négy tantermes iskolát, mely egyben templomként is funkcionált. Bár a templomépítéshez szükséges anyagok megvoltak, ám a II. világháború közbeszólt a munkálatok elkezdésébe, ugyanis a faanyagot elhasználták a Tiszán való átkeléshez, a helybéliek pedig a megmaradt cementből járdát készítettek. 1960-ban kezdődött meg a villamosítás, és ’70-ben adták át a törpevízművet.

– Ekkor – mondja Tóth Miklós – már nem rendelkeztünk önálló tanácsszervvel, társközség lettünk Polgár nagyközséggel. 1980-ban kultúrház épült, s az első kövesút a falu belterületén. 1981-ben a temetőben ravatalozó épült, s a lakosság anyagi támogatásával az odavezető kövesút is elkészült. 1990-ben végre önálló lett Újtikos, és megválasztotta képviselőit, valamint polgármesterét, Tóth Miklóst, aki 1989-ig dolgozott a TVK-ban mint géplakatos, s onnan is ment 30 év után nyugdíjba.

Húsz éven keresztül csoportvezetőként tevékenykedett a vasas szakmában. 1980-ban helyi tanácstagi csoportvezető és megyei tanácstag volt egészen 1990-ig, a rendszerváltásig, ekkor engedett a lakossági rábeszélésnek és indult a polgármester-választáson, ahol három induló közül ő került ki győztesen, és azóta is mindig – ellenfél nélkül – újra választják.

– A Hazafias Népfront elnöke voltam, akkor szerettem meg és döntöttem el, hogy Újtikosért, annak fejlődéséért akarok tevékenykedni és ma is ezt teszem. Szeretem is ezt a munkát, úgy gondolom, hogy a baráti és egyéb összeköttetéseim alapján továbbra is folytathatom. Itt mindenki ismer, bátran jönnek hozzám tanácsért, mert tudják, hogy rám számíthatnak. Nem vagyok hivatalnok, de közvetlen kapcsolatom van az ott dolgozókkal, és a lakossággal is. Az elmúlt 10 évben többszörösére fejlődött a község, mint az azt megelőző 40 év alatt. Minden utca szilárd burkolatot kapott, a gázrendszer kiépítése 1995-ben történt meg, mintegy 100%-os lefedéssel. Legelső munkáik között szerepelt a tornaterem megépítése, majd következett a játszótér, 2000-ben pedig megépült a szennyvízhálózat, melyre a község minden lakója rácsatlakozhat. 2001-ben táltos szobrot avattak, épül az orvosi rendelő a fiókgyógyszertárral együtt, és végre a református templom munkálatai is megkezdődtek.

– Mivel csalogatná a turistákat Újtikosra?

– A természetjárással például, hiszen sok szép erdőnk van, és vadászati lehetőség apró és nagy vadra. De számítunk a befektetőkre is, mivel rendelkezünk olyan közművesített területekkel (zöldmezős kül- és belterületen), amelyek alkalmasak lennének ipari létesítmények, beruházások számára. Üresen lévő épületeink is vannak (ugyancsak kül- és belterületen), amelyet bérelni lehet különböző üzemek részére. Községünk rendelkezik sportrepülőtérrel, amelyet jelenleg a tiszaújvárosi sportrepülők bérelnek. Sokat várunk az M3-as autópályától, hiszen a felhajtási távolság mindössze 6 km-re lesz, és ez remélhetőleg azt eredményezi, hogy egyre többen látogatnak el hozzánk.

A kistelepülési nehézségeket igyekszik leküzdeni. Ezt bizonyítja az is, hogy mindent megtesz a nyolcosztályos iskola megtartásáért, ahol összesen 94 gyermek tanul és 10 pedagógus oktat. Háromcsoportos óvodájukban a 38 apróságot 3 óvónő vigyázza. A gyerekeknek mindig tudták biztosítani az étkezést és minden évben hozzájárulnak az iskolai tankönyvvásárláshoz 2–3 ezer forinttal.

Tóth Miklós 1941 óta lakik Újtikoson, szinte a kezdetektől. Felesége egykor kereskedő volt, most nyugdíjas. Két lányuk van, az idősebb 47 éves, Tiszaújvárosban lakik, a fiatalabb, 37 éves Újtikoson. Két unokája – természetesen azok is lányok – 14 és 18 éves közép- és főiskolások.

S hogy mi számára a pihenés? A vadászat, de annak aztán igazi megszállottja, eshet az eső, fújhat a szél, vagy akár a hó hulljon őt nem tart hatja vissza a zord idő. Legalább egyszer egy héten csoportos vadászaton vesz részt, sőt ezen felül még egyedül is kimegy – úgymond – feltérképezni a terepet, hogy milyen az apró és nagy vad, s hogy minden rendben van-e.

– Nem bántam meg semmit, igyekszem kiaknázni minden kínálkozó lehetőséget. A sikernek örülök, a kudarcot – bár először bosszankodom –, igyekszem helyrehozni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)