Kovács Miklósné

Ápolási igazgató

Kisvárda

Szép, szabályos életutat tudhat maga mögött Kovács Miklósné, Katika, akit az ápolási igazgatói feladatok ellátásával bízott meg a főigazgató. A pontosságra törekvő, beleérző képességgel jócskán megáldott vezetőnek ezekre a tulajdonságaira igen nagy szüksége van, hiszen ma Magyarországon forrong az egészségügy. Orvosok, ápolók ezrei intenek búcsút nemcsak a munkahelynek, hanem a hazának is, és ezen körülmények közt kell megbízhatóan gyógyítani, fájdalmat csillapítani, lelket megnyugtatni a számos nehézség közt vergődő szakembereknek. Szerencsére, a Felső-Szabolcsi Kórház ebből a szempontból is megnyugtató sziget, olyan, mint egy nagy család: itt nem tapasztalják meg az elvándorlás okozta létszámhiányt.

Katika kisvárdai születésű . Szülői háttere jól példázza a környékre jellemző foglalkoztatást. Édesanyja a mezőgazdaságban talált állást, ma már nyugdíjas éveit tölti. Édesapja öntödei munkásként kereste a család kenyerét, ám sajnos, nagyon fiatalon, 46 évesen végleg eltávozott. Férjéül Kovács Miklóst választotta, akivel 1984. április 28-án kötött házasságot. Férje előbb villanyszerelő, majd buszsofőr, ám az egészsége mára megroppant. A hagyományápolásáról híres Ajakon telepedtek le. Két gyermekkel áldotta meg az ég a frigyüket. Gábor 29 éves, gépészmérnök és Budapesten él a családjával. Kisfia, a két éves Benedek a nagyszülők szeme fénye. Attila 24 éves, újságírást tanult, ám 3 éve ő is felkerekedett és meg sem állt Londonig.

Katika így emlékszik vissza élete meghatározó tényeire: „Szüleimtől szeretetet, embertársaim tiszteletét, becsületességet, hitet kaptam útravalóul, amely elkísér az életem során. 17 évesen felvettem a fehér ruhát. Mostantól életek vannak a kezemben, felelős lettem immár másokért, a rám bízott emberekért. Munkámra hivatásként tekintek, előítéletek nélkül egyformán segítséget nyújtok mindenkinek. Mi, ápolók, ott állunk a gyermek születésénél, őrizzük álmát, mikor növekszik, vizsgálatot végzünk, ha a betegnek panaszai vannak. Mellettük állunk, fogjuk a kezüket életük utolsó perceiben is. Hétköznap és ünnepnap, éjjel és nappal. Hivatásunk gyakorlását egyszerre kíséri öröm és bánat, ez elválaszthatatlan. Hallgatás – meghallgatás, szeretet – elfogadás -, ez a gondoskodás az életünk.

Nagyon szép, de nehéz hivatás ápolónak lenni. Ami fáj, hogy a társadalom nem becsüli meg sem szavakban, sem fizetésben ezt a munkát. Pedig, ha tudná mindenki, hogy a lakosság egészségügyi mutatói, az életmód negatív irányba változik, hogy csak a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a drog elterjedését, a testet, lelket romboló stresszt említsük. Felelős a társadalom is – no, nem mentjük fel az egyént sem -, hogy korai életszakaszban kialakulnak a krónikus betegségek, pusztít a munkanélküliséggel összefüggő kilátástalanság, a bizonytalanság. Óriási kihívás ez az egészségügynek. A társadalom részéről viszont igény mutatkozik a kor színvonalán megvalósítható, elérhető legmagasabb ellátásra.”

Az orvostechnika fejlődésével mind több és magasabb szintű szakfeladat hárul az ápolóra. Egyre többen vállalják a főiskolai, egyetemi képzést is, hogy megfelelő tudás birtokába kerüljenek. Hiába akár a diploma is, az alacsony fizetés miatt sokan kénytelenek kiegészítő tevékenységet végezni, másodállást vállalni, más intézményben, vagy a mezőgazdaságban, hogy a családjuknak a megélhetést biztosítsák. A munkanélküliség, a házastársaik esetleges elbocsátása gyakorta azt eredményezi, hogy az ápolónők lesznek családfenntartók otthon.

Az ápolási igazgató szerteágazó feladatai mellett a munkáltatói jogkört is gyakorolja. Felveszi és koordinálja az ápolók, asszisztensek, szakasszisztensek, műtőssegédek, beteghordók mindennapi munkáját, beosztását, szervezi, ellenőrzi ezek végrehajtását. Kisvárdán ez 4-500 embert jelent Kovács Miklósnénak. Ars poeticaként teszi hozzá: mástól sem követelhet többet, mint amit ő maga is megtesz.

Harminckét esztendeje dolgozik a Felső-Szabolcsi Kórházban. Ápolók generációinak adta tovább a tudást, a hitet, hogy a beteg közérzete nagyobbrészt a gondos, lelkiismeretes ápoláson múlik. Jöhet bármilyen nehézség, építhet az ország akármilyen társadalmi rendszert, lehet valakinek bármennyi a zsebében, amikor megbetegszik, ugyanolyan esendő, támogatásra, vigaszra szoruló, mint bárki más. Talán ez a legnagyobb demokrácia az egészségügy hétköznapjaiban. S akkor még beszélhetünk arról, hogy a betegágy mellett mentálhigiénés és felvilágosító szerepet is betölt az ápoló: ő fordítja le a mindennapi használatra az orvos utasításait, javaslatait, terápiáját. Mert mi lenne a profin meggyógyított betegből, ha ugyanott folytatná az életmódját, ahol abbahagyta? Az örök körforgásból kilépni nehéz, de lehetséges. Többek közt ezt az erkölcsi parancsot is teljesíti a hivatástudattal felvértezett nővérke.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése