Sátoraljaújhely

Egy szlovák határ melletti kis településen, Abafalván született 1942. december 29-én. Édesapja MÁV-alkalmazott volt 46 éven keresztül, nyugdíjasként nemrég töltötte be 86. életévét. Édesanyjára nem emlékszik, hisz egyéves volt, amikor a gyermekágyi láz elvitte a mamáját, négyéves korában kapott új anyát.

Hétéves koráig Bánrévén éltek, félárván nem volt könnyű sora a háború utáni nehéz években. Ekkor költözött a család Sátoraljaújhelybe, így iskoláit már ott végezte. Jól tanult, ott volt minden „megmozduláson”, főleg a sport és a színjátszás terén jeleskedett. A sport mindig meghatározó szerepet játszott életében, atletizált, futballozott, ez utóbbi segítette a továbbtanulásban is, a foci révén került a villamosipari technikumba Miskolcra. Kollégistaként nagyon szép, mozgalmas éveket élt meg, három évig a diáktanács elnöke volt.

Ezerkilencszázhatvanegyben érettségizett és az ÉMÁSZ-nál kezdett dolgozni. Az itt töltött kilenc hónap alatt volt kubikos, mászott oszlopot, majd csoportvezető lett, később a „Mechanikába” került műszaki területre (ez az üzem később a Telefongyárral fuzionált).

Időközben letöltötte a katonai szolgálatot is, Budaörsön rádióműszerész kiképzést kapott, majd 1964 karácsonyáig másfél évet töltött Lillafüreden az adóházban, ahol „kétféleképpen lehetett valaki főnök, vagy nagy pofája volt, vagy értett valamihez”. Ő az utóbbi alapján ténykedett.

Ezerkilencszázhetvennégy óta tevékenykedik jelenlegi munkahelyén, a Trefort Ágoston Szakképző Iskolában, akkor adták át az iskola új épületszárnyát, még ugyanebben az évben gyakorlati oktatásvezető lett Deme András igazgató jóvoltából. Tőle fizikából tanult nagyon sokat, a szertárban jó néhány szomszéd teremben zajló óráját hallgatta végig.

De máig hálás szívvel gondol Szvitil Györgyre, akitől rengeteget tanult, akit példaképének tekintett. Egy ideig matematikát és fizikát is tanított, mint mondja, ha újra kezdhetné az életet, minden bizonnyal matematikatanár lenne. Közben önmaga pallérozásáról sem feledkezett meg, 1971 és 1975 között elvégezte a Bánki Donát Műszaki Főiskolát rendszerszervező szakon. Az újabb előrelépést 1976-ban a Bánki Donát Műszaki Főiskola tanári szakja jelentette, 1978-ban kapta meg újabb diplomáját.

A gyakorlati oktatás során hamar sikerült jó emberi kapcsolatokat kialakítania kollégáival. Tizenhatféle szakmát oktattak, rengeteg tapasztalatot szerzett, sokat tanult munkatársaitól. Hagyja őket dolgozni, ma már rutinos beosztottjai vannak. A jó módszereket alkalmazó szakemberre ráirányította a többiek figyelmét, soha nem akart afféle „főokos” lenni. 1982-től munkavédelmet is oktatott, szinte a „vérébe ivódott” a biztonságtechnika, a körültekintő, óvatos munkavégzés. A szakma mellett azért jutott idő a tanár-diák meccsek és a sakkversenyek szervezésére is.

Juhász István közel négy évtizedes munkáját két alkalommal Kiváló Dolgozó Kitüntetéssel, miniszteri kitüntetéssel és számtalan Társadalmi Munkáért elismeréssel jutalmazták. Ez utóbbiban fontos szerepet játszottak az iskola tanulói is, akikkel nagyon sok társadalmi munkát végeztek a városban.

Eddigi életútjáról így vall a ma már tulajdonképpen nyugdíjas gyakorlati oktatásvezető: „Engem pályámon egyedül a gyerekszeretetet hajtott. Én hiszek a harminc éven aluli emberek nevelhetőségében. Életem során nagyon sok elhanyagolt, apátlan-anyátlan gyermekkel találkoztam, akikben szinte magamat láttam. Mindig apai módon próbáltam közeledni hozzájuk, ám ha a helyzet úgy hozta, tudtam velük kemény is lenni, és mindig megmondtam nekik a véleményemet.”

Felesége, Szűcs Ilona magyar–történelem szakos tanár, Debrecenben végzett. 1982-től a helyi Kossuth Lajos Gimnáziumban tanított, az utóbbi időben igazgatóhelyettesként, ő is most vonult nyugdíjba. Az 1966-ban kötött házasságukból három gyermekük született. Gábor (1968) a családi hagyományt követve fizika–kémia szakos középiskolai tanár, újabban elvégezte a környezetvédelmi szakot is, Kecskeméten tanít. Nős, egy ötéves kislány boldog édesapja. Judit (1971) ugyancsak a „pedagógusok kenyerét eszi”, ő matematika–földrajz szakos, egy XIX. kerületi, fővárosi gimnáziumban tanít. A sort Tímea (1976) szakította meg, ő Államigazgatási Főiskolát végzett és számítógép-programozói képesítést is szerzett, jelenleg egy banknál dolgozik.

Juhász István szabad idejében elsősorban kertészkedik, a ház körüli munkákkal foglalkozik. Jó terepnek bizonyul ehhez a víkendtelek egy kis faházzal. Mivel sok mindenhez ért, most éppen a saját lakásának felújítása van soron. Ha lehetőség adódik rá, szívesen játszik egy-két sakkpartit, de szereti a rejtvényfejtést is.

A kor nem sokat fogott rajta, további tervei között, mint eddig is, saját gyermekei állnak a középpontban, az ő sorsuk alakulása, segítése foglalkoztatja, magára nemigen gondol.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)