Debrecen

Kiss György a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Pályájának ezt megelőző szakasza mind alapul szolgál ahhoz, hogy ezt a munkát a kellő tapasztalattal, szakmai tudással, az emberek iránti szimpátiával láthassa el.

Kiss György Debrecenben született 1944. július 10-én. 1962-ben érettségizett a debreceni kereskedelmi technikumban, s ezt követően a Hajdú-Bihar Megyei Népboltnál dolgozott mint könyvelő. 1967-ben diplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Általános Közgazdasági Karának népgazdaság-tervezés szakán. 1967-73-ig (korábbi munkahelye jogutódjánál), a megyei vegyesiparcikk kiskereskedelmi vállalatnál dolgozott áruforgalmi előadóként.

Államigazgatási gyakorlattal 1974. óta rendelkezik, ekkor került Debrecen II. kerületi Hivatalának Pénzügyi Osztályára, osztályvezetőként, majd elnökhelyettesként. 1978 októberétől 1984 novemberéig az akkori Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB. Munkaügyi Osztályának volt a vezetője.

Elméleti felkészültségének fokozására munkaügyi szakközgazdai tanulmányokat folytatott. Megszüntetéséig irányította a megyei pályaválasztási intézetet. A foglalkoztatási felkészültségek várható megjelenésének (1982– 1984) időszakában az országban vidéken – Békés megye után – másodikként hozta létre munkatársaival együtt, Debrecenben a Munkaügyi Szolgáltató Irodát és készítették elő Berettyóújfaluban és Püspökladányban a területi hálózat kiépítését. (Ez a későbbi megyei foglalkoztatási központ, illetve a megyei munkaügyi központ szakmai elődszervezetét jelentette.) 1984–1990 szeptemberéig a Hivatal elnöke Debrecenben, majd az önkormányzatiság kiépítésében a hatósági iroda vezetője.

1991. augusztus 16-tól – eredményes pályázata alapján – a megyei munkaügyi központ igazgatója. Több mint huszonöt éve oktat és vizsgáztat különböző szakmai közép- és felsőfokú képzési formákban. Tagja az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége szakbizottságának.

Igen fontos számára a család, a biztos háttér. Felesége informatikus. Rendszergazdaként mint köztisztviselő dolgozik. S akire talán a legbüszkébb – a lánya, aki 1969-ben született, s férjével egészségügy területén működő betéti társaságot visznek. Szüleit, s két testvérét sajnos már elveszítette, csak hárman élték meg a felnőtt kort. Bátyja Tiszakécskén él, már nyugdíjas, húga egy számítástechnikai részvénytársaság vezetője.

Jelenlegi pozíciójában célkitűzései között szerepel többek között a munkatársak folyamatos továbbképzése, naprakészen tartása, a változó környezet igényelte jogszabály-módosítások kezdeményezése és gyakorlati használata, a szolgáltatások folyamatos bővítése, a Munkaerő-piaci Alapból megyére decentralizált források hatékony felhasználása, és még sorolhatnám.

– A kitűzött célok elérését nagyjában és egészében – állítja Kiss György – a munkatársak kollektív munkája eredményeként sikerül realizálni.

A munkanélküliségről úgy tartja:

– Egy működő piacgazdaság természetes velejárója, hogy a gazdaság egyes erőforrásaiban hiány, egy másikban felesleg, azaz többlet keletkezik, ami hosszú idő átlagában az erőforrás-értékelés és piaci elismerés függvényében kiegyenlítődhet. Ilyen erőforrás a munkaerő is, aminek mennyisége és minősége állandóan változó összetételben, életkori, szakmai, iskolázottsági, területi struktúrájában, a munkanélküliség természetes rátája mentén megjelenik. Ugyanakkor az egyén szintjén mentális, pszichés, szociális kérdésként is megjelenik, aminek kezelése nem nélkülözheti a jelenség interdisciplináris kezelését (lásd humánszolgáltatások, oktatási rendszer).

A kollégáitól elvárja a konkrét programok, tervek mentén történő rendszerszemléletű együttműködést. 1974 óta ellátott munkaköreiben, az általa vezetett munkatársak munkájáért való felelősség az elsődleges, ami a munkatársak bevonásával, az azonosulásuk fokozásával tartható egyensúlyban, és ezen keresztül kaphat a vezetés a messzelátás művészetének gyakorlásához, a látszólag egymástól független jelenségek, információk, tapasztalások integrált kezeléséhez megfelelő támogatást.

Kiss György a munkája során elért eredményei ellenére úgy gondolja, az elégedettség a kreativitás, a megújulás, az alkalmazkodás halálát jelentheti minden munkakörben. Az elért eredmények új, és mindig újabb kérdéseket, kihívásokat fogalmaznak meg.

– Kudarc, siker?

– Minden közelítés kérdése – állítja.

A harmonizált, folyamatos működés nem szereti a szélsőségeket. Kudarcra nem emlékszik.

– Biztos, több olyan döntést hoztam – mondja –, amit mai eszemmel már nem vagy másképp tennék.

A siker pedig soha nem önmagának a vezetőnek a sikere, a személyén keresztül megjelenő elismerés az legalább úgy szól a vezető munkatársainak, mint a vezetőnek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)