Debrecen

Bartha Péter szerint a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetői struktúrájában most elfoglalt helye szerencsére még szűken vett szakmai, s ő ezzel teljes mértékben elégedett. Mint ahogy szereti máig egyetlen munkahelyét, az ott dolgozókat, ahol szerencsére magas fokú a kollegialitás is. Édesanyja háztartást vezetett, édesapja tanműhelyi oktató volt a Volánnál. Péter a legkisebb gyermeke volt a családnak.

A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett – ott zárta máig szívébe Halász Imre tanár urat, aki az életben történő jobb eligazodásra, emberségre nevelte a szavaira figyelőket. A következő állomás Sopron városa volt, ahol az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karát végezte. A sok kitűnő tanár közül leginkább dr. Mayer Antalra emlékszik máig csodálattal vissza, aki olyan megragadóan, átéléssel tudott beszélni a természetről, az erdőkről, hogy azokat azután csak rajongásig tisztelni és szeretni lehetett.

A tanulás örömei mellett Sopron nyitottabb, szabadabb légköre is hatással volt rá, amely aztán még jobban elmélyült, amikor onnan választotta élete párját, Gillay Erzsébetet, akit aztán harmincegy évi boldog házasság után a gyógyíthatatlan betegség 2000-ben elragadott tőle. A Tivizig 1970. július 15-től nem csak befogadta a frissen végzett szakembert, hanem szisztematikusan egyre mélyebben avatta be az ottani tevékenységek rejtelmeibe – ebben elévülhetetlen érdemei voltak dr. Papp Ferencnek, az intézmény akkori igazgatójának.

A tervezési osztályon tíz évet töltött, ahol geodétaként kezdte, majd csoportvezetőként folytatta. Gyakorlatszerzését többen segítették, de közülük is Szolnoki Alajosra, az óriási műveltségű, emberségben és a szakmában igazi profi nyugdíjas szakemberre emlékszik a leghálásabb szívvel vissza – általa s a BME-n megszerzett másoddiplomás szakmérnöki végzettséggel megerősödve lett igazi geodéta. A vízrendezési, vízhasznosítási és társulati osztályon főelőadóként, csoportvezetőként, majd osztályvezetőként állt alkalmazásban. Abba a szerencsés helyzetbe került, hogy azokon a területeken valósíthatta meg vízrendezési feladatait (munkák irányítása vagy éppen műszaki ellenőrzés), amelyeket a geodéziai mérések során megismert.

Közben újabb, immár vízgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve itt védte meg műszaki vízgazdálkodási doktorátusát is. A szakma igazi rejtelmeit azonban valójában két önzetlen kollégájától, Szűk Tibortól és Kovács Sándortól tanulta meg. Bartha Péter számára az 1980 és 1990 közötti évek az önmegvalósítás időszakát is jelentették. A Tivizig az 1970-es nagy Tisza-völgyi árvíz után szinte az egész védelmi vonalat érintő fejlesztésekbe kezd – ezek azok a területek, ahol dr. Bartha Péter korábbi munkája során szinte a csatornamélységig megismerte a vidéket, a műtárgyak elhelyezkedését, az élővizek folyásirányát, a töltések állapotát. A tervezés és a kivitelezés során folyamatosan javul a védelmi helyzet az igazgatósághoz tartozó háromszázötven kilométernyi töltésszakaszokon.

Ugyancsak izgalmas feladatot jelentett a három szakaszmérnökség megismerése, mint ahogy a belvízi védekezés rendszerének alapos megismerése is. Ez utóbbi nagyrészt a belvizeket elvezető csatornarendszer továbbépítésében öltött testet Debrecentől északra–északkeletre, a Hortobágy folyó, a Berettyó és a Sebes-Körös vidékén. E folyamat eredménye az erdőspusztai tározók kialakítása is, amelyek nem csak többmillió köbméter víz visszatartását oldják meg, hanem egyúttal környezetvédelmi és ökoturisztikai szolgálatot is tesznek a természetet szerető lakosságnak, az ide látogatóknak. Hasonlóan izgalmas szakmai kihívásokat jelentettek a több feladatú tiszalöki öntözőrendszer, a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna és azok fürtrendszereinek rekonstrukciós munkálatai, illetve a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer létrehozása is. Ez utóbbi teljes befejezése mindmáig várat magára (politikai döntések, illetve új, immár természetvédelmi szempontok figyelembevétele miatt), s olyan új programokkal is integrálódik talán, mint a debreceni Nagyerdőt is megmenteni készülő Civaqua térségi vízügyi beruházás terve.

Dr. Bartha Péter több szakmai kitüntetés (legutóbb 2000-ben a Vásárhelyi Pál-díj) tulajdonosa, a Magyar Hidrológiai Társaság tagja és megyei szervezetének alelnöke, a Debreceni Erdőspusztákért Egyesület vezetőségi tagja, a vállalati horgászegyesület elnöke. Büszke arra, hogy ahogy neki segítettek annak idején, most ő ezt ugyanúgy visszaadja a fiataloknak.

– Nem is lesz gond az utódlással – mondja.

Péter fia programozó matematikus – három gyönyörű unokával a családjában –, András fia informatikus. Felesége elvesztését kiheverve, de emlékét nem feledve most újra párkapcsolatban él, és párjával együtt egyengetik immár két család életét.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)