Polgár

Nincs Polgáron olyan ember, aki ne ismerné Megyesi Józsefet, akinek élete és kereskedői tevékenysége szinte egybeforrt azzal a fokozatos fejlődéssel, amit az ottaniak és a környékbeliek átéltek. Szegény, hatgyermekes családba született 1926-ban. Édesapja – a helyi Földművelő Népkör alelnöke, majd italmérője – műszerészi pályára szánta, de éppen nem volt hely, amikor Megyesi József maga talált egyet Morgenstern Fülöp vaskereskedésében. A tulajdonosnak úgy megtetszett a fejben jól számoló, ösztönös kereskedői érzékkel rendelkező fiú, hogy egy hétre zsugorodott az egy hónapos próbaidő.

1939. augusztus 8-át mutatta akkor a naptár – innentől kezdődött a máig tartó kereskedelmi pálya. Három év után már segédlevele birtokában hirdetéssel keresett magának tapasztalatgyűjtő helyet, amit Győrben, Sándori Nándor és Fiánál talált meg. Meg voltak elégedve munkájával, de a háborús helyzet miatt – apja és egy bátyja a frontra került – hazament az italmérést folytatni. Innen vitték leventeként László bátyjával együtt előbb a hátországba (közben egy hosszabb állomásozás ideje alatt a szakmájában is dolgozott Veszprémben), majd Németországba, ahonnan már hadifogolyként Angliába hajózták. Kereskedői vénáját a táborban is megmutatta, amikor kiépítette ottani burgonya-nagykereskedését. Hosszú távollét és hányattatások után 1946. október elsején értek haza. A kocsma mellett rendbe tett egy üzlethelyiséget (ma Papírbolt), s 1948. február 16-án megnyitotta saját vasüzletét. Lévén kis tőkéje, eleinte utánvéttel rendelt bele árut, de a gyors értékesítés nyomán időben ki is tudta egyenlíteni a számlákat. Ezért aztán később már írásos megrendelésre, illetve 30 napos fizetési haladékkal tölthette fel árukészletét. Már bő áruválasztékkal, beállt vevőkörrel rendelkezett, amikor 1950. augusztus 2-án államosították, vagyis kénytelen volt „önként” átadni üzletét, hogy ott a Népbolt Vas-edény és Üvegboltja nyílhasson meg. Eladóként őt is ott alkalmazták, de új gazdái nem nézték jó szemmel, hogy a vásárlók továbbra is őt tartották vezetőnek, ezért előbb a 69., majd a 36. számú fűszerboltba helyezték. Ez utóbbiban hamarosan vezetőnek nevezték ki, de 1953. augusztus 15-én mindennemű indokolás nélkül felmondták munkaviszonyát. Véletlen egybeesés, hogy aznap jegyezte el D. Kovács Piroskát, aki azóta is hű társa. A helyi Áfész vezetői keresték meg aztán, és Egyeken bízták meg az ottani üres, lepusztult Vasbolt vezetésével. Újra reménnyel lett teli, hogy eredeti szakterületén dolgozhat, s kitartó tevékenysége nyomán hamarosan fellendült ez a bolt is, s már a környékről is oda jártak vásárolni. Feleségével vágytak haza, így örömmel vette, hogy kérésére polgári főboltjában ajánlott neki állást az Áfész. Innen egy idő múltán az irodába irányították üzemágvezetőnek, de amikor a főbolt vezetője nyugdíjba ment, természetesen neki ajánlották az állást 1955. október elsején.

Az élelmiszer dominanciájú vegyesboltot fokozatosan iparcikk jellegűvé alakította át. Mivel a Vas Nagykernél sok ismerőse volt, egyre több műszaki újdonságot árult (magnók, televíziók, háztartási gépek stb.). Maga is pótolta hiányzó általános iskolai osztályait, majd leérettségizett, hogy megfelelhessen az ilyenfajta áruk forgalmazásához szükséges feltételeknek, tanfolyami kötelezettségeinek. Ő adta el Polgáron az első színes tv-t, általa gyártott antennával a helyszínen beüzemelve értékesítette aztán a többit. A boltban szervizlehetőséget is biztosított. Az igazi reneszánsz azonban 1968-tól kezdődött, amikor onnan szerezhette be az árukészletet, ahonnan érdemes volt. Később ezt a nyereségérdekeltség még inkább motiválta. Hamarosan Műszaki bolt lett ez az üzlet, ahol olyan kurrens cikkeket is árultak háztartásokba, mezőgazdaságba és építkezésekhez, amit messze vidékekről is kerestek. Például egyedül ők árultak földkábelt, vizsgáztatva motorokat. Egy biztos ponttá vált ez az üzlet, amelyet három megyéből is felkerestek az anyagbeszerzők, és megtaláltak mindent, amire vágytak a helyiek és a környékbeliek.

1986-ban vonult nyugdíjba, hagyta ott 36 év után a szocialista kereskedelmet – egyúttal szakszervezeti titkári funkcióját –, hogy szinte azonnal újra pult mögé álljon, immár és ismét a magánszektorban: a butiksoron épített Ajándékboltjában. 2006-ban, 80. esztendős korában egy általa írt, szerkesztett könyvvel lepte meg családját, szakmáját és városa lakóit.

A „Kereskedelemben egy életen át” című könyvben eredeti dokumentumokkal gazdagon illusztrálva mutatja be életének történéseit és emlékeit. Olvasói településtörténeti vonatkozásokkal is gazdagodhatnak. Feleségével, akinek a szeretetteljes, nyugodt hátteret és gondoskodást köszönheti, két gyermekük életét kísérik figyelemmel. Éva és József műszaki mérnöki diplomát szereztek, s négy unokával tették teljessé a nagyszülők örömét: Sára, László és Éva, illetve Megyesi Marietta és Lóránt is büszkék a kereskedelemben 67 évet töltött nagypapájukra.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)