Hajdúnánás

Ha valakiről elmondható, hogy nagyon mélyről küzdötte fel magát a társadalmi közmegbecsülésig, akkor Hajdúnánás polgármesteréről, Éles Andrásról, bizonyosan állítható. Még mielőtt 1954. március 27-én megszületett volna, az édesapja meghalt. Emiatt nővérével együtt félárván nevelkedett Hajdúnánáson. Később édesanyja újra férjhez ment, s a második férje egy gyereket vitt a házasságukba, amelyből egy közös gyermek is született. Az érdekes összetételű család nagyon szegényen élt. Egy nádfedeles, földes padlójú házban, petróleumlámpa mellett tanultak a gyerekek, akik közül András inkább az órákon szívta magába a tudományt, és ha tehette, a nagyszülőknél töltötte az időt és nem a tanulással foglalkozott.

A család anyagi helyzetének javításáért minél hamarább kenyérkereső foglalkozást szeretett volna szerezni, ezért a helyi 125-ös szakmunkásképző intézetbe jelentkezett villanyszerelőnek. Ám mire szakmát kapott a kezébe, addigra megváltozott az elképzelése, és inkább tanulni akart. Néhány évet azonban várnia kellett. Közbe jött ugyanis a katonaság, majd leszerelése után egy osztálytársa édesapjának a közbenjárásával annál a vállalatnál helyezkedett el, ahol korábban az ő édesapját érte baleset. Itt értesült arról, hogy szakmunkásképzőt végzettek is jelentkezhetnek az egyetemre, ha részt vesznek az egyéves felkészítő tanfolyamon. Úgy érezte: itt az alkalom, hogy a családi körülményeiből fakadó hátrányokat leküzdve megmutassa, abból a mélységből is magasra lehet jutni.

Elvégezte az előkészítőt, majd felvették a szegedi József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karára, ahol 1982 februárjában kapott diplomát. Jogtanácsos lett a Hajdúnánási Állami Gazdaságban, ahol 1990-ig dolgozott. Ekkor alpolgármester lett, négy év múlva pedig megválasztották polgármesternek. Azóta újraválasztották, és ismerve a város fejlődését, a következő voksolásnál is esélyesnek számít. Ő maga bármit elképzelhetőnek tart a végeredményt illetően, de azt a sors igazságtalanságának tartaná, ha mindannak a megvalósulásánál nem lenne jelen, aminek a létrejöttében jelentős szerepet vállalt: az új iskola és harminckét lakás, illetve az 1,3 milliárd forintba kerülő szennyvízcsatorna-hálózat és tisztítómű megépítésben, valamint a fürdő fejlesztésében. Elévülhetetlenek az érdemei a pályázati pénzek elnyeréséhez szükséges önrész előteremtésében is, s abban, hogy a hajdúnánási önkormányzat az elmúlt tizenegy évben egyetlen fillér hitelt nem vett fel. Úgy érzi, tudna még tenni szeretett városáért, ám ha annak lakói nem tartanak erre igényt, valószínűleg ügyvédként folytatja pályáját. Az átállással sem lehetnek problémái, hiszen nem egy esetben ő képviselte az önkormányzatot peres ügyekben.

Az egykor mostoha sorsú Éles András 1977-ben nősült meg, és népes családot alapított. A gyermekeinek minden feltételt megteremtett a jó előmenetelhez, megadta nekik azt az esélyt, amit ő nem kaphatott meg. Ma már boldogan látja, mindannyian igyekeznek élni a lehetőséggel. A legnagyobb lánya joghallgató Miskolcon, a középső a Havas Henrik-féle újságíró iskolába jár, a kisebbik a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója, az öccsük pedig általános iskolás. Sportolói múltja – úszott és futballozott –, valamint gyermekszeretete alkalmassá teszi Éles Andrást a megyei önkormányzat ifjúsági és sportbizottsága elnöki tisztének a betöltésére is. Jóllehet lányai a másodosztályban kézilabdáztak, mégis azt vallja, hogy elsősorban az utánpótlást kell támogatni, a versenysport pedig tartsa el magát.

Éles Andrásnak két nagy szerelem kíséri végig az életét. Az egyik az újságírás a másik a politizálás. Az utóbbihoz egy adalék: 1972-ben második helyen végzett a diákpolitikusok országos versenyén. A tollforgatás iránti elkötelezettsége is már általános iskolás korában kezdődött, egy úttörőtáborban megrendezett riportervetélkedőn figyelt fel rá Nagy Zsuzsa, a Hajdú-bihari Napló belpolitikai újságírója. Az ifjú újdondásznak több száz tudósítása és írása jelent meg a megyei napilapban, illetve más kiadványokban. Nem véletlenül mondják róla a megyében, hogy legjobb újságíró a polgármesterek között, és legjobb polgármester az újságírók között. Valójában beteljesedetlen ez a szerelem, a napi munkája, elfoglaltsága mellett nem tudott elég időt szakítani rá.

Maradt a másik, a politizálás. Jóllehet ezt inkább érintőlegesen gyakorolja, 1994-ben megpróbálkozott a pártpolitizálással is. A Pozsgai Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetség színeiben indult a parlamenti választáson, de nem sok sikerrel. A szociáldemokrata eszmék állnak közel hozzá, de a jelenlegi képviselőit még nem tartja követésre érdemeseknek. Tudja jól, hogy az általa ideálisnak vélt centrumpárt a legrosszabb helyzetű, mert mindkét oldalról támadható.

Igazából dr. Éles András nem is politikusnak tartja magát, hanem lokálpatriótának, akinek a világ közepe Hajdúnánás. Még akkor is, amikor történetesen a tengerentúlon jár.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)