Tiszagyulaháza

Szerény, kis település polgármestere Kapus József. Tiszagyulaháza a Tisza bal partján a Sajó torkolatával szemben terül el. 1907-ben a község a Borsod vármegyében fekvő Tiszaszederkény határában lévő grófi birtokokból alakult meg, s ehhez csatoltak polgári részeket is. A község betelepítésében elsősorban Polgár lakosai vettek részt. 1903-ban például 54 polgári család (kb. 300 ember) költözött Gyulaházatanyára. 1950-től lett Hajdú-Bihar megye része az akkor még nagyközségként szereplő Polgárhoz tartozva. Az 1949-ben még 1273 főt számláló település, ma mindössze 879-re esett, melyből 280 nyugdíjas, s az aktív korúak közül 84 munkanélküli. Ez bizony kétszerese az országos átlagnak. A lakosság létszám csökkenésének okát, Kapus József a Tiszaújvárosban lévő TVK-nak és az erőműnek tulajdonítja. Sokan ugyanis ott találtak munkalehetőséget, jó megélhetést és ezért le is telepedtek a városban. A községben jórészt csak a szüleik maradtak és néhány fiatal házaspár, melynek következménye az alacsony születési arány lett (81 iskolás- és 32 óvodáskorú gyermek). A rendszerváltás után végre fejlődésnek indult a község.

1990 szeptemberétől Kapus József a helyi önkormányzat egyik tagjaként, Katona Ferencné polgármester munkáját segítve, részt vett az építések szervezésében. A korábban zsáktelepülésnek számító Tiszagyulaházát, háromkijáratúvá alakították új utakkal a három megye felé. 1994-ben Kapus Józsefet választotta meg a lakosság polgármesternek. Mivel főállásban jelenleg is a TVK-ban dolgozik, így tiszteletdíjas polgármesterként. Nem kis feladatot jelentett számára a két munkát összeegyeztetni, ő mégis bátran vállalta a megmérettetést.

Az évek során a munkák összehangolásába folyamatosan belelendült.  Sok segítséget kap és kapott a munka helyén, a TVK-nál, a HDPE üzemgazdaság vezetőitől, valamint a község jegyzőjétől és a képviselő-testülettől. Nagy eredménynek számít, hogy az 1994–2001 között olyan fejlesztések szerepelnek, mint az általános iskola tornateremmel való bővítése; gázberuházás; szilárd burkolatot kapott utak; felújították a vízmű-hálózatot, az orvosi rendelőt és az önkormányzati hivatalt külsőleg és belsőleg. Ám a TVK-ban és az erőműben történt elmúlt évek elbocsátásai Tiszagyulaháza lakóit is érzékenyen érintették, hiszen sokan maradtak munka nélkül. Egy ilyen kis településen nagyon nehéz munkahelyet kialakítani. A lakosság kénytelen a környező településeken munkát keresni, mint például a tiszadadai pulóver-gyárban. Kapus József szinte szélmalomharcot vív, és rendületlenül tárgyal vállalkozókkal, minden lehetőséget megragadva a befektetők odacsábítására. S hogy ez az áldatlan állapot minek köszönhető a már említetteken kívül?

Feloszlott a tsz, a mezőgazdasági kft. is tönkrement, a földek parlagon maradtak, nem hasznosítják. Nagyon bíznak abban, hogy az M3-as autópálya megépülésével, a Polgáron épült ipari parkban vagy a tiszaújvárosi ipari parkban, a tiszagyulaházi emberek is a kapnak munkalehetőséget.

Miért fontos Kapus Józsefnek e kis település sorsa? Mert itt született 1949. március 7-én, földműves család egyetlen gyermekeként. Iskoláit is itt végezte, valamint a Tiszai Erőmű egy kihelyezett iskolájában. 1966-ban az iskola elvégzése után, a Vegyépszernél, majd 1967 októberétől a TVK-ban dolgozott. Még meg sem szokhatta új munkáját, amikor egy hónappal később behívták katonának. A honvédségnél előbb KISZ-titkárként, majd zászlóalj KISZ-titkárként tevékenykedett. 1969-ben leszerelt és rögtön utána meg is házasodott. Felesége 1981-ben baleset következtében elhunyt, két árvát hagyva maga után. E nehéz helyzettel édesanyja segítségével sikerült megbirkóznia. A felejtés évei következtek.

Egy új, boldogabb élet reményében elhagyta szülőhelyét, megnősült és Tiszaújvárosba költözött. E házasságból egy gyermeke született. Ám hét év múltán visszavágyott Tiszagyulaházára. Mára a gyermekei felnőttek, akik megajándékozták őt három szép unokával.

– Szeretem az itteni embereket, szeretek velük dolgozni, szeretem ezt a kis települést és itt alkotni, a községet fejleszteni. Rengeteg elképzelésem van, a település szépítésével, építésével, a nyugdíjasok megbecsülésével kapcsolatban – mondja.

Az állattartás, az állatok körüli munkák jelentik számára a kikapcsolódást, de mivel a két munkahely komoly kihívást jelent számára, ezért ezt felszámolta, és most e két munka ellátása a fő cél számára.

– Azt szeretném, ha bárki ide jön, az jó érzéssel távozzon. Kis község, de a rendes működéshez mindene megvan – polgármesteri hivatal, iskola, óvoda, orvosi rendelő, takarékszövetkezet. Az infrastruktúra kész van, kivéve a belvíz elvezetést – jelenleg pályázat segítségével szeretnénk elvezető árkot kiépíteni, valamint az óvodai konyhát bővíteni a nyugdíjasok étkeztetésének biztosítására. S ami még egyelőre csak a tervek között szerepel, öregek otthonát szeretnénk létre hozni.

Fáradtságot nem ismer, kihasznál minden percet.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)