Debrecen

A közel két méter magas, szelíd arcú Szekeres Antal esetében is igaz a mondás: nem esik messze az alma a fájától. Ezzel a névvel ugyanis már futottak be az övéhez hasonló karriert. Édesapja szintén a pedagóguspályát elhagyva került a közigazgatásba, évtizedeken keresztül vezette a megyei tanács művelődési osztályát, később ezerkilencszázkilencventől négy esztendőn át a megyei közgyűlés elnöke volt.

Az 1963. március 17-én Hajdúböszörményben született ifjabb Szekeres Antal számára előbb a család pedagógusai, azaz a szülei és a nővére jelentették a követendő példát, így ő is a katedrát választotta. Debrecenben a KLTE bölcsészkarán szerzett történelem tanári diplomát, majd egykori iskolájában, a Tóth Árpád Gimnáziumban kezdett el tanítani.

Három év után fájó szívvel, de elhagyta az egykori alma matert, mert ott nem kapott lehetőséget arra, hogy levelezőn elvégezhesse a jogi egyetemet. Nem így a Gulyás Pál Kollégiumban, ahol nevelőtanárként dolgozott, és közben Miskolcra járt a jogi karra. Újabb egy év elteltével nagyszerű lehetőség adódott az ambiciózus fiatalember előtt: a megyei sporthivatalban megüresedett egy állás, s az élvonalbeli röplabdás múlttal, pedagógus diplomával, valamint a jogászi végzettség ígéretével rendelkező Szekeres Antalt alkalmasnak találták a betöltésére.

A (megye)házon belülre jutva már csak idő kérdése volt, mikor kerül olyan helyre, ahol jogászi ambícióinak megfelelő feladattal bízzák meg. Közvetlenül az államvizsga előtt ajánlottak neki állást a jogi irodán, ahol előadóként dolgozott, majd ezerkilencszázkilencvenhéttől a megyei önkormányzat aljegyzője lett. Vallja, hogy a kezdeti években szerezte meg mai munkájához az alapokat, hiszen a testületi ülésekre készített előterjesztések törvényességi vizsgálatát végezte.

Az ezredfordulón aztán újabb nagy lehetőséget kapott a sorstól, és dr. Szekeres Antal ismét élni tudott vele. A közigazgatásban eltöltött tíz esztendővel a háta mögött vállalta azt a megmérettetést, ami a hatósági munka újabb területeinek a megismerésével is kecsegtette. Néhány nap gondolkodás után megpályázta a megyei közigazgatási hivatal vezetői posztját és nyert. Nagy kihívás jelentett számára, hiszen 2000 januárjában több mint nyolcvan ember főnöke lett egyik napról a másikra.

Hogy mennyire komoly munkába csöppent, bizonyítja: az első évben meghaladta a tízezret a főszámra iktatott ügyiratok száma. A megye nyolcvankét önkormányzatának a törvényességi ellenőrzése óriási feladatot ró a hivatal valamennyi dolgozójára. Munkájuk során csak a köz érdekét tarthatják szem előtt, szemben az egyéni célokkal. Tevékenységük sokszor népszerűtlennek látszik, de Szekeres Antal vallja, hogy az intelligens elme nem áll ellent a logikus közlésnek, vagyis az esetek nagy többségében elfogadják észrevételeiket az érintettek. A hivatal vezetője magával szemben is megfogalmazta elvárásait. Eszerint akkor végzi jól a munkáját, ha a hivatalban rend van, a köztisztviselők erkölcsi és anyagi megbecsülése a lehetőségekhez mérten napról, napra nő, akik emiatt büszkék, hogy ott dolgozhatnak. Az általuk készített iratok mind szakmai, mind jogi szempontból kifogástalanok.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érnék kudarcok ebben a beosztásában is, de számba véve az általa vezetett hivatal eddigi eredményeit, a mérleg nyelve a siker felé mutat. Az elkövetkezendőkben tovább szeretné javítani ezt az arányt, még több ügyet téve a jó serpenyőbe.

A munkahelyváltozás – Szekeres Antal bevallása szerint – kihat a magánéletére is. A korábbinál sokkal szigorúbb az időbeosztása, ritkábban tud a családjával találkozni. Éppen ezért igyekszik a gondokat, problémákat a hivatalban hagyni, otthon teljes kikapcsolódásra törekszik. Felesége orvos, így gyakran ügyeltet kell vállalnia, ilyenkor a Debrecenben élő nagyszülők gondjára bízzák két gyermeküket, ha a családfőnek is elfoglaltsága van. Az édesapa sportos múltja az egész család életvitelére kihat. Hétvégeken kerékpárra pattannak, ősszel, tavasszal kirándulnak, télen korcsolyázni járnak, nyáron pedig elmaradhatatlan a közös üdülés. A gyerekek versenyszerűen sportolnak, a tizenegy éves Máté atletizál és kosárlabdázik, míg a hatéves Réka szertornázik.

A jogászi hivatás mellett Szekeres Antalt másik nagy vonzalma a röplabdázáshoz köti. Egyetemistaként három évig játszott a DEAC NB I-es csapatában, később a DUSE-ban szerepelt, manapság pedig az NB II-es Brassai DSK-t erősíti. Bokros teendői ellenére igyekszik minden mérkőzésen ott lenni, mert a csapathoz tartozás élménye többet jelent számára, mint pusztán a játék örömét, hiszen társai nagy részével már húsz éve játszik együtt. Velük főleg a pályán tud találkozni, mert legnagyobb fájdalmára, már jó ideje nincs élvonalbeli röplabdacsapata Debrecennek, így nem szoríthatnak közösen utódaik sikeréért a lelátón.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)