Folyás

Egy polgármesternek nem könnyű a dolga. Pláne, ha nő az illető, s ha még ráadásul több gyermekes családanya, akkor már szinte varázslónak kell lennie ahhoz, hogy a munkahelyén és az otthonában is helyt tudjon állni.

Egy ilyen nem minden napi nő Folyás község polgármestere, aki mellesleg négy gyermek büszke édesanyja. De talán nem is maga a szám a lényeg, hanem az, hogy kisebbik gyermekét 45 évesen hozta világra Mályi Lászlóné Gyöngyi. Első házasságából három gyermeke született: a 21 éves Gyöngyi jelenleg Németországban tanul és dolgozik, a 20 éves Ervin vagyonőr, a 9 éves Stefánia, aki harmadik osztályos kis diák, most pedig második házasságából megszületett Csenge nevű lánya, még csak pár hónapos.

– Mindig is nagycsaládot szerettem volna, ha az első házasságom nem fut zátonyra, talán még több gyermekem lenne. Bár közben nagyon féltem, hiszen ebben a korban már nagyobb veszélyben van a baba és az anya is, ennek ellenére a férjemmel együtt már nagyon vártuk a kislányunk világra jöttét.

A férje a tiszaújvárosi Akzó-Nobel-nél villanyszerelőként dolgozik. Folyásra nyugalmat keresni jött, ahol a csend mellett a boldogságot is megtalálta.

– Jó apja a gyerekeknek, végre elmondhatom, hogy boldog vagyok! – állítja a polgármester asszony, aki ’58. január 25-én született Folyáson.

Két testvére, egy nővére és egy öccse van. Szülei régi vendéglátósok, s a családi hagyományt ő is követte tanulmányai elvégzése után. A közigazgatásban sosem dolgozott, így meglepődött, amikor arra kérték az emberek 1992-ben, hogy vállalja el a polgármesterséget. Elgondolkodva a felvetésen, arra a döntésre jutott, miért ne próbálná meg, ha bíznak benne az emberek, hogy képes ellátni ezt a feladatot, akkor neki sincs oka kételkednie önmagában.

Győzött, és azóta polgármestere a 452 lélekszámú Folyásnak. Az önállóvá válás időszakában főleg időskorúak éltek itt, ma már emelkedett a fiatalok száma, ezáltal a születések aránya is növekedett, melyhez jómaga is hozzájárult 4 gyermekével. 1992-ben nem volt infrastruktúra, még épülete sem volt az önkormányzatnak.

– A közel 10 év során – meséli Mályiné –a belterületek 90%-án új utak épültek, gázhálózatot hoztak létre, orvosi rendelőt (mely bár heti két alkalommal áll a lakosság szolgálatára, mégis nagy előrelépés a község életében), önkormányzati hivatalt alakítottak ki egy magánházból, falugondnok-szolgálatot működtetnek – főleg az időskorúak számára (például bevásárolni, családi rendezvényre, vagy orvoshoz viszik őket).

A tervek között szerepel, hogy ismét visszaállítják az óvodát és az iskolát. Még ebben az évben megkezdik az óvoda kialakítását, amelyre 9 millió forintot kaptak a területfejlesztési tanácstól. Az összköltség 40 millió forintot fog kitenni, ezért az elkövetkezendő években is pályázat útján kívánják a szükséges anyagi fedezetet előteremteni. Az óvodához kapcsolódva elmondta Mályiné, hogy 100 adagos főzőkonyhát is szeretnének kialakítani, és ezzel a melegkonyhai étkeztetés is megoldottá válna a településen. S majd idővel faluházat is terveznek létrehozni, kultúrházat, amelynek könyvtár része is lenne (a kultúrház is egyike azoknak a dolgoknak, amelyek már régen megszűntek), valamint az általános iskolai oktatást visszahozni ide, mely a faluházban is megvalósítható lenne. A gyerekek összefogására, a közösségi szellem növelése érdekében cserkészcsapatot szeretnének megalapítani az egyház segítségével. Kialakították a Vöröskereszt-szervezetet, amely egykor működött, de aztán megszűnt.

Sajnálattal jegyezte meg, hogy a régi rendezvények mára teljesen kihalttá váltak, a polgármester asszony szeretné visszahozni a régi majálisokat, búcsúkat és újakat is, falunapot, nyugdíjas napot rendezni, hiszen a lakosságnak megvan az igénye a közös szórakozásra. De nemcsak a települést fejlesztette az elmúlt évek alatt, hanem önmagát is képezte – letette az anyakönyvvezetői vizsgát, úgyhogy ezeket a teendőket is ő látja el. Az önkormányzatban hárman dolgoznak, jómaga mint főállású polgármester, egy ügyintéző, és a jegyző: Kapitány Sándor, aki körjegyzőként heti két alkalommal már tíz éve segíti munkáját.

Mályiné mosolyogva mondja, hogy igaz, sok a munkája, és nőként nehezebb megfelelni polgármesterként, de egy pillanatig sem bánta meg, hogy engedett az emberek rábeszélésének, mert nagyon szereti a munkáját. Amit csinál, azt szívből, emberszeretetből végzi. Érzi, hogy az emberek elfogadják, megbíznak benne. Szinte szó szerint szabad kezet adnak neki, még a kiemelkedően nehéz és súlyos döntésekben is.

– Bízom abban, hogy jobb lesz, hogy a környező települések fejlődéséből adódó munkalehetőségek Folyás lakosainak is új perspektívát adnak. Gondolok például Polgár és a Tiszaújváros ipari parkjára, ahol ismét munkalehetőséget kaphatnak a folyási emberek, hiszen közel 30%-os munkanélküliséggel kell megküzdenie az önkormányzatnak. Segítenie kell a kilátástalan helyzetbe került családokat.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)