Hajdúnánás

A nehéz könnyűipar asszonyok ezreinek adott munkát az elmúlt évtizedekben. A fonó- és szövőgépek mellett, a varrógépek fölé görnyedve a munkásasszony megismerhette a szalagszerű ipari termelést. A felfutó időszakban két műszakba jártak, majd csaknem mindenütt áttértek az egy műszakos termelésre. A korábban csupán szakmunkás végzettséget szerzett vagy csak betanított munkás háziasszonyok – még a mezőgazdasági területeken is – megszokták a nagyüzemeket, a fegyelmezett, egymásra épülő folyamatokból adódó kötöttséget, a havi fix fizetést és a megélhetést nyújtó biztos állást.

Nos, ebben a légkörben érezte és érzi otthon magát Ozsváth Imréné született Timári Julianna, a hajdúnánási Mode 3 H Kft. főkönyvelője. Kimondani is sok, nemhogy tartalmasan végigélni azt a 45 esztendőt, amelyet ennek a cégnek a jogelődjénél, a Ruhaipari KTSZ-nél, majd itt eddig eltöltött. A szolidan berendezett iroda praktikus, első pillantásra látszik, hogy gazdája szereti a rendet. Az iratok katonás rendben sorakoznak, csakúgy, mint a főkönyvelő asszony gondolatai. Keresve sem találhatott volna nála jobb alkalmazottat egyetlen cég sem. A mai huszonéves generáció tagjai valószínűleg fel sem fogják, mit jelent az a tény, hogy Jucika soha nem kért fizetésemelést, nem tolongott a hangadók között, mégis mindent magáénak mondhat. Mindenekelőtt a nyugalmat, a békességet, a munkatársak megbecsülését, vezetőinek bizalmát. Ma, amikor fellapozzuk életének képzeletbeli történelemkönyvét, a szocializmus eltelt évtizedeinek epizódjai is megelevenednek és beágyazódnak a magánélet és a munka világának eseményeibe, mint annak mozgatórugói.

Iparos családban született Hajdúnánáson 1941. január 27-én Erdei Sára háztartásbeli édesanya és Timári Balázs gépész édesapa harmadik gyermekeként. A mama két éve, kilencvenkét évesen itt hagyta övéit, ám a 96 éves édesapa dacol az idő múlásával, gyerekei, unokái, dédunokái töltik fel életenergiával. Az ötgyermekes családban Balázs előbb a termelőszövetkezetben dolgozott, majd a városi pártbizottság titkára volt, és mint vállalkozó ment nyugdíjba. Lajos mentős volt, Jucika a középső, Gábor műszerészként ennél a cégnél tevékenykedett aktív idejében. Erzsébet könyvelő. Férje, Ozsváth Imre, a jó nevű Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat ács-állványozójaként 44 esztendőn át ingázott Debrecenbe. Ő se vándormadár… Két gyermekük született, Imre informatikusnak tanult és szintén a kft.-nél dolgozik. Neje Magyar Éva, gyermekeik a 16 éves Éva és a 12 éves Imre. A kisebbik fiú, Zoltán tűzoltó lett, Debrecenben telepedett le a családjával. Feleségével, Bodnár Erikával nevelik három gyermeküket, a 14 éves Zoltánt, a 10 éves Xéniát és a 8 éves Reginát.

Hajdúnánáson, a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségizett és gyors- és gépírást is tanult Jucika. Sietnie kellett a tanulmányaival, hogy mielőbb hozzájáruljon a családi kiadásokhoz. Ahogy végzett, 1960. augusztus elsejétől adminisztrátorként helyezkedett el a helyi Ruhaipari KTSZ-nél. A szülei mindig is könnyű fizikai munkát szerettek volna a lányuknak, hogy nyáron hűvösben, télen melegben, irodában kamatoztassa tudását. Ez sikerült, és Ozsváthné azóta is hozzáértő gondoskodással szervezi a cég adminisztrációs ügyeit. Beletanult a könyvelésbe, 10 éven át kontírozó könyvelőként tevékenykedett. Negyedszázada tölti be a főkönyvelői pozíciót. Az irodai világ modernizációja őt is utolérte, felnőtt fejjel tanulta meg a számítógép használatát. Informatikus fia segíti ki általában, ha csak komputeren készülhet el valami.

Az inkább iparosodott Hajdúnánás egyik legnagyobb üzeme a Mode 3 H Kft. 2000-ben még 980-an keresték itt a kenyerüket, mára 540-re zsugorodott a létszám. Ebből 450-en a gyengébb nemhez tartoznak, a férfiak a vasalóknál, a szabók közt vagy karbantartóként dolgoznak. Az üzem megtartotta a kezdetektől kialakított profilt, férfiöltönyöket, zakókat, nadrágokat varrnak bérmunkában, immár 1971 óta. Amikor az első külföldi partner, a hollandok megjelentek, nem gondolták a nánási asszonyok, hogy a nyugat-európai cégek még hosszú évtizedekig igényt tartanak a munkájukra. Jöttek francia, német, osztrák megrendelők is. Hozták az alapanyagot, a szabásmintát, az összes kiegészítőt, megtartották piacaikat, mindössze a helybeliek munkaerejét vásárolták meg. De milyen áron?! Átlagosan ma 69 ezer forint bruttót keresnek, és nyilvánvalóan nem lehet megélni ebből a fizetésből. A ház körül aprójószágot tartanak, zöldséget, gyümölcsöt termesztenek, kertet ápolnak, hogy kiegészítsék ezt a jövedelmet.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)