Hajdúnánás

Életét a kötelességtudás, a másik embernek tehető szolgálat és a családszeretet szellemisége hatja át. Szabó Sándorné, lánynevén Török Julianna vezető védőnőként tevékenykedik a hajdúnánási rendelőintézetben. Apró, céltudatos mozaikokból tevődnek össze mindennapi életének építőkövei. Őt a hagyományok megbecsülése, a közösség – amelybe beleszületett  – olyan elemi erővel vonzzák, hogy igen kevés időt tudott szülővárosa határain kívül tölteni. Családtagjainak, rokonainak, barátainak, munkatársainak – beleértve a vezetőket és a beosztottakat egyaránt – olyan állandóságot, megbízhatóságot sugároz egész lénye, amely derűt, nyugalmat, harmóniát teremt maga körül. S ebből igazából azok az emberek profitálnak, akik a védőnőtől várnak segítséget.

Hajdúnánáson 1945. november 25-én született Éles Katalin háztartásbeli anyuka és Török Gábor cipész apuka családjában. Sajnos, már egyik szülő sincs szerettei körében. Nővérétől, Katalintól is el kellett búcsúznia. Férje, Szabó Sándor esztergályosként ment nyugdíjba, a szomszédos Szabolcs megyéből, Tiszavasváriból jött asszonyához családot alapítani. Házasságukat két gyermekkel áldotta meg az Ég, Sándor a hajdúböszörményi Széchenyi István Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanár. Neki már van saját családja, az ápolónői hivatást választó Szabó Mónika a felesége. Kislányuk, Katalin tizenkét éves, Rita ötéves. Szabóék ifjabb gyermeke Judit, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozik.

Szabóné Julika a helyi Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségizett 1964-ben, majd Szegeden elvégezte a védőnőképzőt, és 1966-ban vette át felsőfokú oklevelét.

Egy évet dolgozott Fülöp községben védőnőként a végzés után, esztendőre rá férjhez ment. Családot alapítani, házat építeni a szülők közelében tudta elképzelni Julika, ezért Hajdúnánáson keresett állást. 1968. január elsejétől az akkor még a tanácshoz tartozó védőnői szolgálathoz került.

1975-ben jött létre a Városi Rendelőintézet. Ma itt hét védőnői körzet látja el a fogantatástól a tizenhat éves kor betöltéséig a gyermekeket és a fiatalokat. Mint Julika elmondja: az ő körzeteik beosztása nem esik egybe a gyermekorvosi körzetekkel. A kezdeti lelkesedését mind a mai napig őrzi, számára minden helyzet új kihívás, feladat, amelyet legjobb tudása szerint kell megoldania. Időközben nemcsak gyakorlati tapasztalatait gyarapította, hanem ismét iskolapadba ült, és elvégezte a két és fél éves ráképzőt, hogy most már főiskolai diplomával a zsebében és az ifjonti hévvel a lelkében folytassa védőnői munkáját.

Szinte nem is tudja kiemelni, hogy melyik terület tetszik neki a legjobban. A szakmai és az önkormányzati vezetői előtt mindig büszke lehetett rá, hogy a helybeliek nemcsak megfogadják a védőnő tanácsait, hanem környezetükben is erre buzdítják ismerőseiket. Julika úgy látja, hogy ma tudatosabb a gyermekvállalás, mint a korábbi években.

A fiatal házaspárok nagyobbik hányada az egzisztenciális feltételek megteremtése után várja első gyermekét. Sokkal jobban tájékozottak, mint egy generációval korábban a szüleik, hála a sokféle könyvnek, sajtóterméknek és a felvilágosító előadásoknak. A kismamák kifejezetten szófogadóak, a védőnő szavait megszívlelik. Mint Julika utal rá, ma már sokkal korszerűbb gépek, felszerelések, vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre a magzati rendellenességek kiszűréséhez, mint 10-15 éve. Szűrik a fertőző májgyulladást, és más, korábban kevesebb figyelmet élvező esetleges megbetegedéseket.

Különösen arra büszke Szabó Sándorné, hogy náluk a védőoltásokat 100 százalékban megadják. Itt a szülők nem csinálnak személyiségi jogi kérdést abból, hogy a gyermekük biztosan elkerülje azokat a súlyos betegségeket, amelyek ellen a vakcinákat oly nagy áldozatok és kutatások révén feltalálták. A szülők partnerei a védőnői munkában, s ez az egész gyermekkorra jellemző.

Iskola-egészségügyi feladatokat is ellátnak a védőnői körzetek, elvégzik a kötelező szűréseket, a tisztasági ellenőrzést, előadást tartanak a fiatalokat közvetlenül veszélyeztető káros szenvedélyekről. Szerencsére, Hajdúnánáson a drog még nem jelent meg.

Szabóné 1987 óta tölti be a vezető védőnői tisztséget. Összehangolja kolléganői tevékenységét, gondoskodik a megfelelő szakmai háttérről, és ellátja saját körzetét is. Nemcsak az ott élők és a munkatársai becsülik nagyra a munkáját, hanem megkapta egy ízben a Miniszteri Dicséret, egy másik alkalommal a szintén miniszteri Kiváló Munkáért elismerést.

Fellapozzuk gyermekkori képzeletbeli emlékkönyvét, és érdekes „véletlenre” bukkanunk. A tőle jó pár évvel idősebb nővérének hét gyermeke született, s így gyakran látta otthon a védőnő munkáját közelről. Megragadta az a kedvesség, türelem és szeretet, ami a szakemberből áradt. Julika akkor eldöntötte: azt a pályát választja élethivatásul. Sokak szerencséjére…

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)